Szebbnél- szebb tojások hímesítődtek borókáéknál

Igazi húsvéti hangulat fogadta nagycsütörtökön délután a Borókagyökér Egyesület műhelyeibe lépőket — no meg húsvéti édes illatok, hiszen a foglalkozások keretében megtanulhatták a sárgatúró készítésének fortélyait, no meg a kalácssütés csínját-bínját.

Nem kevesebb mint 5 kiló lisztet dagasztottak be, s a tésztából aztán hatágú kalács is fonódott meg kétágú is, de készültek kicsi, kerekecskék is, s az elkészült finomságot természetesen a gyermekek haza is vihették — már ha nem falatozták el jóízűen ott helyben. Hasonló sors várt a tojás formájú mézeskalácsokra is, amelyekre cukormázzal rajzolták a hagyományos (és nem csak) mintákat, díszítették apró marcipánvirágokkal, és természetesen senki sem csak egyet hímesített.
Ám nem csak a húsvéti mézeskalács minősült rendhagyó különlegességnek, hanem a szagos víz készítése is: rózsavíz, rozmaring és citromfű esszenciával készítette el ki-ki a maga „kölnijét”, amivel aztán húsvéthétfő elindul majd locsolkodni.
Értelemszerűen a legnagyobb nyüzsgés a „tojásrészlegen” volt: a teljesen természetes mintákat előnyben részesítők berzselték a tojást — azaz különféle mintájú zöld leveleket, hagymahéj-darabokat helyeztek el rajtuk, majd óvatosan nejlonharisnyába tekerték és úgy mártották bele a festéklébe.
A bátrabbak pedig írókát fogtak kezükbe s azzal rajzolták a viaszmintákat (fantáziájuk, valamint hagyományos húsvéti motívumok alapján) a tojásokra, majd miután kikerültek a festőléből egy speciális, tojásszárítónak nevezett herkentyűvel leolvasztották a rajtuk maradt viaszt, és annak rendje s módja szerint szalonnadarabbal kenték be, hogy szép fényes legyen. 

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!