Szatmár egy éve a vírus árnyékában
Ne essünk pánikba, de ne is bagatellizáljunk! — napra pontosan egy évvel ezelőtt léptette életbe „az esetleges koronavírus-járvány megelőzése érdekében” foganatosított intézkedéseit a szatmárnémeti önkormányzat, az elsőket egy hosszú és jelen pillanatban még végeláthatatlannak tűnő sorozatból (a megyei vészhelyzeti bizottságnak ugyanis akkor még nemhogy döntő, de semmilyen szerepe nem volt ezen a téren). Akkor Kereskényi Gábor polgármester arra kért mindenkit: kezeljék higgadtan a helyzetet, ne essenek túlzásba, de félvállról se vegyék; s mivel a lakosság egészsége és biztonsága a legfontosabb az önkormányzat számára, megtették a szükséges lépéseket egy esetleges járvány megelőzése érdekében — és nehéz szívvel, de meghozták az előadások, koncertek, premierek lemondásával kapcsolatos döntéseket is. Ekkor függesztette fel (első alkalommal, s úgy hitték, mindössze csak pár hétre) minden tevékenységét az Északi Színház, a Dinu Lipatti Filharmónia és a G. M. Zamfirescu Kulturális Központ, bezártak a bölcsődék és az ovik, zárt körűvé tették a Szatmárnémeti VSK által szervezett sporteseményeket, bevezették a látogatási tilalmat a kórházban, előtérbe kerültek az online befizetések (első körben még csak a helyi adókra és illetékekre vonatkozóan), és minden szabadidős rendezvény lebonyolítása csak a közegészségügyi igazgatóság s azt követően a polgármesteri hivatal engedélyével történhetett meg. A korabeli cikkeket (beleértve saját írásaimat is), híreket olvasva most olyan távolinak és valóban korabelinek tűnik mindez, mintha nem alig egy év, de legalább fél évszázad telt volna el — mindenki úgy hitte, hiszen annyira ismeretlen volt még, és olyan keveset lehetett tudni a koronavírusról, hogy gyorsan elmúlik ez a „náthaszerű valami” okozta riadalom, hamar túl leszünk rajta, az élet visszadöccen a megszokott kerékvágásba, jön a nyár s vele a vakációzások, fesztiválok, koncertek, rendezvények, s rövid, kissé kellemetlen periódusként emlékezünk majd vissza ezekre a hetekre. Sajnos nagyon nem így történt — a gyorsan túl leszünk rajta helyett alig pár nap múlva, március 16-án jött az országos szintű (első) szükségállapot, s ekkor már konkrétan világjárványnak minősítették, aztán a mai napig tartó vészhelyzet, a komoly szigorítások, a kijárási tilalmak, az otthoni munkavégzés, az online oktatás, a vendéglőzárak, Szatmárnémeti megélte a vesztegzárat is, az utazási korlátozásokat, a maszkviselést és megannyi megszorító intézkedést, ami egy évvel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlennek és kicsit felfoghatatlannak is tűnt.
És egyre többen betegedtek meg — az első Szatmár megyei koronavírus-fertőzéses eset, egy 46 éves férfi március 11-én érkezett haza Milánóból, és az országba lépését követően azonnal intézményes karanténba került, ahol kiderült, hogy megfertőződött; azóta a Szatmár megyei esetek száma meghaladta a tízezret is, országos szinten pedig a 840 000-et (egy évvel ezelőtt mindössze 25 esetet tartottak nyilván egész Romániában), nagyon sokan vesztették életüket a szövődmények következtében, mindennapi életünk megszokott fogalmai lettek a tesztek, az oltások, a karantén. S bár az orvostudomány ez alatt az év alatt nagyon sokat megtudott a SARS-CoV-2 vírusról, és hatalmas lépéseket is tett a legyőzése terén, valójában még mindig keveset tud róla, ráadásul a folyamatosan kifejlődő mutánsok újabb és újabb „meglepetéseket” okoznak. Nem volt egy könnyű vagy egyszerű év, hiszen nincs is olyan szatmári, akinek az életére valamilyen formában ne lett volna hatással a járvány, s én csak remélni merem, hogy az idei évünk könnyebb, egyszerűbb, korabelibb lesz.
Több mint 72 000 tesztet végeztek már
Szatmár megye fertőzöttségi szintje március 10-én hajszálnyival ismét meghaladta a 2 ezreléket (2,01), és a közegészségügyi igazgatóság adatai értelmében 10 492 igazoltan koronavírus-fertőzöttet tartottak nyilván hivatalosan, azaz az előző összesítés óta 72 új esetet regisztráltak, míg az újratesztelt páciensek közül 18-nak lett ismét pozitív a koronavírustesztje.
Emelkedett a gyógyultak száma is, elérve a 9492-t, ami azt jelenti, hogy további 49 páciensnek sikerült legyőznie a kórt, de sajnos tovább, 215-re emelkedett az elhunytak száma: egy 82 és egy 87 éves női, valamint egy 67 éves férfi páciens a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház, egy 78 éves női páciens pedig a Nagyváradi Megyeközponti Kórház intenzív terápiás osztályán vesztette életét a koronavírus-fertőzés szövődményeinek következtében, s a közlemény értelmében valamennyien több krónikus betegségben is szenvedtek.
Házi elkülönítésben 421-en vannak, az elvégzett tesztek száma pedig 72 080-ra emelkedett, ami azt jelenti, hogy az előző adatközlés óta 507 mintát elemeztek, amelyeknek az előző naphoz viszonyítva jóval kisebb hányada, 19%-a lett pozitív.
Az elmúlt 24 órában egy híján 900-an kapták meg a koronavírus elleni vakcinát, s ezzel a január 5-én kezdődött oltáskampány keretében a közegészségügyi igazgatóság számításai szerint már 18 654 (vagy 18 732, ugyanis valahol ismét hiba csúszott a számításba) személyt immunizáltak a megyében, mellékhatások pedig hét esetben fordultak elő, helyi reakció formájában.
A petei átkelőnél az elmúlt 24 óra leforgása alatt mindössze 1203 utazó lépett az ország és a megye területére, s közülük 77 személynek kellett házi elkülönítésbe vonulnia, a többiek, mivel valamennyien a zöldnek, azaz biztonságosnak minősített országokból/régiókból érkeztek, vagy felmutatták az oltási igazolást, s a kikérdezés és gyors vizsgálat nyomán tünetmentesnek minősítette őket az átkelőnél szolgálatot teljesítő egészségügyi személyzet, korlátozások nélkül folytathatták útjukat; míg a csanálosi átkelőnél öt olyan utazó jelentkezett belépésre, akinek karanténba kellett vonulnia.
Szabó Kinga Mária
A szerző felvétele
