Strandolásra fel — de józan ésszel!

Azt talán már az óvodások is tudják, hiszen számtalanszor hallották a szigorú tilalmat, hogy felhevült testtel, miccstől, lángostól jóllakottan nem ajánlott hirtelen a vízbe szaladni, és a fejesugrásokat sem célszerű a partról indítani — sem medencébe, sem ismeretlen mélységű szabadvízbe.
A parton, a medencék körül célszerű strandpapucsot, gyerekeknek esetleg könnyű szandált viselni — a fertőzések, a kagylók, az üvegszilánkok, az éles kavicsok, a forró homok/beton, a csúszós csempék és a cigarettacsikkek miatt is. Nagyon fontos (és nem csak azért, mert a jelenlegi strandolási szabályozás okán kötelező) fürdőzés előtt és után is a zuhany és a lábmosó használata, amely egyrészt már lehűti a felmelegedett testet, másrészt megakadályozza, hogy kosz, naptej kerüljön a vízbe, és fertőtleníti is a lábat. A nap végén aztán otthon nemcsak szappannal történő mosakodás, de alapos hajmosás is ajánlott, hiszen a medencék vizének tisztán tartására használt fertőtlenítőszerek nem tesznek jót a bőrnek, és roncsolják a hajszálakat is. Leginkább azok teszik ki magukat a fertőzéseknek, akik hosszú időn át meleg vízben fürdőznek, majd nem zuhanyoznak le utána — a legtöbb termálvizes strandon a zuhanyzóból is gyógyvíz folyik, ezért az értékes hatóanyagok nem vesztődnek el. Semmilyen sérüléssel nem (lenne) szabad vízbe menni, nemcsak a nagyobb sebekkel, hanem a kisebbekkel sem: például ha valaki elvágta az ujját vagy lehorzsolta a térdét — a legjobban tisztított medence partja, a strand kövezete és a zuhanyzó is hemzseg a kórokozóktól, ezek pedig igyekeznek megtapadni a bőrön, a szőrzeten és a nyálkahártyákon, s könnyen kerülhet a bőrre baktérium vagy gomba, amely a felázott sebbe vagy a sérülésre jutva fertőzést okoz. 
Arról sem kellene megfeledkeznünk, hogy a szem kötőhártyáját a mesterségesen fertőtlenített vízben található klór egyéni érzékenységtől, illetve az alkalmazott szer töménységétől függően, de mindenképpen irritálja, ezért óvjuk szemünket a belefröccsenő víztől; a béka- és delfinéletmódot folytató gyerkőcökre pedig adjunk úszószemüveget. Saját orrunkra viszont napszemüveget biggyesszünk, mert a káros UV-sugarak nemcsak a bőrnek, de a szemnek is ártalmasak, s ne felejtsük otthon az UV-szűrős napvédő szereket sem. Ám még ezekkel bekenve is kerüljük a 12–16 óra közötti napozást, mert a káros sugarak ilyenkor a legerősebbek. A fenti tanácsokat már szinte mindenki kívülről fújja és unalomig ismeri, ám a strandolás hevében sokan és sokszor megfeledkeznek róluk, s csak az esetleges fertőzések által okozott égető-viszkető érzéskor kapnak a fejükhöz.

Strandolás kisgyermekkel

Akár már a néhány hónapos babát is elvihetjük magunkkal a strandra, pihengethet a babakocsiban, amíg a többiek pancsolnak, kitehetjük a takaróra játszani, semmi baja nem lesz. Ügyeljünk rá, hogy még félárnyékban is kenjük le babanaptejjel, mert az érzékeny bőre akár 10–15 perc alatt is leéghet.
Az első közös fürdés időpontja több dologtól függ. Természetes vízbe (tavak, tengerek) már féléves kortól bevihető a kicsi, ha nem túl hideg a víz, ezekben ugyanis nem szerezhet fertőzést. A babákat egyáltalán nem zavarja a sós víz, csak 3–4 éves kortól szokta csípni a szemüket. Ha a baba nincs a nyilvános fürdőzéshez szokva, akkor 10–12 hónapos kor előtt megijesztheti a nagy víz.
Közstrandokon, uszodában, gyógyfürdőben 1 éves kor alatt csak akkor vigyük be a vízbe, ha a víz babaúszásra alkalmas, mert itt már könnyen összeszedhet különféle fertőzéseket; gyógyfürdőben a 35 fok feletti hőmérsékletű, illetve az erősen kénes vizekbe ne vigyük be a babát és a kisgyermekeket sem 6 éves korig!

Bevisszük, bevisszük, de hogyan vigyük be?

Az egészen kicsiket inkább ölben vigyük be a vízbe, első alkalommal pedig mindenképpen így menjünk be, hogy szokják a vizet és az új helyzetet — a babáknál még működik a búvárreflex, ami elemi mozgásmintán alapuló, veleszületett reflex. Amikor a csecsemő orra és szája egyszerre víz alá kerül, ez a reflex átveszi az irányítást, és a légző mozgások leállnak. Körülbelül 8–10 hónapos korig működik: ezzel elérhető, hogy a csecsemő károsodás nélkül a víz alatt tudjon maradni. Ezt a reflexet úgy lehet könnyen kiváltani, hogy a baba arcát lelocsoljuk. Ennek tudatában, ha egy csecsemő feje víz alá kerül, rövid ideig nem fenyegetheti baj, de az ijedtsége miatt gyorsan ki kell emelni onnan.
Ha már tud ülni, akkor a becsücsülős babaúszógumit használhatjuk. Egyéves kortól megtaníthatjuk a karúszó használatára is: először csak az egyik kezére húzva rá a karúszót, és a másik kezét fogva, így húzzuk a vízben, hogy megérezze: rá tud támaszkodni a karúszóra. Ha ez már megy, akkor mind a két karúszót húzzuk fel, és két kezét fogva haladjunk a vízben, amíg rá nem érez az egyensúlyi helyzetre. Nem szabad türelmetlennek lenni. Ez akár több alkalmat is igény bevehet, mire megtanulja (a kétoldalon felfújató karúszót elég nehéz ráadni a babára, ezért praktikusabb a háromszög alakú, vagy a csattal nyitható karúszó). A hagyományos úszógumit 2–3 éves kor között tanulják meg használni a gyerekek, de a karúszó továbbra is biztonságosabb megoldást jelent.

Napvédelem a medencében is

A kisgyerekkel való strandolás alapkelléke a legalább 30-as faktorszámú naptej és két sapka (vagy kendő). Az egyik sapkát a parton viselheti a kicsi, hogy ne kapjon napszúrást, a másikat a medencében, mert ott is napszúrást lehet ám kapni, és az arca-válla is egy pillanat alatt leéghet a vízben (mivel azonban a sapka a medencében vizes lesz, kell egy váltósapka kintre is). A naptejet (még a vízállót is) a víz lemossa, ezért fürdés után újra kell krémezni a babát. 11-től 16 óráig május végétől szeptemberig tűző napon az erős UV-sugárzás miatt ajánlott a napszemüveg viselése is.
A víz kiszívja a kicsik energiáját, ezért jókora alvásra lehet számítani a pancsolást követően — árnyékban, plédre fektetve altassuk őket, lehetőleg könnyű anyaggal (pelenka) letakarva, de arról se feledkezzünk meg, hogy a csecsemő, a kisgyermek hőháztartása még nem stabil, ezért hajlamosabb a folyadékvesztésre, kiszáradásra. Az elvesztett ionokat, ásványi sókat ásványvízzel, hígított gyümölcslével kell pótolni. Cukros italokat ne adjunk nekik!

A vízparton is vannak szabályok

A vízpart szintén unalomig ismert aranyszabályainak betartására talán még inkább figyelni kell(ene), hogy a kellemes nyári kirándulás ne torkolljon tragédiába a folyó-, patak- vagy tóparton, ahol sokkal másabb hangulata van a pancsolásnak és fürdésnek, de pár dologra nagyon is figyelni kell. 
A szabadvizek legfőbb veszélye — különösen kotort folyómedrek, bányatavak esetében —, hogy hirtelen mélyülnek, emiatt az átlagosnál hidegebbek, akár 10–15 foknyi is lehet a hőmérséklet-különbség a felső, párcentis vízréteg és a lentebbi között. Épp ezért különösen fontos figyelni arra, hogy a hirtelen hideg izomgörcsöt vagy szívbénulást is okozhat — naptól felforrósodott testtel soha ne vessük magunkat a habok közé! Unalomig ismeri, hallotta mindenki ezt a mondatot — mégis számtalan tragédia történik a nyári hónapokban emiatt.
Külön „fejezetet” érdemel (még ilyen leapadt állapotában is) a Szamos: városunk legnépszerűbb szabadstrandja a Szamos Pirosberek és Kopaszpart közötti szakasza — és sajnos minden nyáron itt is vesztik életüket a legtöbben. Részben, mert a víz alatti, nem látható tárgyak, faágak és egyéb akadályok könnyen sérülést, a gyakori örvények és a különösen erős sodrás pedig „meglepetést”, izomgörcsöt okoznak még a tapasztalt úszóknak is. Ezek mellett különösen nagy óvatosság (lenne) szükséges a jobb oldalon, a Pirosbereknél — a finom homokkal borított, több méter széles partszakasz rengeteg napozni és pancsolni vágyót vonz, de sajnos sokan teljesen megfeledkeznek arról, hogy a finom homokréteg bizony a homokkitermelésnek köszönhető. Azaz: kotrógépek marnak mélyebbnél mélyebb gödröket a Szamos medrébe. A gödrök pedig nem érzékelhetők. Számtalan gondtalanul strandoló járta már meg: míg egyik pillanatban alig térdig érő vízben pancsolt, fél lépés után hirtelen mély (sokszor tíz méternél is mélyebb) gödör-kráter hideg tátongását érezte lábai alatt — a jó lélekjelenléttel és megfelelő vízbiztonsággal rendelkezők számára is komoly sokkot okozva.
Aki kevés vízbiztonsággal rendelkezik, vagy nem tud úszni, mély vagy erős sodrású vízbe még felfújható fürdőeszközzel (gumicsónak, gumimatrac) se merészkedjen be, az úszni nem tudó gyermekeknek pedig kötelező mentőmellény vagy mentőgallér használata. Ha pedig fürdés közben váratlan veszélyhelyzet adódik (erős sodrás, örvénylés, a mederfenék egyenetlenségei, gödrök, ahol nem ér le a láb), ne pánikoljunk be, ugyanis annak következtében nem tudunk helyes döntést hozni, kapkodunk, a végtagjaink „lebénulnak”, ami végzetes következményekkel is járhat.
Mindenkire érvényes, örök szabály a szabadvíz partján is: soha ne ugorjanak a vízbe úgy, hogy előzetesen nem győződtek meg a meder mélységéről és arról, nincsenek-e a vízfelszín alatt nagy kövek, cölöpök, karók, egyéb tárgyak.

Szabó Kinga Mária