×
2022. 01 24.
Hétfő
Timót
-12 °C
Derült
1EUR = 4.94 RON
1USD = 4.36 RON
100HUF = 1.38 RON
Publicisztika

Speciális a helyzet, de van, ami változatlan

2020.05.22 - 14:50
Megosztás:
Speciális a helyzet, de van, ami változatlan
János úgy tervezte, hogy ezt a délelőttöt ügyintézésre szánja. Hosszan gondolkodott, hogy mit jelöljön be a saját felelősségre kitöltendő nyilatkozaton.

Több helyre megy több ügyet rendezni, sem időben nem tudja behatárolni, mennyit tölt egy helyen, sem az útvonalat nem tudja megjelölni, mert nem lehet előre tudni, hogy melyik helyre mikor jut el, és milyen sorrendben. Abban a reményben, hogy ha eleget tesz a járványvédelmi előírásoknak, nem fogják különösebben ellenőrizni, bejelölt egy-két lehetőséget, és elindult.

Elsőként a bankhoz ment. Több mint tízen voltak előtte, máskor ez nem számított sornak, mert az épületen belül megoszlottak a különböző ügyeket intéző ügyfélablakoknál, de most, hogy csak kevesen mehetnek be, soknak tűnik tíz sorban álló személy, főként, ha elnyúlik a sor amiatt, mert megtartják egymás között a távolságot. Vannak, akik képtelenek csendben várni, hogy bejussanak. Vagy az előttük, vagy a mögöttük lévővel próbálják meg felvenni a beszélgetés fonalát.

— Borzasztó, hogy hova jutott a világ — szól hátra egy középkorú hölgy. — Miközben mondja a magáét, fokozatosan lemarad, már-már közvetlenül János előtt áll.

— Minden utcában van egy banki kirendeltség, mégis sorban kell állni, hogy az ember elvégezze a dolgát. Tudom, senki nem szórakozásból jön ide, de ha muszáj, akkor muszáj. A lányom és a vejem Németországban dolgoznak, küldtek valami pénzt, mert a gyerek itthon maradt. Aránylag jó nyugdíjam van, szerény módon tudnám rendezni a kiadásokat, de rájöttem, hogy igaza van a sógornőmnek. Jó körülmények között neveltem fel a lányomat, most már ideje lenne, hogy megálljon a saját lábán, nevelje ő a gyerekét, és ha úgy hozza a sors, gondoskodjon rólam is. Sajnos nem így alakulnak a dolgok. Biztos sokat dolgoznak, de a jövedelem még mindig az elvárások alatt van.

János minden irányba fordította a tekintetét, próbálta jelezni, hogy nem érdekli a történet, de addig kellett hallgatnia azt, amíg beért a bank épületébe.

A következő intéznivaló a villanyszámla kifizetése volt. Ott is ki kellett állja a maga sorát, és ott is volt valaki, aki a saját megkönnyebbülése végett elmesélte a gondját-baját:

— Ilyenkor mindig az 1980-as évek jutnak az eszembe — szólalt meg a Jánoshoz felzárkózni próbálkozó, idősebb férfi.

— Akkor volt rendszeres a sorban állás. Sorban álltunk kenyérért, húsért, olajért…, sokszor mert szükségünk volt rá, sokszor megszokásból. Olyanra viszont nem emlékszem, hogy számlák kifizetéséért álltunk sorban. Különös ország volt ez mindig, úgy látszik, ezentúl is ilyennek marad.

Pedig jó ötletekkel, jó szervezéssel el lehetne kerülni a sorban állást. El lehetett volna kerülni már az 1980-as években is. Sokszor nem is volt olyan nagy hiány, mint amilyennek azt feltüntették, hanem a hiány látszatát keltették, mert úgy kaptak egyesek csúszópénzt vagy éppen olyan termékeket, melyek szintén vissza voltak tartva. Most is lehetne könnyíteni az ügyintézésen, de ahhoz csökkenteni kellene a hivatalnokok számát. Ezt egyetlen politikai párt sem akarja, mert ha valamelyik megtenné, a saját embereinek nem tudna munkát biztosítani.

Jánosnak még hátravan az internet, a telefon és a kábeltévé számlájának a rendezése. Ezeket szolgáltatásoknak nevezik, bár néha nem annak tűnnek. Ezt igazolják a sorban állók hangos megjegyzései is. Valaki figyelmeztet a másfél méteres távolság megtartására, erre egyesek pozitívan reagálnak, mások mondják tovább a panaszaikat. Az egyik férfi szintén az 1980-as évek és a mai helyzet között vont párhuzamot.

— Emlékszem — mondja —, a gyárakban nem dolgoztak — mert nem volt mit —, volt idő sorban állni, most is sokan otthon vannak, van idő fizetni a számlákat, mert kifizetetlen számla mindig akad. Érdemes elgondolkodni, hogy az azóta eltelt évek során milyen területeken változott a világ, ha nagyon sok mindent ugyanúgy élünk meg, mint akkor.

János megkönnyebbülten tette be pénztárcájába a kasszánál kapott számlát. Reggel még azt hitte, hogy jó napja lesz: sétál egyet, és körülnéz a városban. Ez meg is történt, jó volt. Azon viszont később elgondolkodott, hogy az emberek maradtak a régiek, vagy a világ nem változott.

Elek György

Cookie