Sok frusztrációt generál a távoktatás

— Hogyan látja az online oktatás alakulását az elemisek körében Szatmár megyei szinten?

— Elsősorban az online oktatás kapcsán a legnagyobb gond azokkal van, akik nem tudnak bekapcsolódni a tanórákba különböző okok, legtöbbször a technikai eszközök hiánya miatt. Iskolások esetén az egész osztály kellene hogy kapcsolódjon ezekhez az online órákhoz, de az a jellemző, hogy csak az kapcsolódik be, aki tud, akinek lehetősége van rá. A vidéki oktatásban sokkal kevesebben vesznek részt az online oktatásban, mint kellene. Itt több okról is beszélhetünk, de leginkább a technológiai háttér hiányzik. November 17-én például részt vettem egy online szakfelügyeleten második osztályos diákoknál, vidéki iskolában, ahol sok a hátrányos helyzetű családból származó diák. A gyerekek ügyesek, aktívak voltak, ám a 23 gyereknek csupán a fele vett részt a tanórán, és a tanítónéni elmondása szerint legfeljebb 15-en vannak jelen online, a többieknek egyszerűen nincs lehetőségük arra, hogy belépjenek. A tanítónéni ügyes volt, higgadtan kezelte a helyzetet. Városi iskolából is kaptam olyan visszajelzést, miszerint egy-egy osztályból a diákok 80 százaléka tud részt venni az órákon, a többiek nem. Sok esetben a szülő egyáltalán nem tud segíteni a gyereknek, mert írástudatlan. Ezek a gyerekek sokkal jobban lemaradnak, mint a normál oktatás során. Az elemi oktatás lényegét a személyes kapcsolatok képezték, erre most nincs lehetőség.
A pedagógusok a kitűzött céljaikat elérik, igaz, most mások a célkitűzések, mint a normál oktatás során. Nehéz időszak ez, s ezt jelzik a pedagógusok is, akik ennek ellenére is terv szerint haladnak a tananyaggal.

— Hogyan zajlik most az óvodások, illetve elemisek oktatása?

— Az előkészítő és első osztályba járó kisdiákoknak, illetve az óvodásoknak szükségük van a szülők segítségére az online oktatásban való részvételhez, az óvodásoknál is a szülőkön áll, hogy kapcsolódnak-e az online órákhoz, elvégzik-e a kiszabott feladatokat.
Az óvodákban heti projektben terveznek az óvónénik, mindenki számára a legkényelmesebb módon, platformon osztják meg a szülőkkel a feladatokat, terveket, ajánlásokat. A legtöbben a padlet platformot használják, és az így eljuttatott feladatokat az óvodások a szülők segítségével csinálják meg. A padlet egy nagyon szeretett és felkapott platform lett a szatmári óvónők körében, amit már ismertünk, de október óta lett ennyire felkapott. Ezenkívül mindennap van online ovióra is, a szülőkkel előre egyeztetett időpontban, szinkronban kapcsolódnak be a gyerekek, kis csoportokban. A tevékenység során megbeszélik a heti tematikát, és próbálnak különböző tevékenységeket megvalósítani. Bár kiscsoportosak az online tevékenységek, meg kell várni, míg mindenki bekapcsolódik, amíg a gyerekek megosztják egymással élményeiket, és így gyorsan eltelik az idő, az óvónéni nem mindig tudja megvalósítani a tervezett programot. A pedagógusok bejelentkeznek, hogy a szülőknek is támogatást nyújtsanak, ne érezzék úgy, hogy teljesen egyedül maradtak ebben az időszakban.
Az elemisek esetén minden iskola egy bizonyos oktatási platformot használ, melyre minden pedagógus be van jelentkezve, és létrehozták az iskolai osztályokat, ahová a diákok is belépnek. Ebben az online osztálycsoportban megosztják a képernyőt, és úgy végzik a feladatokat, ugyanide kerülnek feltöltésre a feladatok, illetve azok megoldásai is. Ugyanitt küldi a tanítónéni az észrevételeket is. A 3. és 4. osztályos diákokkal már lehet interaktív feladatokat is végezni, ők már önállóan tudnak tanulni.

— Mi a helyzet a hátrányos helyzetű gyerekekkel?

— Azok a gyerekek, akik hátrányos helyzetből érkeznek, jobban megsínylik az online oktatást. Bár a pedagógusok valamilyen formában eljuttatják hozzájuk a tananyagot, feladatlapokat, ahova kell, de sokszor hiába viszik el, nem tudnak ott ülni a gyerek mellett, és segíteni neki, ha elakad. Személy szerint nem látom, hogyan lehetne ezt másként csinálni. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a szociális háttérről sem, például hogy hogyan tudják megoldani az online órán való részvételt ott, ahol több gyerek van, és egyetlen szobában élnek. Még ha a technikai hátteret meg is tudják teremteni, akkora hangzavar alakul ki, hogy nem tudnak egymástól odafigyelni, tanulni.

— Van-e a pedagógusok számára valamilyen segítség, támogatás?

— A pedagógusoknak is van egy nem hivatalos fóruma, ahol segíthetik egymást. A tanítók esetén az elmúlt félévben létrehoztuk a Szatmár megyei tanítók csoportját a Facebookon, ahol az adott osztályokra lebontva nagyon sok ötletet töltöttek fel, így segítve egymást. Az elején nagyon lelkesek voltak, és bár a csoport most is aktív, de sokkal kevesebb a tevékenység benne. Rengeteg az alkalmazás, és mindenki a számára legkézenfekvőbbet választja ki, és azt használja. Az óvónők számára pedig most készítettük el a hasonló zárt csoportot, ahová szintén rengeteg jópofa ötlet került már fel.
Ezenkívül ebben az időszakban tartjuk meg a pedagógiai szakköröket, ezúttal online. Itt is igyekszünk az online oktatást feldolgozni. Mindenki most tanulja ezt a helyzetet, nem készített fel bennünket senki. Megdőlt a sokéves tapasztalatuk a pedagógusoknak, más módon kell oktatni, egyik napról a másikra, ez nem könnyű senkinek.

— Van-e olyan dolog az online oktatás kapcsán, ami meglepő volt?

— Igen, és sajnos a kialakult helyzetnek van egy olyan aspektusa, melyre senki nem gondolt. Én is egy online inspekció során találkoztam a jelenséggel: az internethálózat gyakran ingadozik, és megesik, hogy akkor dobja ki a rendszer a gyereket, amikor pont egy feltett kérdésre szeretne válaszolni. Az említett esetben, amikor visszacsatlakozott a kisdiák az órába, szinte sírva mondta a tanítónéninek, hogy ne haragudjon, nem az ő hibája, és tényleg tudta a választ. Ekkor jöttem rá, nagyon sok frusztráció halmozódik fel a gyerekekben az online oktatás során, s nem tudni, ezzel mi lesz, mint ahogy azt sem, hogy meddig halmozódhat fel.

— Mi a véleménye ezen oktatási forma hatékonyságáról?

— Megemelem a kalapom a gyerekek és a tanítónők, óvónők előtt, hisz kemény munkát végeznek. Azt látom, hogy a pedagógusok igyekszenek, sokszor túl is teljesítenek önmagukon. Ezzel együtt néha nem kapják meg azt az elismerést, amiért megdolgoznak, de az oktatás hatékonysága messze elmarad a normál oktatásban megszokottól. Bízom benne, hogy átmeneti állapotról beszélünk.

Sógor Beáta