Sok feladat vár, de a kölcseysek kitartók

Szélesre tárt kapuval várta diákjait tegnap a Kölcsey Ferenc Főgimnázium — közöttük is leginkább az örök megújulást képviselő előkészítősöket —, s ugyan jóval a hivatalos, 9 órai becsengetés előtt nagy csapatokban érkeztek a diákok az udvarra, hangosan beszélgetve, vidáman mesélve a vakációs hetek történéseit, valahogy más volt ez a tanévkezdés. Nem csak az arcokat eltakaró maszkok miatt — hiányoztak a szülők, nagyszülők, akik „normális körülmények között” színes csokrokkal felfegyverkezve elkísérték első, második vagy éppen harmadik osztályos csemetéjüket az iskolakezdésre, ezzel is jelképesen az iskola gondjaira bízva őket. A megyei tanfelügyelőség döntése értelmében idén csak az előkészítős és az ötödik osztályos tanulók szülei vehettek részt az ünnepségen, s ez a korlátozás is érzékeltette: valamiképp rendkívüli lesz ez a tanév is, távolról sem a megszokott. A találkozás öröme mellett hasonló gondolatok fordultak meg a pedagógusok, de a nagyobb diákok fejében is — Pataki Enikő igazgatónő Tamás Menyhért Varázslat – cselekvésért ráolvasójával köszöntötte a főgimnázium 1048 diákját és 64 pedagógusát az új tanév küszöbén, nem véletlenül választva ezen sorokat: „adjatok nékünk/ cselekvő éveket/ cselekvő évekbe/ cselekvő heteket,/ cselekvő hetekbe/ cselekvő napokat,/ cselekvő napokba/ tartós lángot.”

Üdvözlő szavaiban azt kívánva, hogy e napsütötte reggel derűs hangulata maradjon meg minden napra, s hogy „mindennap együtt lehessünk az osztálytermekben — ezért kérlek: tartsuk be a szabályokat, előzzük meg a betegséget! Sok feladat vár, de tudom, hogy a kölcseysek kitartók” — mondta. „Az előkészítősöknek igazán nagy nap a mai, érezzétek jól magatokat az iskolában! Mindennap egy színes világ tárul ki előttetek — ismerjétek meg a tudás hatalmát, és ez kísérjen végig egész életeteken át!” — üdvözölte a legkisebbeket, aztán a szintén nagyot váltó ötödikeseket. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium mellett tudatosan döntő kilencedik osztályosokat arra buzdította, hogy egymásra figyelve, egymást segítve éljék meg kamaszkoruk legszebb éveit, kiemelve azt is: a siker sokféle lehet, és sok minden elérhető ugyan egymást gáncsolva, letiporva, de nem ez az az út, amelyen járni kell, hanem az, amelyen közösen haladunk, egymást segítve és önmagunk apróbb-nagyobb gyarlóságait legyőzve. „Igen, képesek vagytok rá. Tudom” — mondta. Az alma matertől az utolsó kicsengetéssel majd elbúcsúzó végzősöknek azt kívánta: az, hogy kölcseysek, hogy kölcseysek voltak, büszkeséggel töltse el őket egész életükben, a pedagógusoknak pedig — köztük a frissen érkezett Fóris Kiss Ilona és Erdei-Dolóczki Csilla tanároknak, valamint Klipács Szende tanítónőnek — jó munkát, sikeres évet és talán a legfontosabbat, amit csak egy pedagógusnak kívánni lehet: hogy igazán élvezzék a tanítást. „Legyen a ma induló tanév olyan kaland, amelynek végén gazdagabbnak érezzük magunkat!” — fogalmazott, ismertetve a főgimnázium idei jelmondatát is: „Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges” — Kölcsey szavai ma talán még aktuálisabbak, mint amikor íródtak, s nem véletlen, hogy ez lett a főgimnázium idei jelmondata.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg köszöntőjében Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármester is, hangsúlyozva: annak ellenére, hogy rendkívüli időszakot élünk, nem ért egyet azzal, hogy a járvány miatt ez egy elveszett generáció lenne. Mint mondta, lehetőségünk van arra, hogy bebizonyítsuk, az oktatás nem ismer határokat, és összefogva minden akadály elhárítható. Külön köszöntve a kis iskolakezdőket, életen át tartó tanulásra buzdítva őket, szorgalmat, kitartást és sok örömteli percet kívánva a diákoknak és tanároknak egyaránt, akárcsak Szejke Ottilia főtanfelügyelő-helyettes.

Az Ifjúsági Matematikai Lapok Dénes Máté Gergő elért eredményeit egy laptoppal ismerte el, amelyet most, az ünnepség keretében vehetett át, aztán a tanévnyitó — mondjuk úgy — visszadöccent a mindennapi, járványhelyzettől árnyékolt valóságba: az igazgatónő röviden ismertette a fertőzés terjedésének csökkenését célzó szabályokat, majd a diákok bevonultak osztályaikba. A járványügyi szabályok sajnos szögre akasztották a szép, némiképp stafétaátadásnak is minősülő hagyományt, hogy az előkészítősöket a tizenkettedik osztályosok vezessék be a tanterembe; a megyei tanfelügyelőség utolsó percben meghozott döntése pedig azt sem engedte meg, hogy az előkészítős kicsik szülei belépjenek az iskolaépületbe, felmenjenek az osztályba…

Szabó Kinga Mária