Rövid vagy hosszú távú útkeresés

Személyszállítással foglalkozott, de mindenki tudta, hogy ez csak a háttér, a fő bevételi forrása a kereskedelemből, vagyis az adok-veszek tevékenységből származott. Benjámin is — mint sokan mások — több dolgot tart fontosnak az életében. Ezek nem mind egyformán fontosak, és nem mind egyforma értékkel bírnak, ezért van az, hogy változtat: rangsorol, fontossági sorrendet állít fel. Ma ezt sokan prioritások felállításának nevezik. Van, amit munkával, van, amit tanulással, és van, amit szerencsével lehet elérni. Közben változhat a sorrend: ami fontosabb volt, hátra kerülhet a prioritáslistán, mert adódik valami, ami fontosabb. 

— Az életnek úgy lehet értelmet adni — azaz egy értékrendszert mindenki úgy alakít ki magának —, hogy az a pillanatnyi vágyaknak, kívánságoknak feleljen meg — mondja el, ha valaki megkérdőjelezi az ő életformáját, életstílusát. — Ezeknek a pillanatnyi vágyaknak, kívánságoknak az elérése nem biztos, hogy csak akkor lehetséges, ha egy úton, egy cél érdekében haladunk, hanem ha egy utat nem járhatónak vagy akár csak nehezen járhatónak találunk, akkor felmérjük az új lehetőségeket, és változtatunk. A vágyaknak és a kívánságoknak az elérése gyakran válságba viszi az embert. A válság elkerüléséhez, a válságból való kijutáshoz szükség van egy bizonyos szintű intelligenciára. Aki ezzel nem rendelkezik, az elfásul, elhidegül, elzárkózik, befalazza magát egy érzelem nélküli világba, ahonnan egy idő után képtelenség kiszabadulni.

Benjámin azt tartja, hogy az okos emberek nem mindig bölcsek, elég gyakran megtörténik, hogy rossz döntéseket hoznak. Ugyanúgy hibáznak azok is, akik érzelmi alapon döntenek. 

— Életcél vagy erkölcsi kérdés a kiútkeresés? — teszi fel gyakran magában a kérdést. — Érzelmi vagy intellektuális úton kapunk választ a feltett kérdésre? Ha mégis igaz, hogy nem az okos emberek hozzák a bölcs döntéseket, az érzelmi alapú döntések pedig eltérítenek a valóságtól, akkor egy olyan útra sodródunk, amelynek irányát nem mi határozzuk meg. Akkor már úgy élünk, hogy semmi nem tőlünk függ, csak sodródunk a céltalanságban, miközben jelentéktelenné válik az életünk.
Benjámin gyakran áll választások előtt:

— Fontos döntéseket meghozni sosem könnyű. A lehetséges következmények súlya óriási teher, máskor pedig nem is tudjuk igazán, mik a választási lehetőségeink. Azonban talán az egyik leggyakoribb eset az, amikor a választási lehetőségek olyan hasonlónak tűnnek, hogy képtelenek vagyunk dönteni, hogy mi lenne a jobb.
Benjámin szerint az emberek amiatt követnek el hibákat, mert könnyen alkalmazkodnak, és igyekeznek megfelelni az elvárásoknak. A legtöbbször nem aszerint élnek, hogy nekik mi a jó, hanem aszerint, hogy mások mit tartanak jónak számukra. Küzdenek valamiért, aminek mások rakták le az alapjait olyan elképzelések szerint, ami nekik jó, s az nem biztos, hogy mások életfelfogásainak is megfelel. Ezért fontos, hogy mindenki olyan új életpályát alakítson ki a maga számára, ami a régit ósdivá teszi.
Benjámint sokszor éri az a vád, hogy elméletileg mindent jól tud, de a gyakorlatban nem mutatkoznak meg az elméleti ismeretek eredményei. Az elnyúló útkeresés nem csak mulasztásokhoz vezet, hanem az útkereső kimarad visszahozhatatlan élményekből is. Vannak olyan életélmények, amelyek csak bizonyos korokra jellemzők, s egy idő után időszerűtlenekké válnak; később lehet róluk beszélni, de azokat megélni nem lehet. 

— Az élet minden szakaszának meg kell találni az értelmét — mondja Benjámin —, nem a kordivatnak megfelelően, hanem egy belső kényszer hatására. Ha ez a belső kényszer hiányzik, akkor a korábbiakban valami valahol megszakadt. Az sem kizárt, hogy megtaláljuk, hol történt ez a szakadás, de nagyon kicsi az esélye annak, hogy az elszakadt részeket összevarrjuk. A harminc és negyven év szakadása aligha összevarrható. Ezért kell az útkeresést minél rövidebb időszakra leszűkíteni.

Elek György