Romániában nincs, de terjed a majomhimlő

Korábban is voltak behurcolt esetek, minimális terjedéssel, ám ami a mostani esemény érdekessége, hogy egyelőre járványügyileg nem köthetőek az esetek egymáshoz, a terjedés módja, mintázata és a forrás tehát egyelőre nem, vagy csak részben ismert – ennek feltárása folyamatosan zajlik. Így az átlagember számára ez egyelőre egy érdekes hír és egy újabb példa, hogy a modern világban mennyire határtalan lehetőségei vannak egy-egy ritka fertőző ágensnek is. Kétségtelenül a járványok korát éljük — a vírus furcsa megjelenése a nyugati világban egy újabb markáns példa erre. Számos tényező vezetett idáig és míg sokan csak pislognak, mégsem veszik, vesszük észre, hogy mekkorára nőtt a világunk, micsoda kapcsolati hálók kötik össze a legtávolabbi és leginkább elhanyagolt, lepusztított területeket is – hatalmas autópályaként szolgálva a fertőző betegségeknek. Ennek egy igen komplex tudománya van, melyben számos terület szakértői dugják össze a fejüket és próbálják hangos kiáltásokkal felhívni a döntéshozók és az emberek figyelmét: baj lesz. 

Mi a majomhimlő?

A vírust 1958-ban fedezték fel és emberben elsőként 1970-ben írták le a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Szórványosan megjelenő emberi eseteket összesen 11 afrikai országból jelentettek. Az eddigi legnagyobb dokumentált járványt 2017-ből Nigériából ismerjük, amelynek során több száz emberi megbetegedést regisztráltak. A vírust Afrikán kívül behurcolt esetek formájában ismertük. 2003-ban az USA-ban több emberi fertőzést is leírtak, melyek közül mindegyik visszavezethető volt egy házikedvencként tartott, fertőzött társas prérikutya állományhoz, ahol minden beteg érintkezett ezekkel az állatokkal. A prérikutyák egyébként Ghánából importált rágcsálóktól fertőződtek meg. Minimális terjedéssel járó behurcolt eseteket több országból is ismertünk. A vírusnak két, genetikailag elkülönülő variánsa van, a Kongó-medence variáns és a Nyugat-Afrikai variáns. Előbbi súlyosabb lefolyású és jobban terjedő, míg az utóbbi enyhébb megbetegedést okoz és kevésbé terjed jól emberről emberre. A mostani helyzetet az eddigi információk alapján, az utóbbi, enyhébb változat okozza. „A hozzánk hasonló kutatók néhány évtizede már próbálnak a vírust megelőzve ismereteket szerezni, ám a nehezen megközelíthető afrikai területeken ez igen nehéz – osztotta meg közösségimédia-oldalán Kemenesi Gábor Junior Prima díjas magyar biológus, víruskutató, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának adjunktusa. Hozzáteszi: Így sajnos újra elmondható, amit a koronavírusok esetében is elhangzott – csak idő kérdése. Idő kérdése volt, hogy a „kit érdekel, úgyis csak Afrikában van” hozzáállás miatt most a majomhimlőtől is olyat láthatunk, amit még nem. 

Hogy terjed, melyek a tünetek?

Állatról, a fertőzött állat vérével, testváladékaival vagy majmok esetében kiütéseivel történő érintkezés során, míg emberről a fertőzött ember kiütéseivel vagy a kiütések által kontaminált felületekkel (pl: ruha, ágynemű) való érintkezéssel. Testváladékokkal és légúti cseppekkel is terjedhet, ám semmiképp se keverjük össze a COVID-19-nél megismert, rendkívül hatékony légúti terjedéssel. Itt egy nehézkes, hosszú és közeli kontaktust követelő terjedés ismert, így főként családtagok, közeli hozzátartozók kerülnek látókörbe egy-egy terjedési esemény során. Az inkubációs idő, tehát a fertőzéstől a tünetek megjelenéséig tartó időtartam nagy általánosságban 5-től 13 napig tart. A kezdeti tünetek könnyen összekeverhetőek más megbetegedéssel: fáradtság, láz, nyirokcsomó duzzanat, izomfájás, hátfájás stb. A karakterisztikus kiütések 1-3 nappal a láz megjelenését követően jelentkeznek, főként az arcon és végtagokon hangsúlyosak. A kiütések, más himlőfertőzéshez hasonlóan kiemelkednek, feltelnek majd idővel kifakadnak és leszáradnak. A kiütések a nyálkahártyákon és egyéb testrészeken is megjelenhetnek, de kifejezetten a nyálkahártyán való megjelenést feltételezik a cseppfertőzéses terjedés mögött, mint erősítő tényező. A tünetek 2-4 hétig eltarthatnak, specifikus terápiára nincs lehetőség, támogató kezelést szoktak nyújtani.

Van vakcinánk vagy bármely eszközünk?

Célzott gyógyszeres terápia nincs, de vakcina van. Az eredetileg fekete himlő ellen készült vakcinák bizonyos fokú védelmet nyújtanak a közeli rokon majomhimlő vírus ellen is. Az EU-ban engedélyezett IMVANEX készítmény korábban már alkalmazásra került behurcolt majomhimlős esetek és azok kontaktjainál. Egyébként a piacon többféle, fekete himlő elleni készítmény is létezik, melyek az orthopoxvírus csoport más vírusai ellen is bizonyos fokú védelmet nyújtanak, így kerülhetnek ezek felhasználásra más himlővírusok ellen is.

Felkészültebben ér, mint a Covid-19

A majomhimlő vírusát már ismertük, több kiváló szakértő, kutatócsoport és ezáltal bizonyos mértékű tudományos ismeret is rendelkezésünkre áll már. Afrikai járványokból és korábbi behurcolt esetekből is hasznos ismeretanyag áll rendelkezésre. Vakcina is elérhető, ugyanis a fekete himlő elleni védőoltás védelmet nyújt más himlővírusok, így a majomhimlő ellen is, Nagy-Britanniában már el is kezdték bevetni a jelenlegi terjedési láncolat fékezésére. Az egyébként Afrikára jellemző majomhimlő ezúttal teljesen új közegben terjed, ám a legfőbb aggodalom egyelőre a terjedési láncolatok és a terjedés módjának nem teljes ismerete. A járványügyi nyomozás folyamatosan zajlik, az első vírusgenomikai adatok is megérkeztek, ám ameddig nem ismert minden fertőzött és minden kontakt személy, addig várhatunk újabb eseteket. 

Kell félni attól, hogy elkapjuk?

„Mivel egy jelenlegi ismereteink szerint emberről-emberre nehezen terjedő fertőző betegségről van szó, itt egyelőre főként a fertőzöttekkel közeli kontaktust ápolók jöhetnek szóba. A mostani esetek hátterében álló terjedésnél néhány klaszternél szóba került a szexuális kontaktus során történő közeli érintkezés, így a nagy-britanniai hatóságok erre külön fel is hívták a figyelmet, ám korai még kőbe vésni bármit, a többi esetnél még nem tudni mi állhat a terjedés hátterében” – fogalmazott a víruskutató. Hozzáteszi: Fontos újra megjegyezni, hogy a mostani helyzet semmiképp sem hasonlítható a COVID-19-nél megszokott kockázathoz, a majomhimlő esetében a tünetekkel rendelkező betegek fertőznek és amint korábban írtam, főként közeli kontaktus révén. Az esetszámok tekintetében sem beszélhetünk egyelőre jelentős számról, ám ez a kontaktuskutatással párhuzamosan még tovább nőhet. SZFÚ