Rokonok — ma is időszerű az üzenet

Móricz Zsigmond ma is időszerű gondolatokat hordozó regényének színpadi változatával kezdte az ünnepi évadot a Harag György Társulat.

Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből Babarczy László Kossuth-díjas rendező készített színpadi változatot. A dráma középpontjában, csakúgy mint a regényben, Kopjáss István, Zsarátnok városának frissen megválasztott főügyésze áll. Az ő történetén keresztül, mely tisztesség és érvényesülés, igazság és korrupció ellentmondásos és kibékíthetetlen ellentéteiből épül fel, láthatjuk a politikai és gazdasági hatalom erős összefonódását, a „kéz kezet mos” elv és rokoni kapcsolatok összekuszálódott erejét. Az előadás ma is hihetetlenül aktuális, kíméletlen képet mutat a korrumpálódás folyamatáról, a morális értékek hiányáról, a gátlástalanságról, de az illúziók elvesztéséről és a korrupcióval való leszámolásról is. Az alapvetően becsületes, de könnyen befolyásolható Kopjáss életét megváltoztatja és felforgatja az új pozíció, amelyről kezdetben úgy gondolja, nagyszerű alkalom haladó eszméinek megvalósítására. Hamar rá kell döbbennie arra, hogy hatásköre korlátozott: a politikai és a gazdasági hatalom részesei észrevétlenül szövik bele őt saját játszmájukba, és mire átlátja és kideríti a szinte az egész vezetőséget érintő korrupciót, addigra már maga is belekeveredik a korrupt rendszerbe, amit összefon a rokoni alapon való lekötelezettség. Az öngyilkossági kísérletet, amelynek kimenetét a regény is nyitva hagyja, nem csupán a feddhetetlenség megőrzésének kudarca váltja ki. Kopjáss ugyanis két, merőben eltérő világ egymásnak ütköző elvárásai, szabályai, vonzásai közé kerülve válik tehetetlenné, és ez a holtpont már nem megfontolás kérdése. A két világ közötti különbség érzékeltetésében nagy szerepet játszik a feleség. A jó szándékkal feltörekvő férjet folyamatosan figyelmeztető feleség a szerényebb, de biztosabb megoldások mellett érvel. A Móricz-darab az akkori magyar valóság képét tükrözi, ami ugyanúgy jellemző a jelenkorra is, azt a valóságképet, melynek horizontját csak a reménytelenség határolja.

Elek György