Régi pompájában a szöuli kapu
Hétvégétől újra régi pompájában fogadja a látogatókat a dél-koreai főváros egyik fő nevezetessége, a 14. századi városfalból fennmaradt déli kapu kétszintes, pagodatetős építménye.
A helyi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szombatra ünnepséget hirdetett a szöuli műemlék helyreállítási munkálatainak befejezése alkalmából. A Dél-Korea legfontosabb nemzeti kincseként számon tartott építmény egyike annak a négy főkapunak, amelyek annak idején védelmet biztosítottak Szöulnak, a Csoszon-dinasztia (1392-1910) hajdani fővárosának.
A kaput 2008 februárjában gyújtották fel, helyreállítása 22 millió dollárba került. A restaurálást az ország legjobb mesteremberei végezték, akik hagyományos koreai öltözéket viselve égették ki a kézzel készített tetőcserepeket a tradicionális égetőkemencékben és mesterséges helyett hagyományos festéket használtak a kapu fából készült részeinek díszítéséhez.
A hivatal szerint a kőből és fából kialakított kaput úgy állították helyre, hogy a késő 14. században épült, 1398-ban befejezett eredeti változatához hasonlítson. A munkálatokat végző csapat nagyszabású kutatást folytatott, hogy hagyományos építőanyagok és technikák révén adja vissza a kapu eredeti pompáját.
„Sokan azt hiszik, hogy a Szungnjemun teljesen leégett a tűzben, de ez tévedés, a kapunak csupán egy része pusztult el” – mondta Pak Ön Kon, a szöuli Hongik Egyetem építész professzora, a projekt tanácsadó testületének vezetője. A helyreállítást végző csapat még az eredeti épület koromtól fekete szerkezeti elemeinek egy részét is felhasználta, míg a már nem újrahasznosítható anyagokat megőrizték tanulmányozásra vagy kiállítani. A professzor hangsúlyozta, hogy a kapu értéke, mint nemzeti kincs, nem sérült a munkálatokkal.
A kapu Szöul déli főbejárataként szolgált, amikor a város több mint hatszáz évvel ezelőtt Korea fővárosa lett, és fallal volt körülvéve. A világörökség listáján is szereplő építmény egyike a dél-koreai főváros néhány olyan építészeti emlékének, amely a japán megszállás és a koreai háború pusztításai ellenére fennmaradt. Mindössze három évvel a tűzvész előtt tették szabadon látogathatóvá.
