Pihenés, mozgás a szabadban

János igyekszik megmaradni a két szélsőség között. Sokszor megtapasztalta már, hogy a mindenki a maga igazát kereső és bizonyítgató vitákban nem születnek jó kompromisszumok, éppen ezért másokra hagyja a döntés jogát.

Délutánonként — főként a mostanihoz hasonló, tavaszi napsütésben — János kimegy a kiskerjébe, ahol biztosítva van számára a jó levegő és a pihenéshez szükséges feltételek. A pihenéshez nem minden ember számára ugyanazok a szokások és módszerek szükségesek, nem mindenki ugyanazokat a módszereket alkalmazza. Vannak, akik kimennek ugyan a szabadba, de ott is ülnek, fekszenek, nem jutnak el addig, hogy megmozgassák az izmaikat. János minőségi zöldségeket termeszt a kiskertjében, ebben dolgozik, ha csak teheti, azaz itt tölti szabadidejét, mert számára ez nem munka, hanem kikapcsolódás. Egy-egy ilyen délutáni kerti foglalkozás után másnap csak mosolyog, amikor a kollégái a bezártságra panaszkodnak. Kolléganője gyakran elmondja, hogy milyen nagy szüksége lenne egy kis izomlazításra, viszont azt is elárulja, hogy még azokat a mozgásokat sem végzi el, melyeket a szobában megtehetne. Nem ő az egyetlen, aki úgy alakítja az életét — mert azt senki sem mondhatja, hogy úgy alakul —, hogy legalább esténként a férjével elvégezzenek egy-egy egyszerű masszázst, ami nem old meg minden problémát, de ahhoz elegendő, hogy a befeszült izmok ellazuljanak.

János az elején csak ímmel-ámmal kertészkedett, majd arra gondolt, hogy ha ad a minőségre, a befektetett munkája megtérül, és nem csak a kikapcsolódás miatt termeszt zöldségeket és gyümölcsöket. Úgy belejött, hogy egyre több új terméket is szeretne előállítani, ehhez viszont terjeszkedni kellene, az viszont már valami más, nem csupán mozgás és kikapcsolódás. Kollégái azt tartják különösnek, hogy János, aki kertes házban él, szívesen végzi ezt a szabadidős tevékenységet, miközben ők pedig otthon, a tömbházban és a munkahelyen is a zárt ablakok mögötti világban érzik jól magukat.

Évtizedek óta komoly gond a mozgáshiány és az abból származó egészségügyi problémák, elsősorban azok körében, akik ülőmunkát végeznek, és a szabadidejük nagy részét is telefonnal a kezükben töltik el. Közöttük is elég sokan vannak, akik mindig úgy rendezik a dolgukat, hogy ne maradjon idő egy kevés otthoni mozgásra, mert mindig van valami, amit fontosabbnak tartanak. Amikor ennek a kényelemnek vagy oda nem figyelésnek megjelennek a következményei, akkor is találnak magyarázatot a maguk megnyugtatására. Bevesznek egy gyógyszert, később többet, amíg odáig jutnak, hogy a legnagyobb akarattal és elszántsággal sem segíthetnek magukon.

János lehetne jó példa a környezete számára, mégsem tekintik annak. Sokkal egyszerűbb a magyarázkodás és a másokra való mutogatás. János a kertészkedésben találta meg a maga egészségmegőrzésének forrását, ezenkívül vannak más lehetőségek is azok számára, akik nem juthatnak kerthez, vagy nem lelik örömüket a kertészkedésben. A legegyszerűbb viszont mindent elutasítani. Erre kellene egy kicsit jobban odafigyelni. A folyamatos elutasítás egy ideig nevezhető kivárásnak, egy helyben topogásnak, hosszú távon viszont elhalványulás, elmaradás, jelentéktelenné válás is lehet. Itt már teljesen értelmetlen a magyarázkodás, hiszen nincs ki meghallgassa azt. Ekkor döbben rá nagyon sok ember, hogy nemcsak az izmok lazulhatnak el, hanem a szellemi élet is. A gépek nagyon meg tudják könnyíteni az emberek életét, de ez nagyon megnehezedik akkor, ha a gépek által végzett munka miatt mind a fizikai, mind a szellemi élet sérül.

Elek György