Piacot liberalizált magának az EU

Érzésem szerint sokkal inkább az áll az áram és a földgáz drágulásának a hátterében, hogy a nyugat-európai országok szolgáltatói számára is szabad a vásár, nincs már hatósági szabályozás, annyiért lehet adni az áramot meg a gázt, amennyiért nem szégyellik. Öröm az ürömben, hogy Románia utolsó országként állt be a sorba és végezte el ezt az energiapiaci liberalizációt 2021-ben, mert ha korábban tette volna meg, korábban ugrottak volna az égig az energiaárak, s már régebb óta magasabb, „piacinak” meg „valósnak” mondott összegeket fizetnének a kalóriákért meg a kilowattórákért.

Van egy olyan érzésem, hogy erre a liberalizációra is szükség volt ahhoz, hogy egy újabb strigula kerüljön fel az adatlapra, amelyiken azt vezetik, mi mindent kell teljesítenie — a háttérben — Romániának ahhoz, hogy lemossák végre az országról a „nincs jogállamiság” stigmát, és bekerülhessen a schengeni övezet országai közé. Már hallottam a cseheket, akik eddig meg se pisszentek a témában, hogy lobbiznak Románia „schengenizálása” mellett. Kíváncsi vagyok, hogy hány cseh érdekeltségű szolgáltató vagy romániai leányvállalata szerzett magának piaci részesedést a román energiapiacon a liberalizálást követően. A szabadárasítás nemcsak azt jelenti, hogy Nyugat-Európában is megszokott haszon mellett lehet már árulni az áramot és a gázt Romániában, hanem azt is, hogy kényelmesebben hozzá lehet férni a keleten termelt energiához, lehet olcsón fűteni az Audi gyárat Ingolstadtban. Kellett a hozzáférés a román piachoz — bármilyen kicsi is az —, ellensúlyozni kicsit az oroszok mogorvaságát, akik végtelen mennyiségű földgázukkal, annak árával és Európába küldött mennyiségével mutatnak erőt az utóbbi időszakban.

Az gondolom, mindenki számára világos, hogy mi, hétköznapi fogyasztók csak annyi számítunk ebben a játszmában, mint vasútnál a bakter. A liberalizáció nem arról szólt, hogy a kisember számára meg kell teremteni a lehetőséget, hogy szabadon válasszon magának szolgáltatót, hanem arról, hogy ötszáz romániai óriáscégnek lehessen nyugat-európai áron energiát árulni és ötmillió háztartást az ügyfélkörbe bevonni. Nincs is azzal semmi baj, hogy a fosszilis meg mindenféle energiáknak az értékét európai árakon határozzák meg ezentúl nálunk is, a baj az, hogy az emberi energiának a fizetésekben kifejezett értéke nincs európai szinten meghatározva.

Princz Csaba