×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
13 °C
erős felhőzet
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Egészség

Parkinson-kór: 70 ezer hazai beteg

2022.04.12 - 12:00
Megosztás:
Parkinson-kór: 70 ezer hazai beteg
A kór felismerését nehezíti, hogy a tünetek nagyon lassan alakulnak ki (Fotó: www.neurologyadvisor.com)
A Parkinson-kór elleni küzdelem napja volt tegnap. A Parkinson-kór pontos okait sajnos még napjainkig sem sikerült kideríteni, a kutatók valószínűsítik, hogy örökletes genetikai tényezők, illetve toxikus környezeti hatások állhatnak a hátterében.

A WHO 1997-ben nyilvánította április 11-ét a Parkinson-kórban szenvedők világnapjává. Azóta minden évben különböző eseményekkel emlékeznek meg ebben az idegrendszeri megbetegedésben érintettekről. A kór „névadója” James Parkinson angol háziorvos, aki elsőként írta le a betegség tüneteit 1817-ben. Április 11-én az ő születésnapjának tiszteletére tarották meg a World Parkinson’s Disease Dayt, vagyis a Parkinson-betegek világnapját.

Több mint 6 millió Parkinson-kórral diagnosztizált betegről tudnak a hatóságok világszerte, a betegség pedig mintegy 120 ezer halálesethez vezet évente. A Nemzetközi Gyógyszergyártók Romániai Egyesülete (ARPIM) legutolsó adatai szerint Romániában mintegy 70 ezer pácienst kezelnek Parkinson-kór miatt, viszont a számuk a valóságban sokkal magasabb lehet, sok a még diagnosztizálatlan eset, márpedig a kezelés korai elkezdése jelentősen növelheti a terápia sikerességét.
A Parkinson-kór visszafordíthatatlan idegsejt-elfajulást okoz az agy végtagmozgásokat irányító területén, amely során a sejtek közti ingerületátvitelt segítő anyag, a dopamin szintje csökken. Az idegsejtek csökkent dopamintermelése eredményezi a betegség jellegzetes tüneteit: a lelassult mozgást, a beszéd, a gondolkodás megváltozását, a lépések rövidülését, csoszogást és a végtagok apró, gyors remegését nyugalmi helyzetben. Valójában még nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy ezeknek az idegsejteknek a csökkent működését mi okozza. Elsősorban örökletes tényezők befolyásolják, de kialakulhat agyvelőgyulladás, szén-monoxid-mérgezés és bizonyos gyógyszerek túladagolásának következményeként is.

Gyógyíthatatlan, de enyhíthető

A tudomány jelenlegi állása szerint a betegség teljes gyógyítása még nem lehetséges, de megfelelő terápia alkalmazásával nagyon jól kezelhető, sőt, bizonyos esetekben tünetmentessé tehető. A kezelés hatékonysága attól függ, hogy az első tünetek megjelenésétől a diagnózis felállításáig milyen hosszú idő telik el, ugyanis ez az egyik fontos tényező, ami a leginkább befolyásolja a terápia eredményességét.

A Parkinson-kór kezelésének alapja az agy csökkent dopaminszintjének emelése. Erre a levodopa alkalmas, ugyanis átjutva a vér-agy gáton dopaminná alakul. A betegek többségénél az első 4–5 évben teljes tünetmentesség érhető el így. Néhány év elteltével az agy dopamintároló sejtjei kiürülnek, és ismét megjelennek a túlmozgásos tünetek, ezért a beteg egyre gyakrabban és egyre nagyobb dózisban, állapotától függően akár napi 10 alkalommal is igényli a készítmény bevételét, hogy tünetmentességét fenntartsa. A kívánt hatás lassabban jön létre, és rövidebb ideig tart. Így alakul ki a hatásrövidülés, azaz wearing off jelensége. Ez számtalan esetben szinte a teljes kétségbeesésbe sodorhatja az érintetteteket, hiszen a betegség elfogadásának nehézségei után hatalmas törést jelent a hatásrövidülés, a mozgási tünetek egyre intenzívebb visszatérése.
Ma már szerencsére a kutatások sikerének hála nem kell aggódniuk a betegeknek a hatásrövidülés bekövetkezésekor, mert egy speciálisan kifejlesztett, levodopa és enzimgátlók kombinációját tartalmazó készítménnyel ismét javítható az érintettek állapota, sőt, még a tünetmentesség is újra elérhető. Így továbbra is szinten tartható, javítható legnagyobb kincsük: az életminőségük.

Az elsődlegesnek számító gyógyszeres terápián kívül bizonyos esetekben sebészeti beavatkozással is tudnak segíteni a betegeken. A leggyakoribb beavatkozás a mélyagyi ingerlés. Ezzel az eljárással azok a betegek számíthatnak jó eredményre, akik fiatalabbak, mozgásteljesítményük hullámzik, és a gyógyszeres kezelés nem javított az állapotukon.
A Parkinson-kórral élni rendkívül nagy terhet jelent az érintettek számára. Gyakran utasítják el a betegséget, nem éppen ok nélkül, sokan érzik a társadalmi kirekesztettséget. Inkább otthonuk rabjai lesznek, mondván, hogy így megkímélhetik magukat a környezet negatív reakcióitól, és bevallatlanul ugyan, de saját gátjaikat is ideig-óráig leplezni tudják. Különösen nagy jelentőségű a sorstársi közösség, amiben a kirekesztettség érzése megszűnhet, az egymás közti kommunikáció, információcsere viszont szárnyakat adhat az elfásult lelkeknek, hiszen a parkinsonos társak előtt a szégyenérzet megszűnik.

Híres Parkinson-kóros

Általában a hatvanéves kor fölöttieket érinti, de egyre több extrém esetre derül fény. Az egyik leghíresebb Parkinson-kóros — Michael J. Fox amerikai színész — például már harmincéves korában felfedezte magán a jellegzetes tüneteket.
A legtöbb Parkinson-kóros beteg alig észrevehető tünetekről számol be — legalábbis a betegségük kezdetén. Az említett színésznek például először a jobb kisujja remegett időnként. A kisujjremegés aztán az egész jobb karjára kiterjedt. A felismerést az is nehezíti, hogy a tünetek csak nagyon lassan, fokozatosan alakulnak ki, illetve súlyosbodnak, így a legtöbben csak akkor veszik észre, amikor már szabad mozgásukban akadályozza őket, vagy mozgás közben jelentősen csökkenti biztonságérzetüket. A rendszeres orvosi vizsgálat és a különböző terápiák viszont jelentősen javíthatják a beteg életminőségét. B. K.