Összekuszálódott emberi világ

Sok helyen a hűtőszekrények még félig vannak a karácsonyról megmaradt ételekkel, máshol már az ünnepen elfogyott minden. Nem vagyunk egyformák, a lehetőségeink is különböznek. Egy dologban mégis hasonlítunk egymáshoz: mindennel elégedetlenek vagyunk, ezért folyton panaszkodunk. A legtöbben amiatt, hogy nincs idő semmire, az állandó rohanásban megállni sem tudunk. Így volt ez karácsonykor, s így van a szilvesztert és az újévet megelőző napokon is.
A mai ember legfőbb célja, hogy megvalósítsa önmagát, hogy sikeres legyen. Ezért korán kel, későn fekszik, egész nap rohan, akár munkafüggőnek is lehet nevezni, de kinek van bátorsága bírálni azt, aki sokat dolgozik, amikor a legtöbb kritika emberemlékezet óta a munkakerülőket éri? Számtalan jel van arra, hogy a feje tetejére áll a világ, ki gondolta volna eddig, hogy a munkamániában szenvedő emberre felnéz a társadalom, és a talpraesett jelzőt ragasztja rá?
A pszichológia — mint egyre népszerűbbé váló tudomány — mást tanít. A túlzott munkavállalásnak káros hatásai lehetnek hosszú távon, testben és lélekben egyaránt. A legnagyobb veszély azokat fenyegeti, akik a járványidőszakban otthoni munkavégzésre kényszerültek, mert ennek a munkaidőnek nincs vége, csak késő este. Az elején sokan azzal vigasztalták magukat, hogy van lehetőség elindítani a mosógépet, összedobni valami ételt, együtt lenni a társsal, a gyerekkel…, egy idő után azonban ezekre már otthon sem maradt idő, mert mindig közbejött valami, amit meg kellett csinálni. Sokan panaszolják, hogy nincs idő színházba és koncertre járni, de társaságba se, és otthon sem tudnak fogadni barátokat. Ma már a sokáig tétlenséggel töltött idő is munkával telik. Vajon a mindig rohanó ember elgondolkodik-e azon, hogy mi az önmegvalósítás célja, mit hoz a pénz és a karrier?
Ismét eltelt egy év. Van-e esély a megújulásra, a változásra? Úgy lépni vissza a normalitásba, hogy az a kezdő mozdulat előrelépés legyen egy sokkal magasabb szintre. Azok a jóslatok, amelyek évtizedekkel ezelőtt még arról szóltak, hogy a tudomány és a technika fejlődése mennyire megkönnyíti majd az emberek életét, ma már sokszor ijesztően is tudnak hatni. A mesterséges intelligencia térhódítása sok szempontból fölöslegessé teszi az embert. A robotok megkönnyítik az emberek életét, de mi lesz végül az ember sorsa? Mi lesz a feladata? Ma még mindenki rohan, dolgozik, küzd, még annyira sem áll meg, hogy elgondolkozzon azon, hogy miért. Ha mégis megteszi, aligha tehet valamit, hogy a jövő alakulását lényegesen befolyásolja. Úgy összekuszálódott az emberi világ, hogy azt már alig lehet kibogozni. Mi mégis reménykedve kívánunk mindenkinek egy boldogabb új évet!

Elek György