Összekötő, közösségformáló tér
Ahhoz, hogy otthon érezze magát az ember — bárhova kerül a világban —, fontos, hogy keressen egy olyan arcot, egy szimbólumot, egy tárgyat, ami egy kicsit hazaviszi, biztonságot ad a számára — emelte ki igehirdetésében Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese. A Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközségben vannak ilyen arcok, szimbólumok és tárgyak. A nyelv és az otthon elválaszthatatlan kapcsolatban van egymással. Ezt erősíti meg az alapige, mely a filippiekhez írott levélben van megírva: „És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Az ember a hajlékában tanul meg beszélni. Szőcs Géza költő a Szatmári Esperesi Hivatalban mondta el, hogy: „Minden egyes nyelv vélemény a világról.” Minden ember másként látja a világot, a maga nyelvén keresztül. Az egyházi nyelv mindig hagyományőrzőbb, mint a hétköznapi nyelv. Vannak olyan imádságok, vannak olyan énekek, melyeket huszonöt évvel ezelőtt ugyanúgy énekeltek, ugyanúgy imádkoztak, mint napjainkban. A hétköznapi nyelv gyorsan változik, az egyházi nyelv változásához több idő kell. Ez azért is jó, mert az emberek szeretik a rítusokat, mert biztonságot adnak nekik. Szeretjük ezeket a kötött szövegeket, mert lélekben valahogy összekapcsolnak bennünket azokkal, akik huszonöt évvel ezelőtt itthon voltak. Az egyházi nyelv kapcsolatot teremt a jövővel is. A nagy probléma az, hogy fogynak a szavak. Ezzel együtt az önmagunkról alkotott kép is kezd degradálódni. Az emberek nagyobb része kezd leszokni a beszédről, amivel együtt fogynak az emberi érzések is. A 432. énekünk úgy kezdődik: „Mit használ keresztyénségem, ha nem aszerint élek?” Mit használ, ha beszélek valamiről, de nincs mögötte tartalom? Mit használ, ha úgy neveljük a gyermekeinket, hogy megmondjuk nekik, mit kell csinálni, de nincs mögötte hiteles élet, ha azt látják, hogy a szülők nem úgy élnek, ahogy gyermekeiket próbálják nevelni?
Király Lajos a szeretetről is beszélt. Úgy fogalmazott, hogy a szeretet cselekvés. A szeretet alapfogalma: bánthatnálak, de nem teszem. A szeretetet nem a szép szavak adják, hanem a tettek. Azok a tettek, melyek elhitetik a másik féllel, hogy a szeretet igaz.
Az esperes Hamvas Bélát idézte: „Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs.” Az ember nem mondja azt, hogy nem lehet. Huszonöt éve sokan voltak, akik azt mondták, hogy a Szigetlankán nem lehet templomot építeni, mások viszont megmutatták, hogy lehet. Az ember életében nagyon fontos a környezet. A környezet interakciókat teremt az egyén és a közösség között. Az épületek hatással vannak az érzelmeinkre. A lelkünk világához teremtjük meg az épületeinket. Vannak olyan terek, melyek elválasztanak egymástól, és vannak olyan terek, melyek összekötnek, közösséget teremtenek. Ilyen összekötő, közösségformáló tér a szigetlankai református templom is. A tér építése a lelkünkben kezdődik, hogy ebben a térben olyan szeretet lakozzon, ami nemcsak szavakból, hanem tettekből is áll — hangsúlyozta Király Lajos.
Az ünnepi eseményen Korda Zoltán és Bogya-Kis Mária szatmárnémeti lelkipásztorok is részt vettek. Korda 1990-ben, a Láncos-templom segédlelkészeként vett részt a templom alapjának a megásásában. Azóta is nyomon követi a templom életét. Most is Isten szolgájaként volt jelen az évfordulós ünnepségen. A lelkipásztor örömmel tapasztalta, hogy együtt lehet azokkal, akik ott voltak a kezdetekkor, és ott vannak ma is. Egy élő közösség alakult ki Szigetlankán, és ahol közösség van, ahol harmónia van a világgal a lelkünk és az Isten lelke által, s ott van megmaradás.
Bogya-Kis Mária köszöntőjében elmondta, hogy Rácz Ervin a Szatmár-Szamos-negyedi Református Egyházközség tagja volt, ott konfirmált és készült a teológiai felvételire.
Rácz Ervin, a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség lelkipásztora a templom huszonöt éves fennállását kegyelemnek és áldásnak tekinti. A kegyelem nagyon sokszor hullámvölgyeket és hullámhegyeket hoz létre az életünkben. 1990. október 28-án megálmodta a gyülekezet, hogy lesz egy temploma, 1996-ban az álom megvalósult, és azóta is, ezentúl is a kegyelem útján jár ez a közösség. Az, hogy megújult a parókia is, annak a jele, hogy a gyülekezet szereti a lelkipásztorát.
Az ünnepi műsor első szereplője Kupán Erzsébet volt, aki Reményik Sándor Templom és iskola című versét mondta el. Jelen volt az istentiszteleten Sámi Zsuzsa, akit elsőként kereszteltek meg a felépült templomban, ott voltak vele szülei és keresztszülei is. Sámi Zsuzsa szerencsésnek tartja, hogy ő az első megkeresztelt gyermek a templomban, s azóta is ennek a közösségnek a tagja. Zsuzsa fontosnak tartja a családját, akik mindig ott vannak a templomban, és építői az egyházközségnek. Zsuzsa számára minden templomi szereplés segített nemzeti és felekezeti hovatartozásának a megerősítésében. Verset mondtak az első esküvői tanúk is: Bóné Péter és felesége, Mária. Megható szépséggel énekelt az egyházközség ifjúsági csoportja, amely zenei kísérettel adott elő ifjúsági énekeket.
Elek György
