Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Ami színtelen, szagtalan, íztelen és átlátszó, arról a kisiskolás is tudja már, hogy az a víz, vagyis a H2O. Öntsünk azonban tiszta vizet a pohárba, és valljuk be férfiasan, hogy Földünknek e legnagyobb mennyiségű ásványát (és egyúttal kőzetét is) bizony távolról sem ismerjük eléggé. Például, hogy bár mindenütt H2O a víz, mégis mindenhol más és más, mert a molekuláris rendezettségétől függően lehet igen magas, de nagyon alacsony is a biológiai értéke. Újabban azt tudhattuk meg, hogy a víz molekuláris szerkezetében tárolja, majd közvetíti az üzeneteket, a rezgéseket, a nyugtató zenét, a szeretetet, akár gyógyító hatással is, a sértő hangok, a hangzavarok, a durvaságok tárolásával viszont egészségkárosító is lehet (Masaru Emoto: A víz üzenetei). Az az ismeret is újdonság, hogy Földünkön már a keletkezésekor is volt víz, mert az eddigi tudományos álláspont szerint az csak több százmillió év múlva jelent meg bolygónkon. Nagyon elgondolkodtató, hogy a Teremtés könyvében mindig is az állt, hogy Isten rögtön a föld után megteremtette a vizeket.
A víznek sok apró kis titka is van, egynéhányért a tudósok csak vakarják a fejüket. A víz az egyetlen ásvány a Földön, amelyik mind a három halmazállapotban megtalálható, megfagyva 9%-kal nagyobb a tömege, ami nagyon szokatlan, gőzzé válva viszont 1750-szer lesz nagyobb. A hidrogén és az oxigén elegye a durranógáz, ezért bizonyos hőfokon a víz is robbanhat. Adott nyomáson a víz -48 fokig nem fagy meg, a jég viszont -120 fokon elfolyósodik. Gravitáció ide vagy oda, a növényekben felfelé folyik a víz. A jégre kitett meleg víz hamarabb megfagy, mint mellette a hideg, ez az Mpemba-paradoxon.
A Föld felületének 71%-át víz borítja, ami borzasztó nagy mennyiség, ezért aztán a bolygónkon ő az úr, gondoljunk csak a vízözönre, a szökőárakra vagy az árvizekre; Petőfi szavaival élve: „Habár fölül a gálya,/ s alul a víznek árja,/ azért a víz az úr! A vizeknek csak 2,5%-a édesvíz, és csak 0,30%-a alkalmas közvetlen ivóvíz-kitermelésre, ezért a világ már most nagy ivóvízgondban van, sajnos a sós vizekből egyelőre nem készül ivóvíz. Egymilliárd embernek nincs is ivóvize, kétmilliárd pedig szennyezett vizet iszik, ennek következtében több mint négymillió ember hal meg évente. Közeleg az idő, mikor a Miatyánk a „mindennapi kenyerünket és ivóvizünket add meg nekünk ma” szövegű könyörgéssé fog módosulni, míg mások az újabb vízfakasztó Mózes eljövetelére várnak majd. A világ ivóvíztartalékainak 25%-a Kanadában van, szerencsés egy ország. Az ajánlott személyi, napi vízszükséglet 50 liter lenne, de az USA-ban például napi 500, Magyarországon pedig 100 liter a fogyasztás. Az egész világon a legnagyobb édesvízfogyasztó az ipar (20–22%), de főleg a mezőgazdaság (70–72%). Az ivóvíz-palackozás a Mammonnak is egyik kedvence, mert évi 80 milliárd dollárt hoz a konyhára.
Az ember issza a vizet teste szükségleteire, de azonkívül még sok egyébre is használja. Tisztálkodik benne, sportolásra használja vagy egyszerűen csak élvezkedik a közegében, ásványvizeket használ ivókúrákra és gyógyfürdőkre, de a szaunákban, a temazcalokban, a gőzfürdőkben és például a Kneipp-kúránál is a vízé a főszerep. Számosan nagyon előnyösnek tartják a vízben szülést és a mind jobban elterjedő csecsemőúsztatást. Nagy szerepe van a víznek egyházi szertartásoknál is, például a keresztségnél, a Jordán vizében vagy akárhol, a bemerítésnél, a Gangeszben történő megtisztulásnál, és erre még sok példa van. Ezek kapcsán keletkezhetett a „bort iszik és vizet prédikál” hangzatú népi bölcsesség is.
Víz nélkül nincs élet, és ez vonatkozik a testünkre is, minden sejt működési alapja a vizes közeg, és ezt rendszeres vízfogyasztással kell biztosítani. A szükséges napi mennyiség a testtömeg, a hőmérséklet, a mozgásmennyiség, az izzadás és a táplálkozás függvénye, s erre a legalkalmasabbak a szűrt csapvíz (aqua comunale), a nem koffeintartalmú teák vagy a nem tömény, enyhén lúgos ásványvizek, de semmiképp nem a szénsavas innivalók. Testünk víztartalma 70–71%, de az agyban, tüdőben, májban 80–85% is lehet, ezért az a mondás, hogy víz van a fejében, akár dicséret is lehet. Hogy szervezetünkben milyen hatalmas élettani jelentősége van a víznek, arra következzen most néhány példa a teljesség igénye nélkül. Testünkben a kellő mennyiségű víz jelenléte növeli az agy energiaszintjét és képességeit, csökkenti a stresszt, javítja a kedélyállapotot és a búskomorságot (nő a szerotonin mennyisége, több az oxigén), megelőzi az Alzheimer-kórt (ürül az alumínium) és elűzi a másnaposságot. Nem butaság, hogy a víztől is jó kedve van. A víz szépít, mert hidratálja a bőrt, karcsúsít, mert fokozza az anyagcserét, egy-két pohár víz megszüntetheti az éhségérzetet is. Rendben tartja a hőháztartást és a nyirokkeringést, szabályozza a vérnyomást és a szívműködést (ürül a nátrium), jó izomtónust biztosít, és megszüntetheti a lábikragörcsöket. Javítja az emésztést, mert több az emésztőnedv, megelőzheti a fekélyt, mert hígabb a gyomorsav. Javít az asztmán és az allergiákon, javítja a látást, erősíti az immunrendszert, és jól működik tőle a méregtelenítés is. Megelőzheti a vesekövet és a székrekedést, és így a rossz közérzetet okozó méreg-visszaszívódást is. Kellő nedvességtartalmat biztosít az ízületi porcogókban és a csigolyák közti porckorongokban, ami nagyon sok ízületi panaszt csökkenthet, de akár el is mulaszthat. Terheseknél a szervezet kellő folyadéktartalma hangsúlyosan magzatvédő.
A vízfogyasztás kapcsán tudni kell, hogy bizonyos helyzetekben, például hasmenés, hányás vagy bőséges izzadás esetén a szervezet ásványi sókat is veszít, s ha ilyenkor csak a vizet pótoljuk, súlyos „vízmérgezés” keletkezhet, halt már meg maratoni futó a verseny után elfogyasztott négy liter víztől. Szóval ilyenkor sót, sókat is kell fogyasztani.
Ha e sorokat elolvashatná az egykori költő, tömör filozófiáját most már valószínűleg úgy fogalmazná meg, hogy „Inni vagy nem inni, az itt a kérdés.”
Tisztelettel,
Dr. Zagyva Miklós
