×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
18 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Online ballagás és bankett

2020.05.21 - 15:27
Megosztás:
Online ballagás és bankett
Az osztályfelelős online tartotta meg beszámolóját a XII. A osztálynak. Huszonnyolcan vannak, több mint egy éve elkezdték a készülődést a ballagásra és a bankettre.

Már akkor úgy döntöttek, hogy a fiúk egyforma öltönyben ballagnak, a lányok pedig szintén egyforma szoknyát és blúzt viselnek majd. Ezeket időben megrendelték, hogy ne az utolsó napokban izguljanak, márciusra már mindenki felpróbálhatta a ruháját, hogy ha szükség van kisebb módosításra, az is időben befejeződjön. Voltak kisebb viták a bankett megszervezésével kapcsolatosan, de azok is letisztázódtak. Egyesek kerti partit szerettek volna — meg is volt a hely —, de azok kerültek többségbe, akik a terem mellett szavaztak, hogy ne szólhasson bele az időjárás, ne ronthassa el a jó hangulatot. Kifizették az előleget a terembérre, megrendelték a menüt, aminek a költségének a negyven százalékát kérte a konyha előre, de előleget kellett fizetni még a zenekarnak is. Az osztályfelelős elkészítette a mérleget, s közölte, hogy mi mennyibe került, azok pedig, akik még nem rendezték el a tartozásukat, tegyék meg azt minél hamarabb. Már-már minden kész volt, akár el is kezdődhetett volna a ballagás, amikor véglegessé vált, hogy ebben az évben a ballagás a bankettel együtt elmarad.

— Most már tény — közölte az osztályfelelős —, hogy a mi évfolyamunk eléggé sajátos módon kerül be az iskolatörténelembe. Nem lesznek emlékeink az utolsó fél évről — azaz csak kellemetlenek —, kimaradunk azokból az élményekből, amelyek évszázadok óta minden végzős diáknak kijártak. Reméljük, hogy lesz lehetőség valamilyen módon találkozni és a viszontlátás reményében „elbúcsúzni”.

Az osztályfőnök próbálta vigasztalni a diákjait:

— Bízzunk abban, hogy a nyár folyamán megtaláljuk a módját a közös találkozásnak!

A legjobban a lányokat sújtja ez a történet. A legtöbben az utóbbi hetekben váltak nagykorúakká, s ebből az alkalomból is szerettek volna bulizni egyet, de az is elmaradt. Elkészült a ballagóruha, sokaknak a bankettre megrendelt nagyestélyije is, de ki tudja, lesz-e alkalom, hogy magukra öltsék ezeket? Nevezhetnénk áldozati nemzedéknek is az idei érettségizőket, de ugyanúgy a nyolcadikosokat, a negyedik osztályosokat, sőt, az óvodák nagycsoportosait is, akik szintén készültek a ballagásra.

Milyen nyomot hagynak a most történtek a fiatalok életében? Ők annak a generációnak a részei, amelyikről folyton azt hangoztatták, hogy minden lehetőség adott számára, minden segítséget megkap, megvannak a feltételei annak, hogy megvalósítsa önmagát. Gondoljunk azonban arra is, hogy mennyit küzdenek a szülők azért, hogy megteremtsék a gyerekeik kibontakozásához szükséges feltételeket! Ha csak magunkban elgondolkozunk, titokban bevalljuk, hogy nagy szükség volt a megállásra. Ha az ember képtelen fékezni magát a nagy rohanásban — mert fél lassítani, fél attól, hogy lemarad másoktól —, akkor megálljt parancsol a természet. Valljuk be azt is, hogy a ballagások is nagyon elanyagiasodtak, elfesztiválosodtak, a szülők pedig törtettek, hogy előteremtsék a szükséges anyagiakat. Ezt is meg kellett fékezni valahogy, de a józan ész nem volt elég a megfékezéshez, mert kik vállalták volna fel önként, hogy ők lesznek az áldozati nemzedék, akik leegyszerűsítik a dolgokat? Ki mond le elsőként az ünnep hangulatáról, az ajándékokról, a központi szerepről? Nem mond le senki, erről le kell mondatni a diákokat, a szülőket, a pedagógusokat…

Nemcsak a ballagások maradnak el, hanem a véndiák-találkozók is. Azok számára, akik első alkalommal találkoztak volna, és azok számára, akik talán utoljára. Nevezzük őket is áldozati nemzedéknek, vagy próbáljuk elfogadni, hogy ez az a nemzedék, melynek tagjai elindítói valami újnak?

A végzős osztályok és a véndiák-találkozóra készülők leülnek a számítógép elé, és online fecsegnek, amíg kedvük van hozzá. A személyes találkozások nem pótolhatók semmivel, ettől lesz más — jobb vagy rosszabb — a jövő.

Elek György