Oktatófilm készül a szombati hídmanőverről

Azt mondják az elmúlt hét folyamán Szatmárnémetiben dolgozó mérnökök, hogy soha ilyen kockázatot nem vállaltak mint szombaton Szatmárnémetiben. Olyan erős szél mellett, mint ami szombaton fújt a Szamos fölött és amit ráadásul még erősebb széllökések is kísértek, magasban tartani egy több száz négyzetméter felületű, négyszáz tonnás vasdarabot még sehol nem cselekedtek meg. Oktatófilmet készít az esetről a darut üzemeltető Deme Macarale, saját videóssal, fotóssal és drónkezelővel dokumentálta hogyan zajlott a nyolc órás művelet.
Mi is nagyon sok videót készítettünk (nem csak szombaton), ezek ITT nézhetőek vissza közösségi oldalunkon.

Négy helyett nyolc

Szombat reggel nyolc órakor kezdődött a kényes művelet, nagyon a helyére kellett volna már fordítaniuk a gyalogos és biciklis híd acélvázát, mert a komoly pénzekért bérelt daru már egy hete az ártérben rostokolt, miközben más munkája is akadt volna. Az eltervezett négy óra helyett végül nyolc órát vett igénybe a művelet, mert a szél miatt többször is le kellett állni. Volt egy hajszál híján elkerült baleset is, a szél miatt. Tíz óra tájban a töltés magasságánál kicsivel magasabban lévő vasszerkezetet úgy megmozgatta a szél, hogy az kilengett és kis híján leborotválta a töltésre lepakolt hídmerevítő-elemeket.

Órák alatt pár méter

5 kilométer per órás szél jelentett volna biztonságos munkavégzést, ennek ellenére 12 – 15 km/h-s sebességű légmozgás mellett dolgoztak, ez erősödött néha 25 km/h- erősségűig, ilyenkor leállt a daru. Az emelőszerkezet egyébként csigalassúsággal indult meg a mederben kialakított földnyelven, km/h-ban talán nem is volt mérhető a sebessége, m/h-ban talán, de abban is egy számjegyű. Órákba telt, mire drága terhével a meder feléig bejutott és a hídtest-elfordítás megkezdődhetett. Mindkét végén kötélen csimpaszkodó munkások és daruskocsi csillapította a szél kilengető hatását, volt hogy a fémóriás egyik végén majd’ a vízbe húzta a kontrát tartó embereket.
Délután háromra került a két parton álló pillérekre a vasszerkezet, de még így is akadt igazgatni való, csak négy órakor mondhatta azt az egyik mérnök a bal parton: — Helyén van uraim a híd, most már mindörökre!

Princz Csaba