Oktatás-nevelés a zűrzavarban
Mindig azt mondják: lehet jó szaktanár az, akinek nincs gyereke, de jó nevelő nem lehet, hiába van meg benne a jó szándék, hiszen kívülről látja a problémákat, ezért a szükséges lépések megtételéhez fontos döntéseket szúrópróbaszerűen hozza meg.
Egy ideje gyakran beszélnek egymás között arról, hogy minek a következménye az a nagy zűrzavar, ami — valóban vagy felnagyított módon? — jellemzi az embereket. Azt a világnézeti keretet igyekeznek vizsgálni, melyben az egyes emberek szelleme kibontakozik. Azért tartják fontosnak a céltudatos nevelést, mert azzal új keretet lehet kialakítani, hogy abban a keretben a szülők és pedagógusok helyes irányba terelhessék a felnövő generációt. Most kezdjük csak tapasztalni, hogy bizonyos nagyhatalmi erők már rég kidolgozták azokat a módszereket, melyekkel mindig úgy nevelik át a kor fiataljait, hogy azok majd szülőként egy jól kijelölt útra tereljék utódaikat, hogy azon járva kiszolgálják a nagyhatalmi érdekeket.
Dávid és Emma jól tudják, hogy mind a neveléshez, mind a neveltetéshez a legfontosabb az akarat. Akarat nélkül nem lehet nevelni, de ugyanúgy a legtökéletesebb módon történő nevelést nem lehet befogadni. Vannak szakemberek, akik azt állítják, hogy a hatékony neveléshez olyan szellemi ideálokra van szükség, amelyek lekötik a fiatalok figyelmét, mások pedig azt állítják, hogy a fiatalokat nem igazán érdekli a szellemiség, sokkal jobban lehet rájuk hatni az anyagiakkal. Sokkal nagyobb az új iránti érdeklődés, mint az az iránti, hogy mik voltak a múlt vívmányai. Az akaratnevelés egyes szempontokból nagyon egyszerű, más szempontokból lehetetlen. Az idősebb korosztály tagjai között nagy számban vannak azok, akik a kor legnagyobb értékei közé a munkát sorolják, a munkahelyükön végzett tevékenységeik mellett plusz munkát, másod-, harmadállást is vállalnak, hogy több jövedelemhez jussanak. Bennük ott van az akarat, nem kell őket arra nevelni, hogy erősödjön bennük az akaratkészség valami iránt. A fiatalabbak sok mindent akarnak, sok mindent el akarnak érni, viszont különösebb erőfeszítés nélkül.
Dávid és Emma pályafutása idején sokszor változtak már az oktatási-nevelési módszerek — volt, amikor erőltetett módon, volt, amikor ajánlottan —, és éppen ez a gyakori váltás gátolta a folytonosságot, ami azt eredményezte, hogy az oktatás-nevelés elindult valahonnan, de nem jutott sehova. Egy bizonyos cél elérésének az alapfeltétele, hogy egy fiatalban legyen meg az érdeklődés egy kijelölt cél iránt. Ha az kötelező tananyag, nem biztos, hogy a kényszernek lesz olyan hatása, hogy a fiatal ne maradjon el, közben pedig találja is meg annak az útnak az értelmét, és erősödjön meg benne az akarat, hogy egyszer célba érjen.
A jelenlegi zűrzavarnak csak úgy lehet véget vetni, ha az oktatás-nevelés felzárkózik a kor igényeihez. Ha nagyobb szerepet kapnak az önfejlesztő tevékenységek, melyek kiszélesítik az otthoni és az iskolai nevelésben kapott alapokat. A szülők nevelése csak akkor hatékony, ha folyamatosan foglalkoznak önneveléssel. Ugyanez a helyzet a pedagógusoknál is.
Dávid és Emma felismerte az önnevelés fontosságát, bár eléggé nehéz meghatározni, hogy ez mit jelent. Az ismeretek és az élettapasztalatok megszerzése még nem elegendő ahhoz, hogy ne a sodrással haladjanak, hanem találják meg azt a számukra megfelelő utat, amelyen járva azt a célt érik el, amit maguk tűztek ki, nem azt, amire rávezetik őket. Ha körülnézünk, azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb az egyéniség, az emberek nagy része sablonszerűen olvad be a kordivatba. A zűrzavarban is lehetnek egyéniségek, ha az adott képességeiket az egyéniségük megtartására használják fel úgy, hogy a szülők és a gyerekek megteremtik a maguk harmóniáját.
Elek György
