Nincs március, nincs szabadság Petőfi nélkül
Az 1848—1849-es szabadságharc 165. évfordulójára Sárközújlakon színvonalas műsorral készültek a diákok, bebizonyítva, hogy Petőfi Sándor szellemisége ma is él, és a felnövekvő nemzedék is méltó módon tud emlékezni történelmére, elődeire.
Az 1848—1849-es szabadságharc 165. évfordulóján zord időjárás fogadta Szatmár megyében az ünneplőket, ám ez nem akadályozta meg a városok, falvak lakosait abban, hogy méltó módon emlékezzenek történelmünk egyik legdicsőbb korszakára. Sárközújlakon Dudás Miklós római katolikus plébános imádságában arra világított rá, hogy az 1848-as forradalom eseményeit fel kell eleveníteni, nem nosztalgiázni kell, hanem emlékezni. A mai kor emberének is fontos, hogy ismerje történelmét, múltját, hiszen elődeink a csatákban hitükért, nemzetükért, nyelvükért küzdöttek. „Mi egy nyelvhez, egy hazához tartozunk, és ebben vagyunk mi mindig otthon, határon innen és túl” — hangsúlyozta a plébános. A közös imádság után Seer Gyula, az RMDSZ sárközújlaki szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, beszédében a közösségi összefogás fontosságát hangsúlyozva. Kiemelte, hogy Petőfi Sándor sem egymagában szállt harcba, hanem egy közösség tagjaként, így a hangjuk messzebb hallatszott. Az elöljáró feltette azt a kérdést, mit ér a kokárda viselése, ha nem értjük meg azt a történelmet, amit örököltünk. Tennünk is kell ahhoz, hogy közösségünk előre jusson, a problémákat pedig összefogással lehet megoldani. „Magyar vagyok!” — hangoztatják sokan, azonban ezt nem külsőségekben kell vallanunk, hanem lelkileg is érezni kell — fogalmazott Seer, aki békés ünneplést kívánt mindenkinek, azoknak a románoknak is, akik felismerték, hogy a szabadságharc nem csak a magyarságé volt. Sárközújlak polgármestere, Piricsi Arthur szintén az 1848—49-es forradalom és szabadságharc és az összefogás fontosságáról beszélt, arról a pillanatról, amikor a magyarok megértették, hogy a szabadságharc sikeressége attól függ, tudják-e egymást szeretni. A 21. század emberének is az kell, hogy példát vegyen elődeitől, azoktól, akik újjá tudtak születni és egy közös ügyért harcoltak.
A szabadság szellemisége
Kereskényi Gábor RMDSZ-es parlamenti képviselő beszédében kihangsúlyozta, a szabadsághoz vezető út rögös volt 1848-ban is. És sem a márciusi ifjak, sem a Batthyány-kormány, sem a harcoló honvédek nem pusztán szavakkal álltak ki eszményképeikért. Így van ez a sokat hangoztatott autonómiával is. A harsány melldöngetés önmagában nem vezet semmiféle eredményre. A jogérvényesítéshez szolidaritásra van szükség, az egész romániai magyarság szolidaritására, az illető éljen akár Szatmárnémetiben, Déván vagy Csíkszeredában. Lőrinciből (Magyarország) Pálinkás Péter alpolgármester és Jánosi László tanácsnok vett részt a sárközi megemlékezésen, a településsel egyébként egy hónapon belül valószínűleg testvérvárosi szerződést fognak kötni. „Öröm számunkra az, hogy Sárközújlakon ünnepelhetünk, annak ellenére, hogy egy külső hatalom hatására nem egy ország tagjaiként ünnepelhetünk. Azonban bebizonyosodni látszik, hogy a nemzet él és élni akar, a lelkeket ugyanis nem választhatja szét semmiféle országhatár” — mondta Jánosi László, Lőrinci város tanácsnoka, kihangsúlyozva, hogy a szabadság csak lehetőség, nem örökkévaló, azért újra és újra meg kell küzdeni.
Lélekmelengető előadás
A sárközi diákok nevében Kovács Bálint Boróka köszöntötte a megjelenteket, arról győzve meg a hallgatóságot, hogy a fiatalokban még él Petőfi szelleme, és meg tudják, meg akarják őrizni magyarságukat. A diákok ezt követően ünnepi műsort mutattak be: szavaltak, énekeltek és színdarabot adtak elő. Az ünnepség a Petőfi Sándor-szobor megkoszorúzásával ért véget.
