Nil nocere — Ne árts!

Cunamiként zúdul a gyógyszeráradat a civilizált világra. Sok szükséges, rengeteg fölösleges, és mind több az olyan is, melynek nagyobb az ártalma, mint a haszna. A gyógyszeripar bombaüzlet, évi 1200 milliárd dollár a forgalma, ahol pedig sok a pénz, ott a pénzéhes cápákkal megjelenik a maffia is, és a beteg ember csak pénzcsináló eszközzé válik. A gyógyszereket el is kell adni, ezért a mammon akaratára orvosba és betegbe mélyen bekódolják, hogy az orvosság az élet és halál ura, így okítják az orvosjelöltet, ezt látja állandóan a kisember a rafinált, hazug és csalárd reklámokban. Kutatókat,

klinikákat, egyetemeket delejez az arany csillogásával a gyógyszeripar, sok pénzért tudósokat alkalmaz tanácsadóként, így aztán az emberközpontú akadémiai orvoslás gyakorlatilag megszűnt mára, és a fauszti alkuban pénzszagú lett az egészségügy, a WHO-tól kezdve, a minisztériumokon át, a legkisebb egységig. Nem véletlen, hogy a gyógyszeripar pénzelte gyógyszerkutatások 90%-ban „sikeresek”, a függetleneknél azonban csak 50%-ban. Gyógyszerügynökök szédítik az orvosokat, egyetemi tanárok tartanak előadásokat (Szatmáron is) a gyógyszercégek szája íze szerint, nem csoda hát, ha a mai orvoslásra a polipragmázia (túlzott gyógyszerelés) a jellemző, hiszen az orvos és a beteg is csakis gyógyszerben gondolkozik. Még a Bubó doktorban is azt éneklik, hogy: …diktál a beteg, írja a doktor. Ebben a bolond világban mind több beteg válik gyógyszerfüggővé, számuk tíz év alatt megháromszorozódott. A gyógyszermaffia keze a törvényekig is elér, Romániában például egy külföldi cég tétette vénykötelessé az Algocalmint, hogy Algoflex nevű szerük uralhassa a piacot. Az újabb, mind erősebb és drágább szereknek esetenként halmozott és súlyos mellékhatásai is vannak, ezért egy mai gyógyszerkönyv kész krimi, hátborzongató olvasmány. A gyógyszeripar azt is el tudta érni, hogy mind jobban csökkentsék a vércukor-és vérzsírszint normálisnak mondott értékét, miáltal több tízmillióval nőtt a vásárlóik száma. Milliárdszámra fogynak naponta a vérzsírcsökkentő sztatinok és fibrátok, meg a cukorbajtabletták, hiába ismert máj, hasnyálmirigy és vesekárosító hatásuk. A változáskori panaszokat hormonokkal kezelik, ismerve annak mellrákkeltő hatását is. A hiperaktív gyermekeknek amfetamin (ajzószer) tartalmú szereket adnak, holott ők nem is betegek. A legtöbb egészségkárosítást talán a széles körben használt benzodiazepin származékok okozzák, melyek mellékesen rengeteg baleset előidézői is. A paracetamol májelégtelenséget okozhat, de még csak nem is vényköteles. A méregdrága citosztatikumok az egészséges sejteket is ölik, de ha felmerülne más gyógyászati mód, azt a maffia biztosan csirájában fojtaná meg. Mindezek azért lehetségesek, mert az aranyborjú árnyékában a gyógyszeripar és a gyógyító tudomány, a gátlásokat sutba dobva, kibogozhatatlanul összefonódott. A pénz minden lakat kulcsa (Moliére).

A gyógyítás okozta egészségkárosodást iatrogén ártalomnak nevezik. Ennek oka sokféle lehet, műtéti szövődmény, fölösleges műtét, kórházi fertőzés és felfekvés, sugárártalom, de elsősorban a gyógyszermellékhatások, a rosszul vagy indokolatlanul használt szerek, és főleg a több gyógyszer egymásra hatásából keletkezett balesetek. A műhibákról (malpraxis) nálunk a 95/2006 sz. törvény rendelkezik, de távolról sem öleli fel az összes iatrogén ártalmat, a rejtetteket pláne nem. A civilizált világ sajnos már ott tart, hogy a iatrogén ártalmak, és főleg a gyógyszerártalmak harmadik halálokként szerepelnek, de az USA-ban, ahol minden kórházi halált alaposan kivizsgálnak, ez már a legelső halálok! Meghalhat valaki szívinfarktusban, de lehet, hogy azt egy citosztatikum gerjesztette, nálunk azonban az ilyesmit a kutya sem firtatja. Megítélés szerint hazai viszonylatban annyian halnak bele iatrogén ártalmakba, mintha napjában lezuhanna egy-egy nagy utasszállító gép!

Szomorú valóság ez, és kérdés, hogy mit is tehetne az árral szemben a kisember? Józan hozzáértők szerint egyéb módszerekkel felére, vagy akár harmadára is csökkenthető a gyógyszerfogyasztás. A lelki egyensúly, a helyes táplálkozás és életvitel fontossága ez ügyben közismert, de sajnálatosan zömében homo kényelmesek és homo esztelenek vagyunk. Nagyon hasznosak a fizioterápiás eljárások, az úszás, a hideg-forró zuhany, rendszeres masszázzsal pedig a legtöbb gerincbántalom rendben tartható. Igen értékesek a gyógyteák is, de az ő reneszánszuk várat még magára. Valódi olajokkal az aromaterápia légúti és idegi gyógyszereket helyettesíthet. A sóterápia (sószoba, sóbánya, tengerpart) idült légúti bajok doktora lehet. A láb rugalmas pólyázásával, hát- és derékfűzőkkel, nyaki gallérral, gyógypárnákkal sok gyógyszer megspórolható. De ma, Szatmáron, nyakgallérral sajnos még senki ki nem menne az utcára. Sokféle bélbaj, székletzavar és kezelés előzhető meg a bélflóra rendben tartásával, ami étrenddel, és esetenként probiotikumokkal érhető el, ez utóbbiak nem vegyszerek. Fogyasszunk vitaminokat, de a hordozói gyümölcsök és nyers zöldségek legyenek, nem pedig vegyileg gyártott tabletták. A zöld tea antioxidáns és immunerősítő, élénkít is, nem terhelve a gyomrot és szívet, mint a kávé. Hasmenésnél, láznál nem kell rögtön orvosság, csak sok folyadék, a kicsik, öregek, betegek a kivételek. Vírusos fertőzésen nem fog az antibiotikum, csak gyötri a bélflórát. Esetenként nagyon hasznos volt az érvágás és a köpölyözés is, de a fiatalok csak somolyognak ezen. Ha mindezeken túl vagyunk, nagy zacskó gyógyszerünkkel kopogtassunk be nyugodtan orvosunkhoz azzal a derűlátó kéréssel, hogy szíveskedjék megjelölni most már azt a két-háromféle orvosságot, amelyik még tényleg szükséges.

Nil nocere — Ne árts! — mondta kétezer ötszáz évvel ezelőtt Hippokratész, de sajnos manapság az öregek véleményére már nem sokat adnak.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós