Népdalosan farsangoltak Berken

Égjen el már a télnek boszorkánya! — a kiszebáb „Gizi néni” szót fogadva gyorsan az enyészeté lett a Szárazberki Református Egyházközség és a Hármashatár Egyesület hagyományos mulatságán.

Zsúfoltságig megtelt a szárazberki kultúrház szombaton este, s mind a nézők, mind a fellépők nagy izgalommal várták a műsor kezdetét, amely bő két órán keresztül megalapozta egy hamisítatlan falusi farsangi mulatság hangulatát — közben pedig egyre gyarapodott a szépen becsomagolt tombolatárgyak halmaza, a belépti díj mellett ez volt ugyanis a báli „belépő”, hiszen a farsangolás célja (a vidám mulatozáson-téltemetésen túl) most is a tánccsoport, a színjátszó kör és a kórus működésének támogatása volt. Elsőként Ilonczai Zsombor lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, örömét fejezve ki, hogy „ma a Jóisten így egybeterelt bennünket az Ő nevét dicsérni”. Az egybeterelés nemcsak a szárazberkiekre vonatkozott, hiszen az ő naptárukban idén már kilencedik alkalommal megszervezett farsangi mulatság mindig is az év kiemelkedően fontos eseménye (amely anno nem csupán a gyülekezeti termet nőtte ki gyorsan, de most már a kultúrház is kicsi), hanem a pusztadaróciakra is, ugyanis az ottani hagyományőrző egyesület ifjai is gazdag műsor-összeállítással kedveskedtek a házigazdáknak. „Szárazberek népe megértette, hogy nyelvében, kultúrájában, hagyományaiban él a nemzet, él az ember — tudva azt, hogy Isten áldása nélkül nem ér semmit a munka” — fogalmazott Lengyel István polgármester, örömmel nyugtázva a nagy számban összegyűlt fiatalságot, köszöntőjében visszapillantva a Bocskai-szobor felállításának ötletére, a Hármashatár Egyesület megalakulására, a 2000-es évek elejére, amikor kiemelték a falut az elszigeteltségből, 2013 októberére, amikor átadták a Keleti Kaput — amely a régi, a trianoni határ által kettévágott s gazzal benőtt út helyén megteremtette a szilárd burkolatú kapcsolatot Garbolc és Szárazberek között, és amelyen „remélhetően állandósulni fog a most még ideiglenes határátkelő, hiszen igény, de ígéret is van erre” — hangsúlyozta a polgármester. A szürke, munkás hétköznapokból való kilépés, a mulatozás szükségességét emelte ki köszöntőjében Béres Antal alpolgármester, követendő példaként említve a vendég Pusztadaróc és Szamosdara települések jó viszonyát, amelyben nem a dac és a gőg dominál. „Nem tudunk kemény telet a hátunk mögött, de az enyhét is el kell égetni, önfeledten vigadva vegyünk hát búcsút a téltől!” — kívánta valamennyi bálozó számára. Vidámságból s vigalomból nem is volt hiány — kezdésként a cowboynak, Micimackónak, bohócnak, varázslónak, három kívánságot teljesítő angyalnak, rockernek, betörőnek és revolveres gyilkosnak beöltözött gyerkőcök mutatkoztak be egy-egy jópofa-humoros versikével a jelenlévők nagy derültségére, majd a pusztadaróci hagyományőrzők nyújtották át előbb citerázva szatmári népdalcsokrukat, majd hegedűszóval kísért népdalcsokrukat (a közönség tagjaiból pedig sokan „vokáloztak”, halkan dúdolgatva a jól ismert nótákat, miközben lábuk is járta a ritmust), aztán pedig a berki vegyes kórus helyezett egy színes népdalcsokrot a jelen lévők szívére, akiknek a könnye is kicsordult a nevetéstől Móricz Zsigmond Dinnyék című komédiája közben — legyen bár szép, görögdinnye-kerek vagy csúf, sárgadinnye-lapos, de minden asszony „félregurul” egyszer (kétszer) a hites ura mellől, ám míg előbbi pénzt hoz, utóbbi pénzt visz ki a házból a félregurulással. A komédiát követően előbb a berki Black Angel moderntánc-csoport kisebb angyalai, aztán a pusztadaróci ovisok, majd a nagyok perdültek néptáncra, a tartalmas műsor-összeállítás pedig Hankovszki Béla és Hankovszki Gergely Ilonka duettjével zárult — ekkor mindenki kabátba bújt, s az udvaron körbeállták az elkerülhetetlen sorsát már délutántól váró kiszebábut, azaz „Gizi nénit”, „aki” gyorsan az enyészeté lett, hirdetve: a télnek is hamarosan vége lesz, és jön a tavasz. Eme optimista hírben bízva tértek vissza a farsangolók a kultúrházba — melynek átrendezett és megterített termében már várta őket a nőszövetség tagjainak serény kezei által megtöltött több mint 1000 káposztalevél — és báloztak virradatig.

Szabó Kinga Mária