„Nem szeretnék úgymond sztár lenni”
Beszélgetés Varga Sándor szatmári színművésszel, a Barátok közt tévésorozat szereplőjével, aki a filmes forgatások mellett jelenleg a Szatmárnémeti Északi Színház társulatának is tagja.
— Hogyan kerültél be a Barátok közt című magyarországi sorozatba?
— 2010-ben otthagytam a Csíki Játékszínt, és a családommal hazaköltöztünk Börvelybe. Mivel akkor nem úgy alakult a helyzet, hogy színháznál tudjak elhelyezkedni, Budapesten dolgoztam egy ideig kőművesként az unokatestvéremnél. Abban az időszakban volt szereplőválogatás a sorozatba, így elmentem a válogatásra, és 2011 januárjában felhívtak a sorozattól, és közölték velem, hogy Dorogi Zoltán rendőrzászlós szerepét kellene eljátszanom. Ezeket a felvételeket négy részben láthatták a nézők, majd tavaly októberben megint lehetőséget kaptam, ugyanis ismét hívtak, hogy folytatódik a szerep azzal a különbséggel, hogy most már nem zászlós, hanem Dorogi Zoltán nyomozó hadnagy vagyok.
— Milyen a kapcsolatod a sorozatbeli színészekkel?
— Nagyon jó, nagyon kedvesek és nyitottak, teljesen pozitív hozzáállással fogadtak és fogadnak. Én addig soha sem vettem részt forgatáson, főleg nem egy ilyen kaliberű ismert és közkedvelt sorozatban, de örömmel tapasztaltam, hogy ha bármi gond volt, mindenki segített. Nagyszerű csapatmunka folyik, nincs konkurálás, mindenkinek megvan a maga szerepe, és természetesen, meglátásom szerint, mindenki számára az a cél, hogy jól menjenek a dolgok, hogy a néző a képernyőn keresztül a legjobbat kapja, amit ebben a műfajban nyújtani lehet.
— Hogyan történik a forgatás?
— Vannak külső és belső forgatások. Az egész nagyon sokban hasonlít a színházra. Ugyanúgy van egy ügyelő, aki hívja a színészeket, amikor az ő jelenete következik, majd, amikor beállunk annak felvételére, ugyanúgy, akárcsak mint a színháznál, van próba, főpróba és a felvétel. Természetesen ezek jóval rövidebb időn belül valósulnak meg, mint a színházi előadások elkészülése során. A szöveget egy-két héttel korábban már rendelkezésemre bocsátják, azt pedig meg kell tanulni, mivel ahhoz, hogy jól menjen a forgatás, teljes szövegtudásra van szükség. Persze magától értetődően adódnak kisebb bakik, akkor azt újra veszik, de ezeket jó elkerülni, ezért fontos a pontos szövegtudás. A rendező elmondja, miről szól a helyzet, hogyan szeretné látni a jelenetet, és ehhez jön a színész egyénisége, szerepformálása.
— Naponta mennyi időt vesznek igénybe a próbák és a felvételek?
— Nem mindig egyforma a forgatási idő. Volt, amikor négy-öt órát, volt, amikor többet forgattunk, attól függ, hogy hány jelenet van egy napra kiírva. Érdekes ez a műfaj, mert amíg a színházban egy-két hónap van arra, hogy elkészüljek egy szereppel, a filmezésnél nagyon kevés. De nagyon érdekes és élvezetes munka, egyfajta kihívás, hogy rövid időn belül hogyan formálom meg azt a karaktert, bizonyos helyzetekben hogyan reagálok.
— A sorozatbeli színészkollégák megkérdezték már tőled, hol van Börvely?
— Amikor oda kerültem, többen kérdezték, honnan jöttem. Mondtam, hogy Börvelyből, Nagykároly mellől. Természetesen volt, aki tudta, hol van Nagykároly, volt, aki nem. Viszont Szatmár megye mint tájegység már jóval ismertebb volt, ez talán betudható annak is, hogy többen járnak át Erdélybe kirándulni.
— A tévésorozatban való szereplés azzal is jár, hogy az utcán megismernek az emberek. Ez jó érzés?
— Most már kezdenek megismerni. Odahaza Börvelyben az első rész után, amelyben benne voltam, az emberek kedvesen szóltak, vagy megállítottak az utcán és gratuláltak, és elmondták, hogy büszkék arra, hogy a sorozatban szerepelek, ami nagyon jólesett, mivel itt születtem, és jelenleg is Börvelyben élek. Viszont őszintén megvallva nem szeretnék úgymond sztár lenni, mivel csak dolgozni szeretnék színészként, amire a Barátok közt stábja és a Szatmárnémeti Harag György Társulat lehetőséget is adott, mivel jelen pillanatban a társulat tagja vagyok, ahol nagyon jól érzem magam.
Elek György
