„Nem lehet csak úgy nekiugrani egy ilyen távnak”

Hétvégén rendezték meg Magyarországon a hagyományos Balaton-átúszást, amelynek népszerűségét, sőt, presztízsét mi sem jelzi jobban, mint hogy a győztes nem más, mint az olimpiai bajnok Rasovszky Kristóf. Na meg az is sokat elmond a rendezvényről, hogy mintegy tízezren (!) álltak rajthoz. Többek között a szatmárnémeti Büte Hermann Lehel.

A 48 éves férfi számára nem ismeretlen a sport világa, hiszen hosszú éveken keresztül játszott a megyei labdarúgó-bajnokság különböző csapataiban. Na de hogyan került képbe a Balaton?

„Hét-nyolc évvel ezelőtt épp Balatonbogláron nyaraltunk családi barátokkal azon a hétvégén, amikor a Balaton-átúszást rendezték. Én pedig imádok úszni; ha tavat látok, ugrok neki, hogy átússzam. Otthon 20–30 távot úszom az uszodában. Sajnos azonban csak most jött össze az úszás, az előző években az időjárás mindig közbeszólt” — meséli.

A szervezők az 5,2 kilométeres teljes táv mellett idén először írtak ki féltávos úszást is, Lehel pedig úgy gondolta, kezdetnek ez jó lesz. Így ő nem Révfülöpről indult, mint az a kilencezer (!) versenyző, akik teljesen átúszták a tavat, hanem Balatonboglárról. „Ezerháromszáz méter megtétele után visszafordultunk, és csatlakoztunk azokhoz, akik az 5,2 kilométert teljesítették. Itt igazi sokk ért, amikor a fiatalok úgy húztak el mellettem, mint a szél” — mondja nevetve.

Persze neki nem is az volt a célja, hogy versenyre kelljen bárkivel. Újoncként így is 1 óra 18 percet teljesített, amivel a 380. helyen végzett 980 induló közül. A legjobb idő mellesleg 43 perc volt.

„Fantasztikus érzés volt célba érni és magamra venni a pólót, amit a szervezők adtak. Amikor kijöttem a vízből, éreztem, hogy a lábam tántorog a fáradtságtól. De ez egy perc után elmúlt, és csak az öröm maradt. Jövőre biztosan nekimegyek a teljes távnak” — mondja lelkesen.

„Nem volt annyira könnyű, mint amire számítottam. Az azt megelőző héten Siófokon edzettem, de akkor szélcsend volt. A versenyen viszont 20–25 centis hullámok voltak, amik alaposan megnehezítették a dolgomat. Próbáltam úgy beosztani az erőmet, hogy haladjak is, de nehogy kifáradjak. Felváltva úsztam 200 méter mellet és 50 méter gyorsot. Az lenne az igazi, ha bírnám végig a gyorsúszást, de jövőre megpróbálok 100 métereket úszni gyorson. Ötvenméterenként álltak vitorlások, vizet, szőlőcukrot osztogattak, de meg is lehetett pihenni akár” — eleveníti fel a versenyt Büte.

„Soha egyetlen pillanatra sem gondoltam közben arra, hogy miért kellett ez nekem” — mondja nevetve. „Amikor úszol, a túlsó partot nézed, de ezt nem szabad, mert nem érzed, hogy haladsz. Egy idő után rájöttem, hogy a mellettem álló hajókat kell néznem. Ekkor már azt éreztem: hú de jól haladok, ez pedig megnyugtatott és ösztönzött is egyben” — teszi hozzá.

„Tudnod kell, mit bírsz, nem lehet csak úgy nekiugrani egy ilyen távnak. Készülni kell rá. A versenyt megelőző napokban kalóriadús fehérjéket ettem, a verseny napján viszont csak könnyű müzlit, gyümölcsöt. Indulás előtt pedig bedobtam három szőlőcukrot. Ezek is a felkészülés részei” — magyarázza.

„Soha egyetlen ismerősömtől sem hallottam még csak az ötletet sem, hogy kipróbálnák a Balaton-átúszást. A magyarországiak nagyon jó úszók, nem véletlenül tanulják már az iskolában is. Ezzel szemben Szatmárnémetiben nem nagyon van kultúrája az úszásnak. Honnan is lenne, hisz évekig strandunk sem volt, nem hogy uszodánk. Szeretném, ha a példám egyfajta ösztönzés is lenne, mert ez egy fantasztikus élmény.”