Nagyboldogasszony-ünnep Kökényesden

„A mennyei szent városnak gyöngykapui ma felnyílnak Jézus édesanyjának, áldott Szűz Máriának” — ezzel az énekkel vonultak végig hétfőn a kökényesdi főútról a kápolna felé vezető kis utcán, vállukon az ikonnal, a Nagypeleskéről, Kissárról, Lázáriból, Atyából busszal, személyautókkal az ugocsai faluba érkezett hívek. A kökényesdi piciny görögkatolikus kápolnánál ekkorra már elkezdődött az utrenye, s gyülekeztek a hívek az esperesi központban lévő, kökényesdi kápolnabúcsúra.

Az érkező zarándokokat Simon István, a falu parókusa fogadta s kísérte be a cinterembe. A hívek sokasága miatt nem a templomban, hanem a bejáratnál felállított oltárnál már előző este elkezdődtek a szertartások. Az oltár mögött Fülöp Ilona főkántorasszony vezetésével Tiuian László, Makó Csaba, Jakab István, Fülöp Csaba és Harangozó Dániel kántorokból álló dalárda énekelte a reggeli istentisztelet ünnepi s a többi liturgikus szertartás énekeit. A szentliturgiát Pallai Béla nagypeleskei parókus vezette az oltárnál szolgáló helybeli Simon István, valamint Szemák Miklós csedregi parókussal. A templomban a gyóntatásnál Harangozó József esperes segédkezett. A hívek számának nagyságát az is jelezte, hogy több mint 150 személy járult szentáldozáshoz.

Mária jelkép

Szentbeszédében a meghívott vendégszónok a peleskei Istenszülő-ikon történetéből kiindulva egy olyan Mária-jelképről beszélt, aminek ezen az ikonon mára már csak a restaurátor által megtalált helye fedezhető fel. Arról a koronáról, amit Mária a mennyei dicsőség és a földi szenvedések jutalmaként nyert el, ami nemcsak kezdettől fogva egyfajta kiváltság számára, de minden augusztusi Nagyboldogasszony-ünnepünk Mária-jelképeként a mi mindennapjaink része is. Ezt a Jelenések könyvében, a Szent János-látomásban megmutatkozó koronás, napba öltözött asszonyt Mária-ünnepeink alkalmával, népénekeinkben mi számtalanszor meg is énekeljük. Máriát, akit „ma ím megkoronázunk, a mennyekben, mint királynőt szent trónnal jutalmazunk”, kinek fején a „a hét malaszt tündöklő csillaga, szűz homlokon, mint gyémánt korona”, mert a „Szentháromság, mint királynőt, dicső trónra emelte, tündöklő csillagkoronát a fejére helyezte”. Ugyanakkor arról a kapcsolatról is szólt, ami ezzel a koronával összeköt bennünket, a teremtéskor kapott emberi privilégium, valamint az életünk végén elérni kívánt dicsőség koronája kapcsán.

A szentliturgia körmenettel, majd a pápai és a nemzeti himnusz éneklésével fejeződött be, a jelenlévők miroválásban részesültek, a képviselőtestület tagjai antidórt osztottak, és szeretetlakomával kínálták a zarándokokat.