×
2022. 05 19.
Csütörtök
Ivó, Milán
4 °C
Derült
1EUR = 4.95 RON
1USD = 4.70 RON
100HUF = 1.29 RON
Publicisztika

Múltba vagy jövőbe néző oktatás

2020.08.03 - 16:00
Megosztás:
Múltba vagy jövőbe néző oktatás
Augusztus van, és még mindig bizonytalan, hogyan fog elkezdődni az új iskolai év, hogyan fognak tanulni az egyetemisták.

Valamennyien reméljük, hogy az orvosi egyetemeken a sebészetet nem online fogják majd tanulni a hallgatók. Ez viccesen hangzik, de jó lenne, ha a szakemberek komolyan elgondolkodnának ezen és sok más olyan dolgon, amire ha nem találnak időben megoldást, komoly következményekkel járhatnak.

Székely Tamást ismerősei az örök ellenzékinek nevezik, aki soha nem elégedett, mindenről azt tartja, hogy nem elég tökéletes, lehetett volna jobban is csinálni, szervezni, létrehozni…

— Amikor a fiam iskolába járt — mondja mélyen a múltba tekintve —, ahhoz, hogy eredményeket érjen el, késő estig tanult, rendszeresen járt magánórákra — ami nem volt olcsó mulatság —, részt vett iskolán kívüli tevékenységeken, és még hosszan tudnám sorolni, hogy mivel foglalkozott. Meglepett, amikor megfigyelhettem, hogyan tanult az unokám a járvány idején. A számítógép mindig be volt kapcsolva, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy kizárólag a tanulás miatt. Lehet, hogy az online oktatás egy előrelépés, amit ma még sokan szokatlanul kezelnek, egyelőre nem mérhető a hatékonysága. Én arra vagyok kíváncsi, mennyivel fog többet tudni majd az unokám, mint amennyit a szülei tudnak. Mert az lenne az előrehaladás bizonyítéka, ha a fiatalabbak több ismerettel rendelkeznének, mint a szüleik.

A pedagógusok egy része ezt nem így látja. Mások az elvárások, más oktatási módszereket kell alkalmazni. Székely Tamás éppen ezektől az elvárásoktól tart, hiszen egyre több jel mutat arra, hogy az elvárások két kategóriába sorolhatók: az egyik, hogy alacsony bérért végezzen olyan munkát, amit rábíznak, a másik, hogy jobb bérért kapjon jobb beosztást azért, mert jó pártkatona.

Füzesi tanár úr az idősebb pedagógusok rétegét gazdagítja. Közeledik a nyugdíjkorhatárhoz, maradna még egy-két évet, de arra biztatják, hogy jobb, ha nem tesz le kérvényt, főként amiatt, mert elég nehezen alkalmazkodik az új módszerekhez. Hiába mondja, hogy milyen elismert szakemberek kerültek ki a keze alól, próbálják megértetni vele, hogy az akkor volt, ma a jövő számára képeznek szakembereket, nekik pedig teljesen más alapokra kell építeniük.

A népszerű pedagógusok rétegét gazdagítja Nagy Tímea, aki telefonnal a kezében tartja az óráit, és meglepő vagy inkább természetes módon a diákok nagyon kedvelik a módszereit. Füzesi tanár úr arra kíváncsi, hogy mi marad meg a diákokban ezeknek az óráknak az anyagából. Nem kis megdöbbenésére szúrópróbaszerűen teszteltek egy-két diákot, akik nem vágták ugyan egyből rá a válaszokat a kérdésekre, de a telefon segítségével megtalálták azokat.

Sok a bizonytalanság a jövő oktatásában, igazán még elképzelésekről sem beszélhetünk, vagy ha mégis, azok annyira ellentmondásosak, átláthatatlanok, következményeik annyira felmérhetetlenek, hogy senki sem vállalja fel a változáshoz szükséges első lépések megtételét.

Füzesi tanár úr még kitart amellett, hogy életbevágóan fontos időszakot jelentenek az iskolában töltött évek, mert a diákokat itt ért hatások egész életükben elkísérik őket. Minőségi éveknek kellene nevezni ezt az időszakot, ha meg tudnánk fogalmazni, mi a minőség. Ha az iskolának az lenne a feladata, hogy alapot adjon a világban való eligazodáshoz, és megtanítsa azt, hogyan gyűjthet a gyerek több információt arról a területről, ami komolyan érdekli, hogy azt később tudja rendszerezni és felhasználni munkája során.

Nagy Tímea mindezt másképp látja. Minden jel arra vall, hogy a mai végzős diákok számára egy idő után olyan állások lesznek meghirdetve, amilyenek most nem léteznek, s nem lehet felkészülni rájuk. Éppen ezért nem az a fontos, hogy a diák milyen ismeretekkel bír — bár ez sem elhanyagolható —, hanem az, hogy az iskolából kikerült fiatal mennyire alkalmazkodóképes, mennyire tud megfelelni a kihívásoknak.

Bizonytalan a tanévkezdés, de nem azon múlik a diákok sorsa, hogy a hagyományos módon vagy más módszerekkel fognak tanulni ősztől, hanem azon, hogy mennyire előretekintő a tanügy. Jelenleg olyan oktatási és nevelési módszereket alkalmaznak, melyek az eddigi tapasztalatokra épülnek, vagyis azt tanítják, ami már lecsengett, nem pedig azt, ami a jövőben talán felhasználható lehet.

Elek György

Cookie