Mitől lesz demokratikus egy iskola?

Tegnap a Tanügyiek Házában Sînziana Cristea, a Szatmár Megyei Nevelésügyi Erőforrás- és Tanácsadó Központ (CJRAE) igazgatója, valamint az oslói képzésen részt vett hat Szatmár megyei pedagógus sajtótájékoztatón számolt be a képzésről és a „demokratikus iskola” projekt céljairól.
Az oslói The European Wergeland Centre egy pályázatot hirdetett meg a demokratikus nevelés és az emberi jogok kapcsán, ebben a témában lehetett kidolgozni valamilyen projektet, ennek keretében Szatmár megyéből hat pedagógus kiutazhatott Oslóba egy hétnapos képzésre, amit egy ukrán és egy román származású, Észtországban élő képző vezetett.
„Ami érdekes volt a Szatmár megyéből érkezettek számára, az a demokrácia értelmezése. Nálunk a demokrácia fogalom a filozófia határát súrolja, ott viszont nagyon konkrétan érezhető volt, hogy mitől lesz demokratikus egy iskola. Nem a szabálynélküliséget jelenti, hanem azt, hogy mit jelent bevinni a szülőt az iskolába, megjeleníteni a diákoknak az érdekeit az iskolában, hogyan lehet bevinni a civil szervezeteket stb., ezeket pedig műhelymunka-gyakorlatban nagyon jól meg lehetett tapasztalni” — mutatott rá Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, a projekt egyik résztvevője. A sajtótájékoztató keretében elhangzott: a hétnapos képzés után volt lehetőség ellátogatni az oslói tanárképző egyetemre és Osló egyik legjobb középiskolájába, ahol meg lehetett nézni és tapasztalni, hogyan működik az, amit mi távolról demokráciára való nevelésnek hívunk, és hogyan van jelen a demokratikus szellem, kezdve onnan, hogy mit jelent az iskolában az autonómia, hogyan dolgozhat ki az iskola saját curriculumot, válogathatja meg hozzá a módszert, ahogy tanít stb. Megvan az abszolút bizalom a rendszerben, hogy a tanár tökéletesen fogja végezni a feladatát. Nincsenek törvényben megjeleníthető célok, curriculumok, hanem nagy általános célok vannak, és az iskola maga bontja le, hogyan akarja elérni azt a célt. Az egésznek az volt a kiinduló gondolata, hogy ezeket az oktatási módszereket megismertessék a vendégekkel, magyarázta Frigy Szabolcs.
A pályázat résztvevőinek vállalása az, hogy ezt a demokratikus nevelést szemináriumok, tanári képzések során próbálják továbbadni, illetve ami nagyon fontos: lesz tizennyolc műhelymunka diákokkal, ahol egy strukturált tevékenység keretében megpróbálják megjeleníteni a kint tapasztalt demokratikus szemléletet. A norvégok abból indulnak ki, hogy nem lehet demokratikus a társadalom, ha nem demokratikus az iskola. Ebben a szellemiségben igyekeznek megtalálni a legjobban működő rendszert. Nem a szabálynélküliséget, de egy nagyon érdekes módszert találtak ki arra, hogyan legyen együtt a tanár és a diák.
A tanulás szempontjából ez azt jelenti, hogy ott nincs olyan tantárgyi rendszer, mint nálunk. Van, amikor egy nap csak két órájuk van. Jelenségalapon oktatnak, öthetes ciklusokban van egy-egy téma, például azon a héten, amikor a szatmáriak ott jártak, a mentális jólét volt napirenden. Ebben az öt hétben az történik, hogy a tanár ül a teremben, a gyerekek pedig dolgoznak egy projekten. A tanár néha odamegy, és segít nekik. Vannak olyan terei az iskolának, ahova három-négy diák el tud vonulni, és tud dolgozni. „Abból a szempontból haladták túl a mi régi rendszerünket, hogy az oktatás nincs kikockázva tantárgyakra. A tanároknak abból áll a tervezés, hogy év elején a negyvenöt iskolai hétre megjelölik a témákat, melyekkel érdemes foglalkozni. Az összes tanár úgy alakítja a tevékenységét, hogy az együttműködés során a kijelölt témákat tudják kibontani. Nálunk lehet valaki úgy tanár, hogy nem beszélget a többi tanárral, ott ez lehetetlen.
Minden projektnél van frontális bemutató, de arra nem helyeznek hangsúlyt, hogy a diák megtanulja azt, ami az interneten elérhető. Inkább összeválogatják azokat az elolvasásra érdemes anyagokat, melyeket feldolgoznak a projektben. Nagyon fontos, hogy a diákok szelektált, válogatott információkat kapjanak. Azt, amit mi lexikális tudásnak nevezünk, ott a tanár viszi be, feleltetés pedig nincs. Megtanulják például a mentális viselkedés dimenzióit, amihez ki kell dolgozniuk egy projektet, ami arról szól, hogyan fogják megtartani a mentális viselkedésüket. Mindent átfordítanak az életben való hasznosításra” — magyarázta Frigy, és rámutatott arra is, hogy a tudást is a saját módszereik alapján mérik. „Van egy nagy felmérő tizedik osztály után, ott van egy vízválasztó, hogy ki tanul tovább elméleti osztályban és ki szakiskolában. Az érettséginél fontosak az év végi értékelések, melyeket összegyűjtenek a diákok az év során. Év végén vannak összesítések, melyek sokkal fontosabbak, mintha egyszer vizsgáznának az érettségin. Az érettségi vizsgán kapott értékelés az egyetemre való bejutásnál meghatározó. Nincs kötött szöveg, amit meg kell tanulni, nincs központosított tanterv, az érettségi sem lehet központosított” — részletezte.
Frigy Szabolcs összegzésként elmondta, hogy nálunk fontos lenne a diáktanács szerepét megerősíteni — párhuzamosan a tanárokkal is meg kell értetni, hogy jobb lesz a diáknak is, ha lehetőséget kap arra, hogy részt vegyen a tanulmányi tervek kidolgozásában —, ötleteket kell vinni az iskolába a diákok, a szülők, az önkormányzatok stb. részéről, találni kell olyan pontokat, melyek mögé mindenki be tud állni. Ha elindul a közös kommunikáció, akkor kialakul, hogy mindenki az eredmények irányába halad. Egy jól működő demokráciának vannak jelei. A demokratikus nevelés az élethez való hozzáállást erősíti — véli az iskolai tanácsadó.

Elek György