Mire véljem?

Egy sajtótájékoztató kapcsán, amit Valer Marian szociáldemokrata szenátor tartott, az én nevem is elhangzott, éspedig annak kapcsán, hogy a szenátor szerint Riedl Rudolf, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke Riedl Oszkár álnéven közöl cikkeket a Szatmári Friss Újságban. Nos, én szeretem az igazságot, és a dolgokat ennek megfelelően igyekszem helyrerakni. Mennyire meglepődhetett Riedl Rudolf, amikor ezt meghallotta!

Én, Riedl Oszkár, valós személy vagyok, és közlöm írásaimat a SZFÚ-ban, amelyek nem személyes panaszok, hanem mindnyájunkat érintő sérelmek vagy igazságtalanságok, és ezeknek másolatai megvannak 1996 januárjáig. Itt azonban az a tény áll fenn, hogy a szenátor állítása hazugság, mert nem ellenőrizte a valós tényállást, és kihasználta nem törvényes módon a vezetéknév azonosságát, megrágalmazott egy köztiszteletben lévő személyt, talán azért, mert magyar, és még felelős funkciót tölt be.

Nem szándékom a védőügyvéd szerepét vállalni, de a másik állítása is tudatlanságra vall, ugyanis nem ismeri el az 1918. december 1-jei gyulafehérvári határozatba foglalt nemzetiségi jogokat, ami nem tartalmaz semmiféle kikötést vagy feltételt, viszont a mi szenátorunk azt mondta: „az ország valamennyi kisebbsége elismerte az egységes román államot, csak a magyarok nem. Amikor ezt megteszik, akkor kérhetik a nyelvhasználati jogot”. Ilyen eddig még nem hangzott el a világon, és mint ahogy Dorel Coica polgármester is észrevette, a mi szenátorunk sok mindennel nincs tisztában.

A nemzetállammal kapcsolatban meg merem kockáztatni azt, hogy Európában, az amerikai kontinensen és Afrikában sincs nemzetállam. Ez csak Ázsiában lehetséges, mint Észak-Korea, Kína, esetleg Japán esetében, de ezen államok alkotmányában sem szerepel ilyen kitétel.

Sajnos, a jól bevált módszert alkalmazzák egyesek az országban: élelmiszercsomagot kapnak azok, akik valakire szavaznak, azok pedig, akik nem, fenyegetést és zsarolást. A mi esetünkben az utóbbi áll fenn.

Talán a népszámlálás adatainak közlésével is ez a baj, mert még most sem lehet tudni a lakosság létszámát, de az országot alkotó nemzetiségekét sem. Ezt is talán a politika határozza majd meg, mert már kb. 4 millió román állampolgár hagyta el az országot, főleg román nemzetiségűek.

Szenátorunknak el kellene látogatni a szomszédos Hajdú-Bihar megyébe, ahova nagy számban települtek át román családok, vagy Békés megyébe, ahol több román nemzetiségű lakos él, és megkérdezni, hogy egyesek miért hagyták el országukat, vagy Békés megyéből miért nem települnek haza? Ellátogathatna Hajdúszoboszlóra is, ahol a fürdőkomplexum személyzetének nagy része beszél románul, a tájékoztatók pedig több nyelven, így románul is olvashatóak, de így van ez az üzletekben, vendéglőkben és a hotelekben is, ahol román nyelvű feliratok tájékoztatják a szívesen várt román vendégeket. Vajon ez nálunk miért hiányzik, hiszen nem követelhetjük magyar turistáktól, hogy tudjanak románul, de a kereskedelem szelleme is ezt követeli.

A mi szenátorunknak azt ajánlom szíves figyelmébe, hogy hagyjon fel a továbbiakban a magyarellenes szólamokkal, és foglalkozzon azzal, ami a feladata, karöltve a polgármesterrel a mindannyiunkat érintő kérdések mihamarabbi megoldásán, mint : a 2-es számú élelmiszerpiac leaszfaltozása, mert itt már több baleset is volt a gödrök miatt, ingyenes jegyek a városi buszjáratokra a 70 év feletti polgároknak, mert ez már évek óta működik más nagyvárosokban, a vízművek felszerelése egy központi vízlágyítóval, ami a kalcium- és magnéziumsókat semlegesíti, mert a vízkő tönkreteszi a vízzel működő háztartási gépeket. Ez megoldható egy ioncserélővel, amit már világszerte alkalmaznak. A két temető közti átjáró megoldása a már évtizedek óta létező szeméttel teletömött aluljáróval, és átadni ezt a gyalogosforgalomnak, mert nem nagyon szeretem a közpénzek elherdálását. Fedett autóbuszmegállók létesítése a forgalmasabb útszakaszokon, mert városunkban ilyen csupán egy-két helyen van.

Továbbá a szenátor a javasolt nyelvtörvény helyett készíthetne egy másik beadványt a parlamentbe az ország egész lakosságát érintő kérdésekről: a nyugdíjak adómentessége egy bizonyos szintig, a cukorbetegek mentesítése a gyógyszerek kifizetésétől, a bankbetétek adómentessége legalább a nyugdíjasoknak, az áfa csökkentése a főbb élelmiszereknél 5 százalékra, a nyugdíjak indexálása az inflációnak megfelelően.

És ahogy József Attila magyar költő már 1936-ban megírta: „s rendezni végre közös dolgainkat,/ ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Tisztelettel, nem álnéven Riedl Rudolf, hanem személyesen Riedl Oszkár