Mintha virágos mezőre lépnénk - kendőkiállítás az Iparosotthonban
Bevallom, igencsak kíváncsi voltam, milyen is egy száz fejkendőt felvonultató kiállítás, hogyan lehet azokat egy teremben úgy elhelyezni, hogy ne hasson sem sablonosnak, sem unalmasnak — nos, Popa Zsolt divattervező, népviselet készítő és -szakértőnek sikerült olyan módon bemutatnia gyűjteménye darabjait, hogy miközben teljes szépségében tárul a néző elé tobzódó szín- és mintaviláguk, egy pillanatig sem unalmas vagy sablonos.
Mintha virágos mezőre lépnénk, fogalmazott a csütörtök délutáni tárlatmegnyitón Daniela Bălu, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója, emlékeztetve arra is: bár a fejkendő egy banális ruházati kiegészítőnek tűnik, egész jelzésrendszer, hiszen mutatja viselője korát, társadalmi és anyagi helyzetét, családi állapotát. Bălu nem hallgatta el azt sem, bár egy gyűjtemény mindig a gyűjtő szenvedélyének eredménye, vannak, akik „ülnek” rajta, önmaguk számára tartják meg s nem akarják megmutatni a nagyközönségnek. „Popa Zsolt szenvedélyes gyűjtő és nagylelkű is, hiszen meg akarja mutatni kendőit, s a megyei múzeummal való együttműködése révén jött létre ez az egyedülálló, különleges kiállítás.” — mondta.
Hogy honnan is indult ez a szenvedély, arról Popa Zsolt mesélt, felidézve a húsz évvel ezelőtti kezdeteket amikor néptáncolni kezdett — az akkor még avasújvárosi madisz, ma már Bokréta Néptánccsoportban — , eleinte „operettes” viseletben, aztán átváltottak az igazi, hagyományos népviseletre. „Mivel a hagyományos szatmári viseletnek nincs kendője, jó ideig nem foglalkoztam külön a keszkenőkkel, de ahogy bővült a viselettárunk, egyre többet jártam Kalotaszegre s más vidékekre is, úgy „vettem észre” a csodálatos színek tobzódását és vált szenvedéllyé a gyűjtésük. Ugyanakkor láttam cseresznyefára seregélyűzőnek felaggatva, láttam, hogy hordót mosnak vele, s még tudatosabbá vált, hogy ezeket az értékeket nem szabad veszni hagyni. ” – magyarázta.
Beismerve azt is: ugyan többen mondták már neki, hogy ezeket a kincseket meg kellene mutatni a nagyközönségnek, nem hitte igazán, hogy valaki kíváncsi lenne a „rongyaira”, ám végül a múzeum etnográfiai részlegén dolgozó Achim Adriananak sikerült meggyőznie, hogy gyűjteménye egy részét kiállítsa.
A bemutatott darabok az Avas, Máramaros, a Szilágyság és „szívecsücske” Kalotaszeg vidékét ölelik fel, megtalálhatóak köztük a XX. század elején készültek éppúgy, mint a napjainkban — s egy külön installáció mutatja be a látogatónak, hogyan változott a kendő színvilága egy nő életében, ahogy haladt előre a korban.
A kiállítás egész év végéig, munkanapokon 9 – 16 óra között várja a látogatókat az Iparosotthonban.
Szabó Kinga Mária
