Mindig emelt fővel és nyitott szívvel vívják meg az élet csatáit

Elballagtak az Aurel Popp Művészeti Líceum végzősei, az ünnepélyes, minden diák életében egyik legfontosabb esemény délelőtt volt az iskola udvarán. 
Az iskolaudvar zsúfolásig telt szülőkkel, rokonokkal, barátokkal és diáktársakkal;  mindazokkal, akik fontosnak tartották, hogy a ballagók mellett legyenek ezekben a megható pillanatokban. 
A végzősök osztály szerint elegánsan összeöltözve foglalták el helyüket az előzetesen odakészített székeken, majd az eseményt az iskola igazgatónője, Nichita-Sulyok Julianna nyitotta meg, a Szatmárra jellemző szokás szerint először románul, majd magyarul szólva a jelenlévőkhöz. Ünnepi gondolataiban az elrepült időről beszélt, mondván, hogy a végzősök szemeik előtt nőttek fel — sőt, néhányuknak 12 évvel ezelőtt ő fogta meg a kezét, mikor beléptek az iskola udvarára. Ezt követően a közösen átélt felejthetetlen pillanatokat idézte fel, majd arra buzdította a 70 végzős diákot, hogy köszönjék meg a tanáraik és szüleik nyújtotta segítséget, támogatást és szeretetet, amelyet az elmúlt években kaptak, és ami elsegítette őket életük egy új, ismeretlen szintjéhez. Biztosította a diákokat afelől, hogy iskolájuk végtelen büszke végzőseire, majd azzal a jókívánsággal látta el őket, hogy a nagybetűs Életbe lépve minden lépésükből tanuljanak, legyenek sikeresek és váltsák valóra álmaikat.
Cristina Junjan aligazgatónő beszédében arra emlékeztetett, hogy a ballagás az egyik  legfontosabb esemény a diákok életében, s sokuknak bizonyosan öröm, büszkeség, de talán kis szomorúság is a középiskola vége. Az tanárnő gratulált a tanároknak és a szülőknek, majd a diákokhoz intézve a szót, elmondta, hogy mindegyikükben nagy potenciál van, ezért fontos, hogy a helyes utat válasszák és mindig emelt fővel és nyitott szívvel vívják meg az élet harcait. Zárásképpen sok sikert kívánt, s arra biztatta a tizenkettedikeseket, hogy folytassák tanulmányaikat.
A beszédek sorát Marius Boroș tanfelügyelő zárta, aki a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség és Boitor Anișoara főtanfelügyelő nevében köszöntötte az összegyűlteket, sok sikert kívánva a közelgő vizsgákhoz. Beszédében személyes üzenetét is megfogalmazta, mely szerint mindenki a saját tempójában és módján éri el sikereit, ezért fontos, hogy a fiatalok a maguk ütemében érjék el céljaikat, továbbá gyakorolják a titoktartást és szerezzenek olyan barátokat, akik felemelik őket. Befejezésképpen arra buzdított mindenkit, hogy örüljön a fiatalságának, és találja meg az élet apró örömeit mindig és mindenben.

Ünnepélyes kulcsátadás 

A beszédeket az ünnepélyes díjkiosztó követte, amelynek keretében a három osztályfőnök sorra mondott rövid beszédet, majd kiosztotta a különféle érdemokleveleket és tanulmányi díjakat.
A tanulmányi díjak mellett több különdíjban is részesültek a végzősök: a XII. A osztályból Goia Camelia osztályfőnöknő francia- , grafika- , zene tantárgyversenyeken és a román szavalóversenyen elért teljesítményekért jutalmazta meg diákjait. Szigeti Enikő, a XII. B osztály osztályfőnöke az önkéntes csapat tagjait, a színjátszókat és a román szavalóversenyeken résztvevőket részesítette különdíjban, míg  Nichita-Sulyok Julianna  a Szatmárnémeti Véndiákszövetség díjat nyújtotta át az egyik négy éven át osztályelsőként végző diáknak. A XII. C osztály diákjait pedig Bianca Costea osztályfőnöknő díjazta az építészet tantárgyversenyen elért kitűnő eredményekért.
Az ünnepélyes, megható pillanatokkal teli díjátadót az évfolyamelső megnevezése és jutalmazása követte – az idei évfolyam legjobb tanulója a XII. A. osztály diákja, a, 9.87-es átlaggal végző Nagy Gabriella lett, aki díjazása után rövid beszédet mondott, majd a tizenegyedik osztályosok magyar nyelvű búcsúbeszéde következett, ezt után a román szakról egy diák saját, kifejezetten a ballagásra, illetve a ballagóknak írt versét szavalta el az ünnepség keretében. 
A búcsúztatásokat a hagyományos kulcsátadás váltotta fel — az igazgatónő irányítása alatt  a három végzős osztály egy-egy képviselője, valamint a hátramaradt tizenegyedik osztályosok képviselői egymással szemben állván adták át - vették át a sok éven át megőrzött, a tudás, hatalom, felelősség szimbólumával felruházott kulcsot.
A kulcsátadást a ballagás zárómozzanata, a luftballonok elengedése követte: a szokásos módon, háromtól visszaszámolva égnek eresztették a zöld, kék és sötétkék lufikat, elballagottnak titulálván ezáltal a művészetiseket.
Az bárányfelhőkkel fedett égboltot néhány percig színes pöttyök lepték el, amelyek minél távolabb szálltak, annál nagyobb iramban indult meg a tömeg, hogy őszintén gratuláljon a ballagóknak.

Szabó Beatrix