„Mindenütt jó, de legjobb sehol”

Rossz helyen — gondolják sokan, igazuk van. Hol van a jó hely? — vetődik fel a kérdés. Ma már több a szekértábor, mint az igazi otthon, ezekben a szekértáborokban pedig nagyon sokan jól érzik magukat. Ilyen ember volt Piszkos Fred is, akiről az a hír járta, hogy: „Neki van a világon a legtöbb esze. Fukar, kegyetlen, mogorva, és semmitől sem riad vissza, ha pénzről van szó. Mindenkit becsap, mindenből hasznot húz, senkivel sem barátkozik, egyedül járja a világot, és mint a neve is mutatja, teljesen piszkos.” Mindezek tudatában menő volt, sokan választották példaképnek, mert mindenki szeretne menő lenni.
Piszkos Fredhez hasonló figurák ma is vannak a világban, mai köntösökbe öltözködve, a mai eszközöket és lehetőségeket kihasználva. Legtöbbjük a közösségi oldalakon osztogatja a jó tanácsokat (az eszet), ezeket sokan elfogadják és sajátjuknak tekintik, mert ez a menő. A honnan jöttünk, hova tartunk kérdésekre már senki sem úgy keresi a választ, hogy ismereteket szerez, meggyőződik dolgokról, kérdez, elgondolkodik, hanem rákattint a „Piszkos Fredek” bejegyzéseire, és azokat követi. Megdöbbentő módon lehetetlenül el minden értelmes párbeszéd azok között is, akiknek éppen az (vagy az is) lenne a feladatuk, hogy másokat óvjanak a közösségi oldalakon elterjedt, gyakran nem szalonképes megnyilvánulási formáktól. Az egyéni közöny, a szabályok tiszteletben tartásának az elhagyása, a zabolátlan viselkedési forma normalizálása a kollektív cselekvőképtelenséghez vezet. A „Piszkos Fredek” uralta közösségi oldalak világában egyéniség kell hogy legyen a talpán az, aki meg tud maradni emberként.
Az idősebbek a már több mint harminc éve beköszöntött közép-kelet-európai úgynevezett rendszerváltás után azt remélték, hogy a kommunista diktatúra megszűnése után ránk köszönnek a szabad Nyugat csodái. Most kezdik csak megtapasztalni, hogy a Nyugat hamis csodákat sodor ránk, véletlenül sem azt, amire számítottunk. A fiatalokat egyáltalán nem foglalkoztatja a múlt, ők a „Piszkos Fredek” rendszerében nevelkednek, ha valamivel nem értenek egyet, az csak annyi, hogy nem mindenki számára adott a lehetőség megszerezni példaképük eszközeit. Rendelkeznek viszont olyan jogokkal és lehetőségekkel, hogy megemelhetik a hangjukat, dühbe öltöztethetik a tekintetüket, felvehetik Piszkos Fred viselkedési formáját… Azok, akik még tudnak egy kicsit gondolkozni, és keresik a helyüket ebben a világban, gyakran elmondják, vagy csak gondolják: „Mindenütt jó, de legjobb sehol.”

Elek György