„Mindenkinek gyógyír lehet a zene”
A 24 éves Mitraşca Rebecca-Astrid Szatmárnémetiben született, tanulmányait pedig a Nagyváradi Állami Egyetem klasszikus ének szakán végezte el, 2019-ben végzett. Ez idő alatt Lavinia Cherecheş és Florina Mariş-Hinsu osztályában tanult. Jelenleg a csodás Budapesten él, és a budapesti Magyar Állami Operaház énekkarának tagja, ahová, mint megtudtuk, pontosan egy éve nyert felvételt. Rebecca elmondta, hogy mindig nagy örömmel tér haza Szatmárnémetibe, ahol szívesen vállal fellépéseket, és boldogsággal tölti el, amikor meghívást kap.
A zene iránti érdeklődése már egész kicsi korában kialakult. „Már egész pici koromban felkeltette az érdeklődésemet a klasszikus zene. Reggelente édesanyám zongorázott, olyan híres darabokat játszott, mint például Beethoventől a Für Elise, én pedig nagy szemekkel néztem rá, és mosolyogva hallgattam, annyira tetszett. Ezt látván a szüleim beírattak zongoraórára a Népművészeti Iskolába, amit nem győztök nekik elégszer megköszönni. Itt Csendes Jutka néni foglalkozott velem, aki látván tehetségemet arra ösztönözte a szüleimet, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni a zenével. Így kerültem már első osztálytól kezdve a számomra nagyon kedves Aurel Popp Művészeti Líceumba, Manfrédi Annamária zongoraosztályába. Számomra ő volt a legjobb tanárnő, aki nem csak zongorázni tanított meg és az elméleti tudásomat gazdagította (12 éven keresztül), de embert is faragott belőlem. Minden évben zongoraversenyekre jártam, ahová ő is mindig elkísért engem, és támogatott az első sorból.”
Rebecca eleinte a könnyűzene műfajában próbálta ki magát, viszont elmondása szerint hamar rájött, hogy ez az irányzat nem igazán illik hozzá.
Arról, hogy hogyan találkozott az opera műfajával, a következőket mondta: „Nem sokkal azután, hogy rájöttem, a könnyűzene nem az én műfajom, azt kérdeztem magamtól: mi lenne, ha megpróbálnék operát énekelni? A sors összehozott ezután Papp Beátával és Răzvannal, akikkel elkezdtem klasszikus éneket tanulni magánúton. XI. osztályban úgy döntöttem, hogy komolyabban szeretném képezni a hangomat, ezért a líceumban az éneket választottam második hangszerként. Lassan kezdett bennem megfogalmazódni, hogy ének szakon szeretném folytatni, és ebben Papp Beáta segítségét kértem, ő készített fel a Nagyváradi Állami Egyetem felvételijére, ahová sikeresen bejutottam 2015-ben” — fogalmazott.
Rebecca találkozása az opera műfajával
„Operaénekesként a legszebb élményem a tavalyi évben megszervezett Tavaszi Fesztivál Operagálája volt, amelyen szólóztam: Donizetti Szerelmi bájital c. operájából adtam elő részleteket az Opera VOX zenekar közreműködésével, akiket Leonard Dumitriu vezényelt. Viszont 2017-ben, amikor körbeutaztuk Európát két nemzetközi turné keretén belül — Ennio Morricone „60 Years of Music” és James Newton Howard „3 Decades of Music for Hollywood” — a Nagyváradi Filharmónia kórusával, filmzenét énekelve, az is egy kiemelkedő hónap volt. A buszon ülve hosszú órákon keresztül, nagyszínpadokat váltva, mindennap új városban vagy éppen országban álomra hajtva fejünket. Nagy volt a pörgés, de minden percét imádtam. A koncerteken nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy két ekkora kaliberű művész pálcája alatt tevékenykedhettem, és ilyen közelről láthattam őket, ezért a közelmúlt eseményei megráztak, amikor megtudtam, hogy elhunyt Olaszország nagy legendája” — fogalmazott az ifjú opera-énekesnő az eddigi karrierjéről, kiemelve eddigi legszebb élményeit.
A zene fontosságáról a saját, illetve az emberek életében a következőket mondta Rebecca: „A zene mindig jelen volt az életemben. Nem is tudnám elképzelni azt, hogy letérjek erről a pályáról. Boldoggá, jobb emberré tesz, és formálja a jellemem. Segít átvészelni a nehezebb pillanatokat. Mai napig, amikor leülök zongorázni, kitisztul a fejem, és megnyugszom tőle. Ezért mindenkinek gyógyír lehet a zene, és időt kell szánni arra, hogy néha leüljünk és zenét hallgassunk, mert szerintem többek leszünk tőle.”
Az opera-énekesnő pár jó és hasznos tanáccsal is szolgált az ifjabb generáció számára: „Mivel én sem vagyok még annyira öreg, azt javasolnám, hogy szerezzenek tapasztalatot. Minden alkalmat meg kell ragadni, minden kicsi és nagy koncerten a maximumot nyújtani, minden meghallgatáson, versenyen részt kell venni, mert hozzátesz ahhoz, akik művészként lesztek. Ezenkívül azt mondanám még, hogy a nyitottság, a szorgalom és a gyakorlásra szánt idő nagyon fontos. Végül, de nem utolsósorban az életmód is nagy szerepet játszik abban, hogyan teljesít az ember a színpadon. Énekesként már azt is megérzem, hogyha nem aludtam ki magam, vagy kihagytam egy étkezést. Ha ezt a pályát választja valaki, érdemes kitartani mellette, mivel különleges élményekkel gazdagítja az ember életét, és minden szempontból csodálatos” — összegzett Rebecca.
Kallós András
