Minden nemzetnek fő kincse a nyelve
Eléggé ritka — és van benne valami sorsszerű is —, ha valaki ugyanazon a dátumon távozik az élők sorából, mint amelyen évtizedekkel korábban meglátta a napvilágot. Csűry Bálint nyelvészprofesszor, nyelvjáráskutató és intézetalapító ezen ritka emberek egyike, s hogy a két február 13–i dátum között mindössze szűk 55 esztendő fért meg, nagyban köszönhető olthatatlan kíváncsiságának és fáradtságot nem ismerő munkabírásának. Naponta 14 – 16 órát dolgozott és harminc éven keresztül gyalog járta be a Szamoshát településeit, gyűjtve a tájszavakat, kifejezéseket, szólásokat, de még a divatos kereszt–, illetve gúnyneveket is, megalkotva a Szamosháti szótárat, amely sokkal több mint egy szótár — a modern kor nyelvészeinek példatára, mind a mai napig túl nem teljesített kiadvány, vidékünk ízes kifejezéseinek tárháza.
Gyűjtőútjainak kiindulópontja mindig szülőfaluja, Egri volt, amelynek református templomában vasárnap délelőtt gyűltek össze a főhajtók és meghívottak: Szili Katalin magyarországi miniszterelnöki főtanácsadó, Pataki Csaba, a megyei tanács és az RMDSZ megyei szervezetének elnöke. Nagy Szabolcs és Magyar Lóránd parlamenti képviselők.
Tégy értelmessé engem igéddel
„Az éltető ige cselekvésre készteti az embert, megmozgatja a gondolatot. Lehet valaki nagyon okos, nagyon tanult, de ha az ige kimarad, ott az értelem sántít. Az értelem és a hit kapcsolatából nem zárható ki egyik sem.” – hangsúlyozta Csűry István nyugalmazott református püspök, s egyben Csűry Bálint távoli rokona, aki a 119. Zsoltár soraira alapozta igehirdetését. Mint kiemelte, az anyanyelv talán egyik legfontosabb üzenete, hogy az egy nyelv mögött ott az egy Isten, a testvér, a közös lélek és közös szív, az emberek közösségének a családja.
A prédikációt követően Tolnai János helyi református lelkipásztor Jób könyvének soraival köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve Szili Katalinnak s közvetve a magyar kormánynak az aranyosmeggyesi református templom felújításához nyújtott segítséget — ott egyébként már csak 18 református van —, illetve a parlamentereknek a román kormány az új egri gyülekezetei terem felépítéséhez nyújtott támogatását.
Pataki Csaba rámutatott: minden magyar ember segítségére szükség lesz ahhoz, hogy tovább tudják építeni az akár 18, akár 100 000 lelkes közösséget, hiszen „nem az a fontos, hogy nagyszüleink hol születtek, hanem hogy unokáink ugyanilyen szép csengő magyar nyelven beszéljenek.” Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Magyar Lóránd képviselő is, Nagy Szabolcs pedig arra kérte az egrieket: ahogy eddig is, mindenki a maga helyén építse tovább a közösséget, mert „nagyon sok ember segítségére van szükség, hogy legyen erő anyanyelvi jogaink megvédésére.”
A rendezvény annak az emléktáblának a megkoszorúzásával folytatódott, amelyet 1992-ben, az első emléktáblák egyikeként avathattak fel Szatmár megyében a Csűry Bálint szülőháza helyén álló épületen, majd a róla elnevezett általános iskola udvarán, mellszobra előtt gyűltek egybe a főhajtók.
Itt elsőként Hrenyu Péter iskolaigazgató szólt a jelenlévőkhöz, emlékeztetve, hogy a kiváló nyelvész emlékét 2018 óta nyelvi emlékverseny, tavaly óta kerékpártúra és focikupa is őrzi. Berei Edina magyartanárnő felidézte: filológiahallgatóként találkozott először Csűry Bálint nevével, s már akkor is elismerésre késztette, hogy milyen jól ismerte a falusi embereket, ízes beszédüket, illetve az a rendíthetetlen kitartás, amellyel feljárta a ma már három ország területén lévő, Mátészalkától Szinérváralján át Mezőgecséig húzódó Szamosháti régiót; felidézve gazdag és termékeny munkásságát (hiszen főbb művei mellett több mint 300 általános nyelvészeti és néprajzi írás került ki a keze alól). Mint Szabó Elek polgármester fogalmazott, Csűry nagyságához méltóan, Egri leghosszabb utcáját és az általános iskolát is róla nevezték el, emlékére mellszobrot állítottak és azóta is folyamatosan igyekeznek megismertetni az ember, a nevelő, a tanár és tudós munkáját.
Mi lehet fontosabb az identitás, az önazonosság megőrzésénél, mint maga a nyelv?
„Minden nemzetnek fő kincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé” – idézte ünnepi beszédében Gárdonyi Géza sorait Szili Katalin. „Mi lehet fontosabb az identitás, az önazonosság megőrzésénél, mint maga a nyelv? Hiszen ez adja a lehetőséget lelkünk kifejezésére és mindannak a tudásnak az átadására, ami csak és kizárólag a miénk. Ez a magyar nyelv, és ezért is fontos számunkra az, hogy felelősséget viseljünk egymásért — ne csak érezzünk, hanem viseljünk is — , hogy a magyarság közösségeit Magyarországon, Magyarországon kívül, valamennyi közösséget megőrizzük, megtartsuk és elősegítsük azt, hogy ezek a közösségek tovább tudják adni a saját ifjúságuknak ennek a felelősségét, ami nyilván a magyarság megmaradását is jelenti. De az is rendkívül fontos, hogy a közösségi képviselet is mindenkor biztosított legyen, hogy Brüsszelben, Bukarestben és mindenütt, ahol magyarokat érintő döntés születik, ott legyenek a közösség képviselői.” – mondta.
Pataki Csaba beszédében emlékeztetett: Csűry Bálint személyében olyan nyelvész emléke előtt tisztelegnek, aki a megmaradás legfontosabb eszközének, a nyelvnek a megőrzésében segítette az egrieket, a szamoshátiakat. Ugyanakkor fontosnak nevezte a magyar közösségek közötti kapcsolatok infrastrukturális feltételeinek megteremtését, említve a majdani, Gombáspusztától Atyáig tartó Szamosháti körgyűrűt, hogy „ne akadjanak el az álmok.” „ Idén megmérettetünk, és kiderül, hogy van-e még hangunk Európa fővárosában, van-e még hangunk Románia fővárosában, a megyeszékhely Szatmárnémetiben és Szatmár megyében. ” – mondta, utalva az idei év választásaira.
Az ünnepi beszédek sorát Fisár Erika magyar szakos szaktanfelügyelő zárta, majd a helybeli diákok verses – zenés összeállítását követően a főhajtás Csűry Bálint mellszobrának megkoszorúzásával zárult.
Szabó Kinga Mária
