Miért járok színházba?

Azért, mert számomra a színház, a színi előadás ünnepet, kikapcsolódást, felüdülést, szórakozást jelent. Esetenként önmagammal és a világgal való szembenézést, katarzist vált ki bennem. Ezek az élmények útmutatást, lelki feltöltődést jelentenek számomra. Azt, hogy igenis én is hozzájárulhatok a világ szebbé és jobbá tételéhez. Ezért mindig felnézek a színművészetre, színművészeinkre, a mi szeretett színházunkra, a „parnasszusra”. „Mert megtudod ki vagy, miért vagy, nem fognak vissza a kátyúk… A többit majd megcsináljuk. (Kányádi Sándor)

De mi történik ma a színházunkban? Érthetetlen? Nem. Nagyon is érthető. Röviden: „nem az érték érvényesül, hanem az érvényesülés vált értékké.” (Czirják Árpád). Mert színházunkat is elérte a három „P” ideológiája; pénz, piac, profit. Ezért kell a szerelmet szexként, a barátságot haverként, a műveltséget tájékozottságként, a szeretetet udvariasságként bemutatni.

Elismerem azt, hogy életünk úgy eldurvult, úgy eltorzult mint ahogy azt nekünk bemutatják. Ez igaz. De az nem igaz, hogy életünknek, a sok nyomorúság ellenére nincsenek lélekemelő szépségei. Világunkban sokkal több a szépség, a jóság, a bölcsesség, az értelem, a rend. Na de előadásról előadásra, kihangsúlyozottan bemutatni ennek ellenkezőjét; a csúnyát, a torzultat, az ízléstelent, a durvát, vagyis életünk árnyoldalait, ez már romboló hatású. Pedig „csak a szépség teremt művészetet” (Meiszner Mihály), és harmóniát. Ezek után kérdezhetjük; hová lett színházunk nevelő hatása? Hiszen én is úgy gondolom ahogy Artur Miller, hogy „az embereknek nem azt kell adni amit kérnek, hanem amit kérniük kellene.”

Nagy örömömre, Tasnádi István „Világjobbítók” c. dráma-vígjátéka feladta a leckét, megmutatta az utat merre, hogyan! Az elejtett „Fogast”, „Kardot”, „Zászlót” újra megfogni és tovább vinni, a mérlegre tett serpenyőben a jó és a rossz egyensúlyozásában igen is „az egyetlen egészséges búzaszemet odatenni.” (Wass A.)

Kedves Rappert Gábor, Nagy Csongor és Mindőtök, tudjátok meg, hogy szeretünk és visszavárunk Titeket és színházunk igazi értékeit.

Szatmárnémeti, 20013. január 29-én

Dr. Filipp György