„Mert nem jó az embernek egyedül”

Tegnap szervezték meg Sándorhomokon a hazatérés napját, amelyen köszöntötték a kerek házassági évfordulót ünneplő házaspárokat, emléktáblát avattak egy volt tanítónőnek, bográcsos főzőversenyt szerveztek és kulturális műsorral készültek.

Tegnap tartották meg Sándorhomokon a hazatérés napját, amelyen a református templomban köszöntötték a kerek évfordulót ünneplő házaspárokat, a római katolikus templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, az iskolaépület bejáratánál emléktáblát avattak, a Kováts-kúria udvarán pedig bográcsos főzőversenyt szerveztek, valamint hagyományőrző műsorral szórakoztatták a résztvevőket.

Kovács Mátyás a református templomban tartott igehirdetésének alapgondolata az „asszonyember”, vagyis Éva mint feleség megteremtése volt. Miért pont az az ember a társam, akit az Úr mellém teremtett? —kérdezhetné meg minden férj és minden feleség. Kevés az olyan ember, aki egyedül akar élni, hiszen az ember társas lény, aki számára nehéz elviselni társa fizikai távolságát. Kovács Mátyás saját életpéldájával magyarázta a házasság szépségét. Amikor a felesége távol van tőle, megerősödik benne a félelem. Mintha egy lábon állna akkor, amikor nem tudja megölelni és megcsókolni. Minden ember meg kell találja a maga lelki társát, akivel biztonságban tudja élni az életét. A Teremtő tudja, hogy kit kinek szánt, hogy ki a hozzá illő. A házastársak feladata, hogy felfedezzék egymásban az igazi társat. Az igehirdetést követően tizenegy olyan házaspárt köszöntöttek, akik ebben az évben kerek házassági évfordulót ünnepelnek. A lelkipásztor egy Lev Tolsztoj-idézettel biztatta a házaspárokat és azokat, akik házasságot akarnak kötni: „Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk.”

A római katolikus templomban Antku István plébános celebrált szentmisét. A római katolikus egyházban tegnap a Szentírás vasárnapja volt, amikor Szent Ágoston azon kijelentésére hívják fel a figyelmet, hogy „Vedd és olvasd!”, azaz nemcsak a templomban, hanem annak falain kívül is olvasni kell a Bibliát.

Kovács Mátyás a tékozló fiú történetét idézte. A hazatérés napján időszerű a történet, Kovács Mátyás viszont ismét a saját példáját hozta fel. Apja szilágysági, anyja székely, ő Szatmárnémetiben született és több helyen nevelkedett. Nem tudja, honnan indult, és nem tudja, hova érkezik. Elindult valahonnan valamivel, értékekkel, kincsekkel. Minden emberben meg kell szülessen a nagy elhatározás, hogy hazamegy. Szembe kell nézni az otthon lévőkkel. Kovács Mátyás bevallotta, hogy Sándorhomokot választotta otthonának, mert itt kapta meg azt a felebaráti szeretetet, ami szükséges az otthonra találáshoz.

Az iskola udvarán diákok, tanárok, szülők és a falu helyi és hazatérő lakosai gyülekeztek. Egy éve döntötték el, hogy emléktáblát avatnak Tóth Jenőné született Balogh Ilona egykori tanítónő emlékére. Simon Ferenc, a lázári iskola aligazgatója ismertette, hogy miért indokolt, hogy emlékezzenek a harmincöt éven át tanító kiváló pedagógusra. A tanítónő munkásságát Rádi László, az iskola egykori igazgatója ismertette, majd Tóth Géza, a tanítónő unokája a család nevében beszélt gyerekkori emlékeiről. Az emléktábla leleplezését követően a helyi iskolások adtak rövid műsort.

Közben elkészültek a Kováts-kúria udvarán a különleges ételek, amelyeket a helyiek és a szomszédos falvak közösségei főztek és kínáltak a vendégeknek. A színpadon egész délután hagyományőrző fiatalok műsora szórakoztatta a résztvevőket. Kovács Mátyás a hazatérők és minden részvevő számára azt a gondolatot mondta el, ami benne megérlelődött eddigi élete során: „Az otthon ott van, ahol a számomra fontos emberek élnek, és nem ott, ahol a ház van.”

Elek György