“…mert én élek, és ti is élni fogtok.” Jn 14, 19/b

Húsvétot ünneplő kedves keresztény testvéreim!
Valahányszor gyászos koporsó mellett kell megállnom unitárius lelkész minőségemben, a nyitott sír mellett, végső búcsúvételkor Jókai Mór szavait szoktam idézni: “Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.” 
Ezután a következő búcsúmondat hangzik el: Így búcsúzunk el tőled, ki por leszel, de az emlékező szívekben mindörökké élni fogsz. 

Kedves testvéreim! Húsvét van! Ünnep van! Unitárius hitfelfogásunk szerint húsvét az ÖRÖKÉLET ünnepe. S ha körülnézünk a bennünket körülölelő természetben valóban láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy örökéletről, megújulásról beszél ma, ezen az ünnepen körülöttünk minden. A húsvét a természet megújulásával összhangban valósággal kötelez minket is, embereket a lelki megújulásra. 
Ma szerte a világon, keresztény templomokban Jézusra emlékeznek mindazok, akiknek szívében Jézus és az ő tanításai ÉLNEK és MUNKÁLKODNAK.
Mi, kései tanítványok Jézus fizikai arcát nem idézhetjük lelki szemünk elé, ezt Jézus kortársai tehették meg, de mi annál inkább emlékezni tudunk arra a jézusi lelki arcra, a jézusi tanításra amely az evangéliumokból felénk árad.
Engedjük, hogy húsvét áldott ünnepén Jézus az ő rendkívüli egyéniségével-, hitet, bizalmat sugárzó lelkével, tanításaival megérintse szívünket és bátorítson, buzdítson bennünket is életünk nehéz, megpróbáló pillanataiban; erősítsen meg Istenbe vetett hitünkben; az erőszak helyett a szeretet lángját táplálja szívünkben.
Késztessen ez az ünnep bennünket önvizsgálatra is. Engedjük, hogy Jézus felforgassa a mi életünket is, azért, hogy rendet rakjon ott, ahol rendetlenség van, hogy megújuljanak bennünk a jézusi tanítások, hogy feltámadjon Jézus életpéldája és buzdítást nyerjünk azok megélésére mindennapi életünkben. 

A Jézusra való emlékezés ma kötelezzen bennünket, hogy emeljük tekintetünket a mi jóságos Istenünkre, életünk adójára, lássuk meg, hogy ő a megpróbáltatások idején sem hagy egyedül minket. Imádságainkkal köszönjük meg neki nap mint nap gondviselő Atyai szeretetét, mellyel őrködik mindannyiunk élete felett. Tekintsünk Jézusra, Isten legjobb gyermekére, a mi igaz tanítómesterünkre, engedjük, hogy tanításai és életpéldája által tanítson, vezessen bennünket életutunkon. Lássuk meg a mellettünk élő embertársainkat és hajoljunk oda mindazokhoz, akikkel egy a sorsunk. De hajoljunk közel ma szeretteinkhez, házastársunkhoz, gyermekünkhöz, szüleinkhez, nagyszüleinkhez, testvéreinkhez, hogy érezzék meg mindannyian a szívünkből feléjük áradó szeretetünket. Azzal a hittel tegyük mindezt, hogy tudjuk ez a szívtől- szívig megtapasztalt, megélt szeretet csodákra képes, új életnek a lelkét leheli a csüggedőkbe, bátorságot nyújt az életnek útján bátortalanul járóknak és rügyeket fakaszt, új tavaszt hoz a talán már régen megdermedt emberi lélek fáján. Ugye te is megtapasztaltad már, hogy milyen nagy áldás, ha valaki figyel rád, valaki szeret téged!? Ezen az ünnepen kérlek úgy figyelj a melletted élő emberre mint ahogy szeretnéd, hogy mások is rád figyeljenek. Ha így élünk, akkor hiszem, hogy jutalmunk a nyugodt szív és az örökélet öröme lesz.
Engedjük, hogy a húsvéti örömüzenet: “…mert én élek, és ti is élni fogtok.” Jn 14, 19/b megérintse lelkünket és tudjunk igazán, tiszta szívvel ünnepelni.
Áldott húsvétot kívánok!

Pálffy Anna- Mária
unitárius lelkésznő
Északnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség