Megváltoztatni az emberek tekintetét

Megfigyeli az emberek arcát otthon, a munkahelyen, az utcán, amikor emberek mellett elhalad, az autóból, amikor dugóba keverednek és mindenhol, ahol teheti. A legelkeserítőbb számára — ezt pedig gyakran megtapasztalja —, hogy hiányzik az emberek arcáról a mosoly. A mai rohanó világ egyre jobban gyorsul, már-már úgy tűnik, nem is igazán a holnap, hanem a jelen után siet mindenki. Mosolytalan arcú emberek rohannak, kapkodnak, mindig ingerülten és idegesen. Kikiabálnak az autóból, ha az előttük haladó lassan halad vagy éppen szabályosan közlekedik. Egymásnak rohannak a sétányon, az üzletben, a piacon, félretolják az időst, a kismamát, a gyereket, mert nekik rohanni kell. Rohannak a magánéletben, a munkahelyen, mindent egyszerre akarnak, mindent bevállalnak anélkül, hogy belegondolnának, képesek-e teljesíteni az önként vállalt feladatokat.

Melinda néhány hete a választási kampányok idején is önkénteskedik. Elmegy házról házra, hogy meggyőzze az embereket, miért érdemes arra a jelöltre adniuk a voksukat, akire felhívja a választók figyelmét. Sokan még mindig nem nőttek fel oda, hogy felfogják a választás lehetőségének a fontosságát. Nem gondolják át, mennyire fontos, hogy ők adjanak felhatalmazást a döntéshozóknak, hogy azok az elvárásoknak megfelelően képviseljék közösségük érdekeit. Nem gondolják át, mert rohannak. Mindenki rohan.

Rohan a gyermek, hiszen ezt látja otthon, az iskolában és bárhol, amerre jár. Rohan, mert rohanó világban született és él, ezt látja mindenhol, és ezt tapasztalja, amikor a szülő rohanva viszi óvodába, majd iskolába, edzésre, magánórára… Rohanunk hétvégeken is. Sokan azt hiszik, egy-két nap elegendő ahhoz, hogy behozzanak minden lemaradást, ami a rohanások között elmaradt. Be kell pótolni az elmaradt pihenést, az álmatlan éjszakákat, a mosást-főzést-takarítást. Végül annyi mindent kell bepótolni, hogy hétvégén sem marad idő a pihenésre, a kikapcsolódásra, mert akkor is folyton rohanni kell.

Választások előtt ideje elgondolkodni: jó ez így? Van-e célja rohanásnak? Miért rohanunk? A sok rohanásnak ára van, ára lesz. A legtöbb ember rohanása betegségbe, elmagányosodásba, zárkózottságba, céltalanságba (…) vezet.
Melinda eddigi önkéntes tevékenységei során igyekezett leolvasni az emberek tekintetét. Nézte az arcukat, a szemüket. Látta, hogy valami hiányzik róluk, belőlük. Az, ami ott van, nem kapcsolódik az emberhez, olyan, mint ami a semmibe lebeg, keresi a kötődéseket, de minden, ami elérhetőnek tűnik, idegen. Ott vannak a vágyak, de túl ingatagok, a mai rohanó világ emberének a vágyai ezek, amelyek inkább vágyutánzatok, sok esetben elérhetetlenek, mert mesterségesen felfuttatott sztárok közelről ismeretlen életét próbálják utánozni. Elfakult arcokat, elhomályosodott szemeket lát mindenhol, amerre jár. Rohanó embereket, akik valójában nem élnek, hanem elérhetetlen célokat kergetnek, meg akarnak szabadulni a mosolytalan és érzésekben szegény jelentől. Rohannak, amíg rádöbbennek, hogy valójában sohasem éltek, úgy telt el az életük, hogy siettek az elmúlás felé. 

Melinda este, amikor hazament, megállt a tükör előtt, és mindazt, amit mások arcáról leolvasott, kereste a saját arcán. Szinte mindent megtalált a maga tekintetében is, amit mások tekintetében észrevett. Elkezdett gondolkodni:
— Választások lesznek. Vajon hány jelöltnek van ott a programjában, hogy meg akarja változtatni az emberek tekintetét. Vissza akarja adni az arcokra a mosolyt. Vagy ez már nem tét? Ez nem annyira fontos, mint az infrastruktúra kiépítése? Lehet, hogy a jó utak, a víz-, a gáz- és a szennyvízhálózat jelenléte kényelmesebbé teszi az emberek életét, de boldogabbá is? Mennyivel komplexebb lenne, ha a választásokon indulók programjaiban párhuzamosan jelennének meg az anyagi és a szellemi élet fejlesztésére kidolgozott elképzelések. Minden jelölt változást ígér. Vajon nem ez lenne az igazi változás?

Elek György