Megtestesült a múlt emléke

Egyik gyerekkori emlékem jutott eszembe tegnap, amikor azt hallottam, hogy Szatmárnémeti és Borhíd között a polgármesterek azt az utasítást kapták, hogy minden főút menti faluban hajtassák be a csordát, mert Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke nemhivatalos látogatást tesz Borhídon (választási kampány céljából). Így volt ez gyerekkoromban, amikor Ceauşescut vártuk, iskolásként örültünk neki, mert tanulás helyett integettünk a nép nagy vezérének, örült sok felnőtt egyszerű ember is, mert mi mást tehettek, ha ez volt a parancs. De örültek-e tegnap azok az állattartó gazdák (nincsenek kevesen), akiknek a jószágai órákkal hamarabb mentek be az istállókba, emiatt a gazdaembereknek ott kellett hagyniuk a mezei munkát, ami ugye nagyon a körmükre égett, hiszen május második felében vagyunk és be kell lássuk, volt, ahogy volt, de a Ceauşescu-korszakban ilyenkor már többen kapáltak, mint ahányan vetettek. Most viszont egy politikai párt egyik vezére, aki nem közügyekben, hanem magánlátogatáson van, vagyis azért, hogy pártjának kampányoljon, azért, hogy zavartalanul haladjon el egy útvonalon, Ceauşescuhoz hasonló elbánásban részesül. Ki fogja megtéríteni a több száz gazda kárát? Vagy annyira hiszékenyek ezek a gazdák, hogy így is ennek a pártnak a jelöltjére szavaznak? Elmaradt a mezei munka, otthon kellett etetni a teheneket, és ilyenkor azok a szokottnál kevesebb tejet adnak, mert az állatoknak is megvan a maguk biológiai órája. De tegyük fel a kérdést a dolgok egy másik oldaláról nézve is! Ha lett volna egy gerinces polgármester, aki a választói érdekeit helyezte volna előtérbe, és nem hajtatta volna be a csordát, mennyire megnőtt volna a tekintélye a választók szemében. Mert mit tehettek volna vele? Semmit. Nem követett volna el szabálytalanságot, sem törvénytelenséget. De hol van ma már az olyan polgármester, aki számára a választók érdekei a legfontosabbak?

Elek György