Megnyitották a Petőfi 200 Szatmárban emlékévet
A hol szitáló, hol csorgó eső ellenére sokan — és kiemelten sok diák a vidéki, és szatmárnémeti iskolákból — gyűltek össze pénteken kora délután a Szent István-téri Petőfi-mellszobor előtt, a Petőfi Sándor-emlékév Szatmár megyei nyitórendezvényén. A Szamos Diákirodalmi Kör és a LiterArt Magyartanárok Egyesülete által, a hagyományőrző forrásközpont támogatásával szervezett Petőfi 200 Szatmárban természetesen szervesen kapcsolódik a központi emlékévhez, viszont a költő élete olyan izgalmasan és intenzíven kapcsolódik „az ígéret földjéhez”, hogy szükséges is ez a külön eseménysorozat, amelynek megállói azokon a Szatmár megyei településeken lesznek, ahol Petőfi-emlékhelyek találhatók.
A nyitórendezvény ünnepi szónokaként Kereskényi Gábor polgármester örömmel szemlélte a nagyszámú diákságot, hiszen ki lehetne jobb példakép a fiatalok számára, mint Petőfi? „Petőfi Sándornak csak 26 év adatott, de az az alig több, mint negyed évszázad micsoda 26 év volt! Ahogy Berényi Anna írja róla: hol gátlásos volt, hol pökhendi, hol visszafogott, hol feltűnősködő, hol repült a boldogságtól, hol mély elkeseredettség ülte meg lelkét. Egyszerre volt hű és hűtlen barát, aki képes volt mindenét odaadni valakinek, majd egy pillanat múlva múlhatatlan harag gerjedt a szívében. Végletes zseni, hol istenített, hol letaszított óriás. Érzelmei örökösen pattanásig feszültek: rajongva szeretett és hevesen, hangosan gyűlölt. Ám örök szerelme igazából talán csak egy volt: imádta választott nemzetét, a magyarságot. Ahhoz mindig foggal-körömmel ragaszkodott.
Mi, szatmáriak külön büszkék lehetünk arra, hogy ez a táj, amely nekünk otthonunk, rendkívül közel került a költő szívéhez. Ami érthető is, hiszen itt találta meg a szerelmet, itt esküdött örök hűséget, és itt írta költeményeinek egy jelentős részét. A 24. életévében járó Petőfi számára az e tájon töltött mintegy fél esztendőt felölelő időszak „a mulandó ifjúság s a múlhatatlan szerelem” kora. Ahogy ő nevezte, „az ígéret földje”, ahová a barátság legönzetlenebb szeretete és a szerelem kötötte, valamint alkotásainak egész sora kapcsolta: verseinket több mint egytizedét, 105 költeményét írta a megyében.” – fogalmazott ünnepi beszédében Kereskényi, emlékeztetve arra is: Petőfi eszméi 200 év után is aktuálisak és követendőek, napjainkban is példa a fiatalok előtt.
Gondolatai zárásaként és premierként a polgármester azt is elmondta, hogy a jelenlegi mellszobor helyére egész alakos Petőfi-szobrot terveznek állítani.
Ezt követően a jelenlévők Keresztes Ágnes és Nagy Csongor színművészek vezetésével közösen elszavalták-felolvasták Petőfi Jövendölés című versét, majd a rendezvénysor kültéri része koszorúzással zárult.
A magyarok kissé Petőfiül is beszélnek
A folytatásnak a Szent Miklós görögkatolikus templom adott otthont, ahol a Református Gimnázium Gyöngyszem Gyermekkórusa Higyed Gyöngyi karnagy vezetésével Petőfi Távolból című versével köszöntötte az egybegyűlteket.
Gál Gyöngyi, a LiterArt Magyartanárok Egyesületének elnöke irodalmi előadásában kiemelte, nem véletlen, hogy Szatmárban ilyen eleven a Petőfi kultusz, hiszen a költő elvitathatatlan szálakkal kötődik vidékünkhöz, s ha részletesen számba vesszük, igencsak meglepődünk, hogy rövid élete során mennyi helyszínen megfordult és mennyi baráti kötelékre talált Szatmárban. „A szatmárnémeti Szent István-téren a Petőfi szobor, amely számunkra a szabadság eszméjét, a március 15-i nemzeti ünnep közös élményét jelenti; Erdőd központjában találjuk a szobrát Júliával; Nagykárolyban, Sárközújlakon, Lázáriban szintén szobrot állítottak; iskoláink hirdetik a nevét; emléktáblák hirdetik a helyet, amerre járt; megalakult a Petőfi Kör, és sorolhatnám tovább. Szerettem volna egy kicsit kisajátítani a mindenki Petőfijét, legalább erre az alkalomra, hiszen nemcsak a Kárpát-medencében, hanem szerte a világon bekapcsolódnak a 2022-2023-as Petőfi bicentenárium rendezvényeibe.” – fogalmazott, emlékeztetve arra is: Petőfi verseit gondoltait számos nyelvre lefordították, s még Kínában is állítottak szobrot neki.” – mondta.
Mint kifejtette, Petőfi hozzátartozik a magyarság identitásához, és irodalmunk egyik legmeghatározóbb költője — születése után kétszáz évvel is. Ugyanakkor Petőfi nem pusztán költő, hanem a magyarságnak egyfajta erkölcsi mércéje is, „nevét hallva nem csak a személyére vagy verseire gondolunk, hanem a szabadságra, a hazaszeretetre, a küzdelemre, a madáchi 'küzdj és bízva bízzál' axiómára, amelynek ő az egyik megtestesítője.
A hétköznapi nyelvünk részévé vált mondatai, szavai ugyanúgy nemzeti identitásunk alkotóelemei, mint a családunk, a szülővárosunk. Többek között az köti össze a magyart a magyarral, hogy egyre gondolunk, ha azt halljuk: szeptember végén, föltámadott a tenger, szabadság, szerelem, vagy tudjuk, hogy milyen gondolat bánt bennünket. A magyarok kissé Petőfiül is beszélnek.” – fogalmazott.
Mintegy bizonyításaként annak, hogy Petőfi nem csak a versnyelvet újította meg, hanem új műfajokat hozott létre, mint például a Petőfi dalok, amelyeket sokáig népdalként énekeltek, a Gyöngyszem Gyermekkórus több jól ismert versdalt is előadott. Ezt követően Muhi Sándor művészettörténész mutatta be röviden azon kiállított fotókat, amelyeket a költő életének Szatmár megyéhez kötődő legfontosabb helyszíneiről készített, de saját műhelytitkairól is fellebbentette a fátylat, hiszen a Szatmári Arcképek sorozatban mind Petőfit, mind Szendrey Júliát megrajzolta — előbbit nem elidealizálva, hanem korabeli dagerrotípiát véve alapul, utóbbit kicsit idealizálva, s mindeközben a jelenlévők megtudták azt is, hogy maga Petőfi is kitűnően rajzolt. Felemlítődött Mezey József gyönyörű, kicsi Petőfi-portréja is, amely most a Magyar Nemzeti Múzeumban található, viszont Szatmáron készült: „1846-ban, mint fiatal mérnök dolgozgattam Szatmáron Daróczy Bálintnál. (...) Petőfit Riskó Ignác hozta el hozzánk. Míg ő barátságosan beszélgetett velem, én áhítattal néztem rá. Megismerkedésünk után nemsokára Riskó szólított meg, hogy festeném le Petőfit. Petőfi eljött, s én lefestettem.” – emlékezett vissza később Mezey.
A rendezvény zenei vonalának zárásaként az Aurel Popp Művészeti Líceum diákjai és tanárnője két csodálatos Ave Maria éneket adott elő, zárszóként pedig a házigazda, id. Palla Béla parókus kért áldást a 2023-as évre: „Nagy megtiszteltetés, hogy bennünket választottak, és itt nyitották meg a Petőfi 200 Szatmárban emlékévet. Kérem a Fennvalót, hogy a 2023-as év áldott legyen, s hozzon olyan békét, amely megteremti a családok és a nemzetek közötti békét is. BÚÉK — Bízd Újra Életedet Krisztusra!”
Szabó Kinga Mária
