Megjelent a 2022-es szigetlankai évkönyv
Keresztelek… Csodálatos érzés, a lelkipásztor egyik leghálásabb feladata. A gyermek, aki már közel jár a harmadik életévéhez, türelmesen, keresztanyja karjaiban hallgatja a rövid (!) igehirdetést. Olyan tekintetekkel találkozom ilyenkor, amelyek szinte levesznek a lábamról. Csillogó, tiszta szempár, mintha értenék a prédikációt. Ez a kisfiú azonban tényleg értette, figyelt és válaszolt. Felteszem az ilyenkor szokásos kérdést: Akarjátok-e, hogy ez a kisgyermek az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyházba a szent keresztség által befogadtassék? Jön a válasz: Akarjuk… Térnék is rá a következő kérdésre, mire a kisgyermek félhangosan felkiált: Én is akarom! Ez annyira jólesett, nevettem, de aztán már elcsukló hangon tettem fel a következő kérdést: Ígéritek-e, hogy e kisgyermeket mostantól fogva úgy nevelitek és neveltetitek, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenbe vetett hitéről majd ő maga önként tegyen vallást a gyülekezet előtt a konfirmáció alkalmával? Ígéritek-e? Jött is a válasz: ígérjük. És a gyermek is mondta: Én is ígérem… és a gyülekezet ígérte, hogy mindent megtesz a gyermekek hitbeli nevelése érdekében…
No de az, hogy egy alig hároméves gyermek, akit keresztelünk, saját szavaival is bizonyságot tesz, lelkipásztori szolgálatom egyik legnagyobb élménye lett. Milyen mély bizonyságtétel van ebben, hogy én is akarom? Sok ember azt vallja, hogy segíts magadon, Isten is megsegít. A baj ezzel az, hogy az Urat ez a második vagy a sokadik helyre teszi, s ez így semmiképpen nem működik. De az, hogy valamit Isten tesz, valamire Ő elhív, én pedig erre válaszképpen elmondom: én is akarom, nos, ekkor kezdődik az a krisztusi élet, mely az Ő fényét világolja tovább, életünk legsötétebb szakaszában is… A világosság márpedig a sötétségben fénylik.
Megpróbáltatásokkal és tragédiákkal tűzdelt éven vagyunk túl. 2020 adventjétől 2021 adventjéig mindamellett, hogy a világjárvány rávetítette árnyékát életünkre, több, a szívünkhöz közel álló személyt veszítettünk el, de a feltámadott Jézus Krisztus ereje megtartott és továbbvitt bennünket. Csak a feltámadás hitének fényében lehet továbbmenni. De úgy lehet!
Gyülekezetünkben közben, hála Istennek, pezsgett az élet. Nem győzök hálát adni azért, hogy olyan presbitereink vannak, akik nemcsak lenni akarnak, hanem tenni is, bár mind a kettő fontos. A szolgálatok rendjén minden korosztályban vannak olyanok, akik odateszik a vállukat. Szolgálnak olyankor, amikor vigasztalni kell, sőt, a diakóniai munkában sem maradtam még egyedül, és még olyanok is vannak, akik leírjak a lelkipásztori igehirdetésemet… Ugyanakkor beindult az ún. vasárnapi iskola, több lelkes tanítónéni, önkéntes dada önzetlenül és szeretettel ügyel a gyermekekre a vasárnap délelőtti istentiszteletek idején.
Idei évkönyvünkben először a gyülekezet lelkészeit, presbitereit és szolgálattevőit (a teljesség igénye nélkül) mutatjuk be. Ezt követően néhány jegyzetet olvashatnak.
Három — szintén mondhatom — szolgatársamnak köszönhetem, hogy a Dániel könyvéről szóló igehirdetés-sorozatomat annak elmondása után leírták. Köszönöm ezt a munkát Pesti Mária nyugalmazott tanítónőnek, valamint Sólyom Enikő és Csorvási Orsolya gyülekezeti tagoknak. Továbbá megállhatunk egy-egy szóra, elolvasva néhány áhítatot. S hogy mi minden történt Szigetlankán az elmúlt esztendőben? Cikkekben már megjelent a honlapunkon (szigetlanka.refszatmar.eu). Ezeket csokorba szedtük, áradjon belőle Krisztus jó illata és fénye, maradjon meg szép emléknek, mely bátorít is a jövőre nézve! Mindenért egyedül Istené a dicsőség!
Ezekkel a szavakkal ajánlja az évkönyvet Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor. Megjelent a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gondozásában, készült a szatmárnémeti Someşul nyomdában. Borítóterv: Wagner Erik, tördelőszerkesztő: Petrikó Ildikó. A könyv kapható a szigetlankai gyülekezet lelkészi hivatalában, ára 25 lej. SZFÚ
