Megették a juhok a védett kökörcsint

Az emberi közöny áldozata lett a magyar kökörcsin, a védett növényt szinte teljes egészében lelegelték a juhok. Amennyiben nem kap kellő odafigyelést, teljesen eltűnhet ez a növényfaj, nemcsak őshonos csanálosi környezetéből, hanem az egész növényvilágból.

A nagykárolyi Elméleti Líceum keretében működő Pro Terra Ökoklub számos alkalommal hívta már fel a figyelmet a környezetvédelemre, a szelektív hulladékgyűjtésre, a környezetbarát nevelés fontosságára. Menţiu Gabriella földrajz szakos pedagógus neve nem cseng ismeretlenül, hiszen ő az, aki lehetőségeihez mérten a fiatal generáció figyelmét igyekszik arra irányítani, hogy mi mindent tehetnek ők a környezet védelme érdekében. Ezt a hetet a Pulsatilla – a kökörcsin hetének nyilvánították, melynek keretében a tanárnő a tanórákon és azon kívül ennek a növénynek a veszélyeztetettségéről tartott előadásokat. Ma, május 22-én, a Biodiverzitás Világnapján szintén fontos téma a kökörcsin. Mindez az Ökoiskola Program keretében zajlik, az Elméleti Líceumban.

Mitől került veszélybe a kökörcsin?

A tanárnő elmondta, hogy a téma azért került terítékre, mert a nemzetközi hírnévnek örvendő dr. Karácsonyi Károly botanikus, akivel kitűnő kapcsolatokat ápolnak egy ideje, arra hívta fel a klubtagok és a tanárnő figyelmét, hogy a környezetünkben őshonos magyar kökörcsin a kipusztulás határára került.

Az okokról a botanikust kérdeztük, aki szívesen válaszolt lapunknak. „A homokvidék különleges növényvilággal rendelkezik, létezik néhány olyan növény, mely csak ezen a homokos vidéken él meg. Nemcsak Szatmár, hanem Bihar megyére és az országhatáron túli részekre is gondolok itt. A növények száma sajnos egyre ritkul, mely a védett területek fogyatkozásával is magyarázható. A nyolcvanas években, amikor az első természetvédelmi területeket javasoltuk, többek között a csanálosi Lókert elnevezésű régi legelő is az ilyen területek között volt, mivel a magyar kökörcsin ezen a területen szép számban volt fellelhető. Ez egy olyan kökörcsinfaj, melynek az a jellegzetessége, hogy kora tavasszal virágzik, csak itt él a világon, kívül lilás színű, harang alakú virágzattal rendelkezik, belül pedig sárgás színű a virág. Ennek a növénynek elég szép populációjával lehetett még néhány évvel ezelőtt találkozni itt. Sajnos, a politikai változások következtében a csanálosi Lókertet levették a védett területek listájáról. Megmaradt továbbra is Natura 2000-es területnek, mely bizonyos védelmet biztosít számára. A Natura 2000 azt jelenti, hogy olyan területről van szó, ahol elsődleges szempont a környezetvédelem, de lehet gazdasági tevékenységeket is folytatni ezeken a területeken, de csakis olyat, ami nincs káros hatással az eredeti növény- és állatvilágra. Itt azonban egészen más dolog történt: nem tudom, hogy jelenleg milyen státust kapott a terület, azonban kiadták legelőnek. Amíg a svábok által tartott lovak legeltek itt, nem volt probléma, sőt még a tehenekkel sem, hiszen azok szelektíven legelnek. Az utóbbi időszakban azonban juhok és kecskék is legeltek erre, ezekről pedig azt lehet tudni, hogy mindent megesznek. Azon a területen, ahol tavaly még jócskán megtaláltuk a magyar kökörcsint, mára már nem maradt belőle semmi. Egy kollégám kérésének tettem eleget, amikor kimentem lefotózni a kökörcsint, ugyanis egy bukaresti szakember egy almanach összeállítását tervezi az endémikus, azaz őshonos növényekről. Endémikusnak az élőlények azon fajait nevezzük, amelyek természetes állapotban csak egy adott elterjedési terület határain belül élnek, csak itt lehet fellelni őket, sehol máshol a világon. Nos, ezt a növényt lelegelték a juhok, csak az állatok hátrahagyott nyomait találtam meg. Több száz tő kökörcsin veszett oda, csupán néhány tő maradt meg. A kökörcsinen kívül még volt ott egy növénykülönlegesség, egy apró nősziromfaj, mely szintén az emberi hanyagság és nemtörődömség áldozata lett. Romániának egyetlen lelőhelye volt itt. Ma már nincs semmi belőle” — mondta el dr. Karácsonyi.

Felbecsülhetetlen érték veszhet oda

A kár nagyságáról, az esetleges lépésekről, melyeket még tenni lehet annak érdekében, hogy valahogy megmaradjon ez a ritka növényfaj, a következőket mondta a szakember: „Kilátogattak a Környezetvédelmi Őrség munkatársai is a helyszínre, megtörtént a kárfelmérés. A legokosabb az lenne, ha sikerülne elkeríteni ezt a részt, hogy oda állatokat ne hajtsanak be, de attól tartok, ezt nem fogják betartani. Még mindig jobb lenne azonban, mint így hagyni. Számszerűsíteni nem tudnám a kár nagyságát, és nem is szeretném. Én úgy gondolom, ha valami eltűnik, akkor annak egyszer és mindenkorra vége. Olyan szerves anyag génállománya tűnik el, melyről nem is tudjuk még ma, hogy mit jelent. Egy példával szeretném ezt alátámasztani: évekkel ezelőtt Madagaszkáron voltam, ahol mutattak nekem egy apró növényt, mely szintén a kipusztulás szélén állt. Mára szerencsére megmentették. Ez a növény több mint száz olyan alkaloidát tartalmaz, melyek nagyon sok, addig gyógyír nélküli betegség kezelését tették lehetővé. Akkor vették ezt észre, amikor már csak az utolsó példányok léteztek. Hogy lehet ezt anyagiakra lefordítani? Szerintem sehogy. A bolygónkat benépesítő több százezer növényből alig 3000-ről tudjuk, mire jó. A többiről nem. Amíg ez nincs tisztázva, csak pusztítunk. Ez azonban csak a direkt haszon, hiszen milyen az ember? Mindig arra kíváncsi, hogy valami mire jó neki, s nem törődik egyébbel. A növények egy olyan rendszerben, ökoszisztémában élnek, melynek ha egy részét megbontjuk, felmérhetetlen károkat okozunk. Kötelesek vagyunk közbelépni, hiszen van még remény, csak sajnos az erőfeszítéseink néha hiábavalóak, mert az anyagi haszonszerzésnek ez is, mint oly sok más érték, az áldozatává válik” — tette hozzá a botanikus.

A pro terrások ma egy ökosátorban világosítják fel az érdeklődőket a kökörcsinről és a növény megmentésének fontosságáról. Tegnap, dr. Karácsonyi Károly előadása után, a diákok feltehették kérdéseiket a szakembernek, aki igyekezett ráébreszteni a fiatalokat arra, hogy bár nem is gondoljuk, olyan különleges növények vannak a környezetünkben, amelyek sehol máshol a világon nem találhatók meg, s ezek védelmét mindenképpen meg kell oldani. A botanikus reméli, hogy sikerül megakadályozni a további pusztítást, és a magyar kökörcsin csanálosi természetes lelőhelyén egy-két éven belül ismét virágozni fog, hiszen a még meglévő tövek reményt adnak minderre.

A kökörcsinről általában:

A novenyhatarozo.info internetes oldal többek között az alábbiakat írja a kökörcsinről: „A kökörcsinek (Pulsatilla) a Boglárkák rendjébe (Ranunculales), ezen belül a boglárkafélék családjába (Ranunculaceae) tartoznak. Ebbe a családba nagyon sok faj tartozik, szín- és formaviláguk igen változatos. A hérics, a sisakvirág, az iszalag vagy a szarkaláb mind ide tartozik. Hazánkban (Magyarországon – szerk. megj.) öt kökörcsinfaj fordul elő, kivétel nélkül mind védett: fekete kökörcsin — Pulsatilla pratensis subsp. nigricans — bókoló virágai sötétlila színűek; leánykökörcsin — Pulsatilla grandis — halványlila virágai kehely alakúak;. tátogó kökörcsin — Pulsatilla patens — a leánykökörcsinhez igen hasonló faj; hegyi kökörcsin — Pulsatilla montana — a fekete kökörcsinhez annyira hasonlít, hogy alig lehet őket elkülöníteni; magyar kökörcsin — Pulsatilla pratensis subsp. hungarica — fokozottan védett faj, szennyes ibolya leplei bókoló virágot alkotnak.”