Meg kell szabni az irányt

Nagyon sok családban a túlzott vásárlás miatt most szűkebb költségvetésből kell gazdálkodni, ami viszont még hangulatrombolóbb, az az, hogy minden eddiginél magasabbak lesznek a számlák, és lényegesen növekedni fognak az árak. Decemberben azt reméltük, hogy az ünnepek nem csak rövid időre teszik örömtelivé az életünket, hanem az tartós lehet, és tovább fog erősödni. Örömteli időszakra kellene számítanunk az elkezdődött farsangi időszakban is, hiszen nagyon sok helyen élnek még a farsangi szokások, nagyon sok helyen pedig új szokásokat, új hagyományokat teremtenek a kor igényeit figyelembe véve. Csak hogy egy példát említsek: szinte minden családban készül farsangi fánk régi és új receptek szerint.
Ott él bennünk a remény, hogy az öröm és a vidámság megmarad, hogy csak tőlünk függ, milyen időszak vár ránk, s közben aggasztó hírek is érkeznek rendre, melyeknek egy része valós, a másik része valótlan is lehet. Mi pedig az utóbbiban reménykedünk. Egyre türelmetlenebbül várjuk a hosszú ideje tartó világjárvány végét. Megjelenésekor azzal vigasztaltak, hogy két-három hónap, most azt rebesgetik, hogy nem lehet sem megjósolni, sem tudományos alapokra építve kimondani, hogy mikor győzi le ezt a közös ellenséget az emberiség.
Nem csupán a járvány további terjedésének a veszélye fenyeget — bár éppen elég nagy csapás ez is —, hanem a gazdasági élet romlása is, ami már jelenleg is életszínvonal-romlást eredményez. Feszülni látszik a politikai helyzet, kezd meginogni a stabilitás, nő a feszültség, lehet, hogy még nincs igazán ok a félelemre, lehet, hogy még csak a félelemkeltés ad okot az aggódásra, hosszabb távon viszont nagyon sok érvet lehet felsorolni azt a gondolatot megerősítve, hogy nem igazán halad jó irányba a világ. Hatalmi harcok, gazdasági érdekek, új ideológiák fogalmaznak meg újabb és újabb kérdéseket, melyekre nem tudunk határozott választ adni.
Újévkor mindig a változás lehetőségében reménykedünk. Mert a változásra nagy szükség van, lehetőség is lenne rá, ha az emberiség nagyobb része megállapodna abban, hogy milyen irányú változást akar. Azok, akik néhány éve hangoskodva, sokszor erőszakosan, törvényeket megfogalmazva akarják az emberekre erőltetni az általuk elképzelt változás módját, nem a megoldás irányába haladnak. Azok, akik ezeket a kezdeményezéseket elvetik, nem tudnak felmutatni egy valódi alternatívát. A megoldás azon múlik, felismerik-e az emberek, hogy minél hamarabb meg kell szabni az irányt.