Még ilyet!

Honatyáéknál ígéretesen kezdődött az új év, az ünnepi asztalt körülülő család lelki szemei előtt rózsaszínűvé buggyant a jövőkép a lelkendező családfő szavai hallatán. Kedveseim, mondta széles mosollyal a „vezér”, az idén már jóval többet engedhetünk meg magunknak és beteljesedhetnek a vágyaink, hiszen a kis hivatali fondorlatokból, ügyeskedésekből, apró lenyúlásokból remélhetőleg jóval tetemesebb lesz a hasznunk a tavalyinál. Egy magamfajtától el is várják, hogy ügyes és élelmes legyen, másképp hogyan is vezethetné az országot, de amíg az ügyeskedés eddig sokszor kockázattal járt, most már szabad a gazda, a december 10-én megszavazott jogszabálynak hála nem kell már izgulni, nyugodtan lehet aludni, szabad gyarapodni. Derű gerjedt a családban ezek hallatán, csak a nagyobbik, lelkileg még szűz lány aggályoskodott egy kicsit: — Apa, ha ilyen törvényeket szültök, nem lesz belőle túl nagy zenebona, galiba? — Ej, lányom, csóválta a fejét a család- és honatya —, éppolyan értetlen vagy te is, mint az a sok millió kisember! Hiszen ezt a törvényt az ország érdekében hoztuk! Eddig a honatyák rettegve, vért izzadva, adrenalinban ázva kapartak össze egy kis kenyérrevalót, az ország ügyeire így aztán már se az erejükből, se az idejükből nem tellett. Mára azonban, az új törvény pajzsától védve, gyarapodhatnak háborítatlanul, és e békés zavartalanságban talán még az ország ügyeire is kedvük kerekedik. Kristálytiszta logika! Mindezek alatt a kisebbik lány csillogó, csodáló szemekkel nézett az ő okos, ügyes, hős apjára.

Azt mondják, még a szentnek is maga felé hajlik a keze. Országunk parlamentje december 10-én szemrebbenés nélkül megszavazta a büntető törvénykönyv (Btk) többszörös módosítását, olyan formában, hogy az szükség esetén védőháló legyen a törvényhozók által elkövetett törvénytelenségeknél és erkölcstelenségeknél. A változtatások lényege az, hogy mostantól a honatyák teljes védettséget és büntetlenséget élveznek, és a törvény előtt felelősségre nem vonhatóak, amennyiben megvesztegetésekben, befolyással való üzérkedésekben, vagy esetleg hivatali visszaélésekben vétkesek. De a visszaéléseket és érdekellentéteket még sokkal kisebb rangúaknál, például polgármestereknél, tanácsosoknál se büntetik ezután. Egyéb Btk.-módosítások, hogy a kiemelt személyeknek a 100 ezer euróig terjedő lenyúlásokért csak közigazgatási büntetés jár, de bejegyezve azt a bűnügyi nyilvántartóba, nagyobb sikkasztásokért pedig legtöbb három év börtön szabható ki az eddigi öt év helyett. Az elsikkasztottak visszatérítése (ritka, mint a fehér holló) szinte bűnbocsánattal jár, és még sietni sem kell nagyon vele, mert meghosszabbították a türelmi időt, hadd fialjon egy kicsit az a pénz. Szinte hihetetlen, hogy Európában, a XXI. században egy teljesen nyilvánvalóan korrupciót támogató és ahhoz kedvet csináló törvény születhet akkor, amikor Romániát éppen a megfékezhetetlen korrupciója miatt pontozzák le sorozatosan az EU vezetői. Elszakadt volna a cérna, hogy minek álszenteskedjünk, ha úgysem szeretnek? Anglia, Hollandia, az USA, Németország már ejnyebejnyéztek is az új Btk. miatt, de a mi törvényhozóink nem idegbajosak, jól tudják, hogy minden csoda csak három napig tart, utána pedig ismét csend lesz. Ebben a csendben aztán, akár a piráják tehetetlen áldozatukat, marcangolhatják és kopaszthatják büntetlenül e szegény országot. Valami ősi átok lehet e tájon, hogy bármilyen gyalázatot is tesznek vele, a megbocsátó kisembert a választások előtt a politikus mindig elő tudja húzni, le tudja porolni, meg tudja dumálni, és az urna elé tudja vinni. Pont most azért, politikusi szemszögből nézve, nem lenne jó egy választás, mert a friss indulatok szokatlanul nagy elkeseredést gerjesztettek a román kisemberben, kinek a kifakadásait az interneten is el lehet olvasni: „Európa szélén visszatért a középkor! Ilyesmit más nép nem tűrne el! Szabad utat adtak a fosztogatásnak, rablásnak! Nyakig vagyunk a sz....n! Ezek után van-e még valaki, aki büszke arra, hogy román?”, és még sok ezer hasonlót. Megtartja-e vajon ezeket a kisember emlékezete? A december 10-i új Btk. most utazik politikai életünk kacskaringóin a kihirdetése felé, ha az megtörténik, az a nap tényleg egy új középkor kezdetét jelzi majd a Kárpát-kanyar tájain. A jogszabály megszavazásának egy „kedves” epizódja volt, hogy „érdekvédelmi szervezetünk” képviselői azonnal és egy emberként a sokat bírált kormányzó pártok mellé álltak, lelkendezve és örvendezve a törvényen felüliség bűvöletében. Ők tudják, hogy miért, nyomós okaik lehettek biztosan.

Tisztelettel,

dr. Zagyva Miklós