Maturandus-avató a Kölcseyben — első alkalommal. FOTÓGALÉRIA

Hagyományteremtő eseménynek adott otthont a Kölcsey Ferenc Főgimnázium udvara csütörtökön délután: nagykorúvá avatták a pár hét múlva elballagó végzősöket. 
Az udvart megtöltő szülőket, nagyszülőket, barátokat, s természetesen a maturandusokat elsőként Pataki Enikő köszöntötte, nem csak igazgatónőként, de az alma matertől hamarosan búcsúzó  egyik diák édesanyjaként is. Mint mondta, a főgimnázium első nagykorúsítási ünnepsége nem véletlenül lett április 11-én, a magyar költészet napján, hiszen az érzelmeket legszebben a versek szólaltatják meg s ez az ünnepség a lélek ünnepe is. 

„Kedves tizenkettedikesek, ez a nap elsősorban rólatok szól. Tizenkét évvel ezelőtt elkezdett utatok lassan a végéhez közeledik, és lezárul életetek egy nagyon fontos szakasza. Ez az utolsó iskolai évetek, pár hónap és valami visszavonhatatlanul megváltozik. S bár lehet, sokszor éreztétek nyűgnek az iskolai hétköznapok rutinját, az elkövetkezendő hetek, hónapok során egyre inkább felértékelődnek az apróságok is számotokra: a csengő hangja, a szünet öröme, a társaitok jelenléte, az osztályterem otthonossága. Egyre jobban érezni fogjátok mindennek a hangulatát” – fogalmazott. Emlékeztetve arra is: a diákévek véget érnek ugyan, ám ez nem jelenti azt, hogy maga a tanulás is, hiszen fiatal felnőttként meg kell tanulniuk döntéseket hozni, és a meghozott döntésekért felelősséget vállalni. „A ma átadásra kerülő maturandusi kitűző annak a jelképe, hogy viselője eddig becsülettel helytállt és elvégezte feladatát, ezentúl pedig minden végzősnek azon kell munkálkodnia, hogy megtalálja a saját, boldogsághoz vezető útját.” – summázta. 
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kereskényi Gábor polgármester is, hangsúlyozva: ez a nap egyaránt ünnep a diákoknak és a felnőtteknek is. „Ma életetek egyik legszebb, legértékesebb és legizgalmasabb időszaka zárul le, hiszen felnőttekké avatnak benneteket, ami azt is jelenti, hogy hamarosan elhagyjátok a fészket, amelyben oly értékes éveket töltöttetek. A Kölcseyben számtalan inspiráló élmény lehetett a tietek – mondom ezt meggyőződésből, hiszen én is kölcseys diákként érettségiztem. Ahogy rátok nézek, látom, milyen sokszínű évfolyam vagytok, és biztos valamennyien tehetségesek  — és mostantól felnőttek. Mit jelent az, ha valaki nagykorú? Elsősorban azt, hogy felelősséget vállal a tetteiért és döntéseiért. Higgyétek el, a jövő az iskolapadban kezdődik. Ki fog derülni, ki mit kezd a batyujában gyűjtögetett útravalóval, és kiderül az is, hogy milyen jövőt tud majd abból építeni a maga és a közössége számára.” – mondta, hangsúlyozva, a legfontosabb tananyag nincs leírva egyetlen tankönyvben sem: „felnőttként már nem csak önmagatokért, hanem közösségünkért is felelősséggel tartoztok.” 
Gondolatai zárásaként Szent-Györgyi Albertet idézte, s emlékeztetett: a ma iskolája a közösség jelene, és magában hordozza a korábbi generációk értékeit. „Korábbi nemzedék nélkül nincs ma, nincs minőségi iskola, minőségi iskola nélkül pedig nincs jövőbeli nemzedék. És valódi felnőtté válás sincs.” – fogalmazott, majd minden végzős diákot jelképesen Szatmárnémeti nagykorú polgárává fogadott.
A köszöntőket követően a tizenegyedikesek verses-zenés összeállítással búcsúztatták a végzősöket, azt követően pedig az öt osztály maturandusai léptek a pódiumra, hogy osztályfőnökeik (Sárándi Annamária, Forgács István, Szabó Emese, Csorján Árpád, és Maier Arnold) feltűzzék a nagykorúságot jelképező kitűzőket —közben pedig a kivetítőn sorra jelentek meg diákok fényképei és az általuk választott idézetek.
A nagykorúsítási ünnepség egy különleges mozzanattal, a maturandusok francia négyes táncával zárult, amelyre Kispál Nándor táncművész, néptáncpedagógus a főgimnázium volt diákja készítette fel őket. 

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!