Markovits Rodionra emlékeznek hétfőn

Egész napos rendezvénysorral emlékeznek a Szibériai garnizon világhírű írójára, Markovits Rodionra halálának 70. évfordulóján szülőfalujában, Kisgércén és Szatmárnémetiben.

Ha feltesszük a kérdést: ki hallott már Markovits Rodionról, a szerény számú válaszadók zöme mint az első hadifogolyregény íróját ismeri — s valóban, a Szibériai garnizon az első ebben a témakörben megjelent könyv, pontosabban kollektív riportregény az első világháborút követően, amely hatalmas világsikert aratott, s a későbbiekben 14 nyelvre fordítottak le. Azt azonban már csak nagyon (mondhatni szégyenletesen) kevesen tudják, hogy a három kultúrkörben felnőtt, három kultúrkör értékeit és mindennapjait magába szívó Markovits Rodion „Avasország” egyik falujában, az egykori Ugocsa vármegyei Kisgércén született, márpedig ez a vidék mindig is vegyes lakosságú volt, számottevő zsidósággal — az avasi falu írója is közéjük tartozott. Gyermekkora emlékvilágához visszatérve a Sánta farsang című, szociográfiai mélységű munkájában állított emléket szülőfaluja román paraszti életének, zamatosan élvezetes magyar nyelven, majd családja és egykori faluja hitsorsosainak életét megörökítve tisztelgett ősei és az előtt a nép előtt, amelyből ő is származott, a Reb Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák című novellafüzérben. Történetei azokról az emberekről szólnak, akik napról napra a hátukra veszik a kast, benne a színes üveggyöngyökkel, a zöld-piros-kék bicskákkal, a porcelántányérokkal, a piros cukorral, a varrótűkkel, mindazokkal a tárgyakkal, amelyek egy szegény, fütyülő zsidó csereportékái közé tartoznak. Az esztendő folyamán két lehetőségük volt a megújulásra: egyházi ünnepen és szilvaérés idején. Az ünnepeken az Örökkévalónak kijáró tiszteletet megadó izraeliták voltak, a szilvaüzlet meg valamiért mindig megbukott, de milyen jó volt egy kis ideig selyemsapkás főúrnak képzelniük magukat, akikre az elkövetkező reggeleken tejes kalács és nem a hátikas vár. Szegénységükben, elesettségükben is boldogok voltak, azzá tette őket közösségi tudatuk és mély vallásosságuk. Markovits Rodion így nyomatékosította a hagyományok és a vallás fontosságát: „Abban az időben zsidó háznál a kutyáknak is illett egy kis zsidóságot tudni.” Ír a kisgércei zsidó közösségről, ahol felnőtt, a szülői házról, amely — zsinagóga és rabbi híján — imaházul is szolgált, édesapjáról, aki kimondva-kimondatlanul a kisgércei zsidók vallási, lelki, szellemi és gazdasági vezetője volt; lejegyez családi történeteket, anekdotákat, legendákat, amelyek nyomán feltárul az avasi szegény zsidó közösség élete és az ünnepi fényben felragyogó, megtörhetetlen méltósága — egy mára már teljesen eltűnt, de minden szempontból különleges világot tárva az olvasó elé. Hasonló világ tárul fel az Anyám kertje című, kisprózákból álló válogatásban is, amely a Kriterion Könyvkiadónál látott napvilágot — magyar és román nyelven, Pop Felician költő és műfordító összeállításában, igencsak érdekes kivitelezésben, ugyanis az egyik oldalon magyarul, míg a másikon románul olvasható a szöveg.

Augusztus 27-én, hétfőn délelőtt 11 órától Markovits Rodion kisgércei szülőházánál hajtanak főt, majd 16 órától Szatmárnémetiben, a Várdomb (Decebal) utcai nagyzsinagógában emlékeznek az íróra-újságíróra, s itt kerül bemutatásra az Anyám kertje kötet is.

Szabó Kinga Mária