Magyar nyelvű bölcsődéket!

Érdekvédelmi szervezetünk egyik nagyon fontos vállalása: küzdeni azért, hogy a Romániában élő magyarok az óvodától az egyetemig anyanyelvükön, azaz magyarul tanulhassanak. Ezen a téren értünk el eredményeket, az előkészítőtől a tizenkettedik osztályig nem igazán vannak gondok (kivételek a szakiskolák), viszont nem lehetünk elégedettek a magyar nyelvű egyetemi oktatásban elért eredményekkel, és nagy bajok vannak a bölcsődékkel, utóbbiak ugyanis kizárólag román tannyelvűek. A szakemberek kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a személyiségfejlődés döntő tényezője a kisgyerekkor, amikor a gyerek beszélni tanul, és elsajátítja azokat az alapértékeket, képességeket és ismereteket, amelyek meghatározzák a későbbi viselkedési formáját. A bölcsődei korszakban nagyon sok érzelmi hatás éri a gyereket, amelyek a legtöbbször egy egész életre meghatározzák a jellemét. Nem véletlenül hangoztatják a szakemberek, hogy a gyerek sohasem azt tanulja meg, sajátítja el, amit mondanak neki, hanem azt, amit lát, amit megtapasztal, akarva-akaratlan utánozza a környezetében lévő felnőtteket. Sajnálatos módon a modern társadalomban egy olyan életforma alakult ki — amiatt, hogy a családban mindkét szülő dolgozik —, hogy a gyerek túl korán napközibe kerül, ahol sok időt tölt el úgy, hogy az óvónéni a legfőbb minta számára. Az óvónő hozzáállása, az ő viselkedése, beszédstílusa vésődik be a gyerek identitásfejlődésének alapjába. Mindezek és sok más ismeretében kérdezhetjük vezető politikusainkat, érdekvédelmi szervezetünk meghatározó személyiségeit, hogy miért nem figyelnek oda arra, hogy legyen lehetőség a magyar kisgyerekeknek magyar napközibe járni, hogy ne román nyelven sajátítsák el az alapismereteiket, mert ha úgy kezdenek el gondolkodni, akkor nem a magyar gondolkodásmód fog bennük meggyökerezni. A válságban lévő oktatási rendszer egyébként sincs jó hatással a tanulókra. Ma már nem beszélhetünk arról, hogy a gyerek jellemét az otthonról hozott hét év határozza meg, hiszen ez a hét év nagyon leszűkült, és nagyon fellazult a szülő-gyerek kapcsolat, s ehhez még hozzáadódik a diák-pedagógus kapcsolat megváltozása is. A túl sok reform, az erőltetett európaiság és korszerűsödés nem megoldásokhoz vezet, hanem egy olyan labirintusba, ahol bárhova el lehet jutni, de minden út bizonytalan.