Magyar klasszikus a társulat utolsó előadása 2020-ban

Szatmárnémetiben az óévbúcsúztató előadásoknak évszázados hagyományuk van, a Harag György Társulat 67 évada során pedig mindig fontos szerepet töltött be ez az előadás, amely a színházba csábítja azokat is, akik az évad során nem rendszeres színházlátogatók — kiemelt jelentősége van a külföldről a téli ünnepekre hazatérő, népes szatmári diaszpóra, illetve a régió majd’ kétszázezres magyarságának megszólításában is (a Harag György Társulat három megye — Szatmár, Szilágy és Máramaros — egyetlen magyar nyelvű színházi műhelye).
A sokaknak sok bosszúságot okozó 2020-as évet a társulat László Miklós Illatszertár című vígjátékával búcsúztatná, amelyet a színházi műhely korábbi művésze, Márkó Eszter rendezésében tervez színpadra állítani.
Az 1930-as évek derekán játszódó darab, ha nem is reflektált módon, de egy történelmileg és politikailag is igen nehéz periódust elevenít meg: 1933-ban Hitler már teljes felhatalmazási jogot kap, 1935-ben már élnek a faji törvények, nincs szabad sajtó, gazdasági válság sújtja a világot, Európa próbál talpra állni az első világháborút követően, miközben a második világégés küszöbén áll. Anélkül, hogy napjaink járvány sújtotta, geopolitikailag is instabil világát erőltetett párhuzamba akarnánk kényszeríteni a két világháború közötti periódus kontextusával, értelemszerűen számolunk azzal, hogy közönségünk akár hasonlóságokat is felfedezhet a jelenkorral, a mi világunkkal, ahol a mindennapi bizonytalanság a meghatározó — melynek egyik okozója a koronavírus-világjárvány (miközben a politikai helyzet sokfelé újra válságos, és miközben korunkban is elmondható: ember embernek farkasa)…
Ebben a bizonytalan helyzetben van mégis egy sziget, a béke szigete: az emberségé, ahol szerelem születik, ahol családra vágynak, ahol jelen van a csalás, de a megbékélés is, mert hiszünk a szeretetben és szerelemben. Ahol a kimondott szónak igazi súlya van, a becsületszavak világa, a levelek hitelének a világa, az adventi időszak szépségével töltött világ. Ez az Illatszertár az emberi lélek szertára. Itt a szerelemnek illata van, a barátság szent, ahogyan a fogadalom és a titoktartás is. A mindennapi feladatok igazi csapatmunkára köteleznek, még akkor is, ha mindennaposak is az érzelmi horzsolódások. Mert mindenki ugyanazért van: hogy fenntartsa, működtesse ezt a kis világot.
És működik is: a mindennapi vásárló, a türelmetlen vevő, az unott kasszáskisasszony, a mozista drogistakisasszony, a szerelemvágyó vénlány, a kedves rendőr, a nők begyén élősködő szépfiú, a követelőző cseléd, a lopakodó detektív, az emancipált hölgyek, a háborúban „leszolgált katona”, a megcsalt főnök úr — mindenkinek helye van ebben a „világban”. Minden szereplő magával hordozza sorsát, ez a darab működtetője. Sorsok százait látjuk egy-két mozdulatban — és a nézőtéren mindenki megláthatja magát egy pillanatra. Közben pedig a néző átélheti azt a varázslatot, amihez hozzájárul a fogkrémes tubus tökéletessége, a kasszagép csilingelése, a parfümök illata, a telefon csengésének fontossága, a ruhák, az etikett világa és a korabeli slágerek andalító dallamai.
„Nem titkolt célunk, hogy előadásunkkal hasonló 'menedéket', 'szigetet' kínáljunk a közönségünk számára, megemlékezve a 230 évvel ezelőtt, 1790-ben Móricz János társulatának előadásával útjára indult szatmári hivatásos magyar színjátszás történetének azon kritikus pillanatairól, amikor színházunk volt a szatmári közönség egyetlen, de legalábbis egyik legfontosabb lelki menedéke. Az első világégés során színházunkban nézettségi rekordokat döntött az akkoriban színpadra vitt Csárdáskirálynő, a második világháború során a híres Reinhardt-tanítvány, Jakabffy Dezső dacolt a korszak borzalmaival (miközben színházunk valódi menedékké változott: az egyik utolsó erdélyi színpad volt, ahol a Kolozsvárról, Marosvásárhelyről már kitiltott zsidó származású művészek egy ideig még felléphettek). A Ceauşescu-diktatúra legsötétebb évtizedeiben Szabó József Ódzsa legendás Rút kiskacsa-rendezése döntötte meg — és tartja mind a mai napig — a szatmári előadások történetének nézettségi rekordjait — mert sziget és menedék tudott lenni az elnemzetietlenítő kommunista hatalompolitika nyomása alól pár órára megszabaduló közönségnek. Mert mese tudott lenni, a szó legnemesebb, művészi és terápiás értelmében egyszerre” — mondja Bessenyei Gedő István társulatigazgató.
A tervezett előadásban a társulat közkedvelt színészei szerepelnek, a tervezett szereposztásban ott van mások mellett Rappert-Vencz Gábor, Nagy Csongor Zsolt, Péter Attila Zsolt, Poszet Nándor, Kovács Nikolett, Budizsa Evelyn, Bogár Barbara, Szabó János Szilárd, Diószegi Attila, Gaál Gyula, Varga Sándor, Bándi Johanna és Gál Ágnes is.