×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
12 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Lépést tartani a fejlődéssel

2020.09.19 - 17:51
Megosztás:
Lépést tartani a fejlődéssel
A járványvédelmi szabályokat az iskolákban igyekeznek alkalmazni a legkomolyabban. Ennek — mint mindennek — megvannak a pozitív és a negatív következményei.

Hosszú idők óta hangoztatják, hogy az iskolának az oktatás-nevelés mellett a legfőbb feladata a közösségformálás. Ezzel ma már elég sokan nem értenek egyet, azok közül pedig, akik egyetértenek vele, sokan azt mondják: nem tehetünk semmit, ilyen a világ. Valóban, elkezdett fejére állni a világ. Valamennyi intézkedés azt célozza meg, hogy feloszlassák a közösségeket, eltávolítsák egymástól az embereket, aminek az a következménye, hogy a fizikai távolságtartással együtt az érzelmi kapcsolatok is meglazulnak, majd úgy elsorvadnak, hogy elhanyagolhatóvá válnak. A mai gyerekek ezt így szokják meg, hiszen első nap maszkkal lépnek be az iskolaudvarra, s könnyen megtörténhet, hogy év végén, ha találkoznak majd az utcán maszk nélkül, nem is fogják megismerni egymást.

A pedagógusoknál is akadoznak a szocializációs folyamatok. Kevés időt töltenek a tanári szobában, a dohányzásra kijelölt helyeken is csak ritkán beszélgetnek, mert folyton rohanni kell. Pedig nem volt eredménytelen a tanári szobában eltöltött szünet, ugyanis gyakran vetettek fel közös problémákat, melyekre közösen próbáltak megoldásokat keresni, ez pedig elég gyakran sikerült. Most, amikor probléma probléma hátán sokasodik, kevés lehetőség van ezek megtárgyalására. Alig van pedagógus, aki azt mondja, hogy a digitális oktatás nem okoz gondot számára.

— Én generációs kérdésként próbálom megérteni a jelenséget — állítja egy negyvenes éveiben lévő tanárnő. — Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy külön végezzünk megfigyeléseket férfi és női pedagógusok között. A mi korosztályunk nagyobb része a gyerekei miatt ismerkedett a virtuális világgal. Megtanultuk a legfontosabbakat, hogy valamilyen módon próbáljunk meg hallgatni az idő szavára, de ennyi az egész. A digitális oktatás ennél sokkal bonyolultabb lenne, de én úgy érzem, hogy nincs. Az, amit mi végzünk immár hónapok óta, az egy kényszermegoldás. Ha egy semleges bizottság levizsgáztatná a tanítványainkat, valamennyien megbuknának. Ennek oka, hogy nincs egy módszertan a digitális oktatásra, de ha lenne, akkor sem volna eredményes, mert nincsenek eszközök, nincsenek programok, és sorolhatnám tovább a hiányosságokat.

— Én közel negyven éve tanítok a hagyományos, jól bevált módszerekkel — mondja egy nyugdíj előtt álló pedagógus —, hosszan tudom sorolni, hogy hány tanítványom ért el kiemelkedő eredményeket. Vissza kellene állni a hagyományos oktatásra, és megtanítani a fiatal kollégákat, hogyan kell tanítani, mert nem tudnak. A gyereknek a szemébe kell nézni, és meg kell veregetni a vállát, mert nagyobb segítség és bátorítás számára a biztatás, mint egy lájk, ahogy ma mondani szokás. Nem akarok beleszólni a szakemberek dolgába, hogy miként lehet megfertőződni, és hogyan lehet elkerülni a betegséget, de ha a gyerek biztonságos otthonból megy egy biztonságos iskolába, akkor nem lehet baj. A problémák akkor jelentkeznek, ha a diák elkóborol az iskola és az otthon között.

— Az idősek többet foglalkoznak azzal, hogy megőrizzék a munkahelyüket, mint azzal, hogy megpróbáljanak lépést tartani a korral — szólal meg egy egy-két éve a pályán lévő pedagógus. — Tíz éven belül tömeges nyugdíjazás lesz a tanügyben. Foglalkozik ma valaki azzal, hogyan lesznek pótolva ezek az amúgy jól felkészült, de elévült módszereket alkalmazó tanárok? Egy nemrég közzétett statisztika szerint az utóbbi egy-két évtizedben többen végeznek a pedagógus szakon az egyetemeken, mint tíz-húsz évvel ezelőtt, de sajnos a diploma megszerzése után kevesen választják a katedrát. Ennek kellene keresni az okait. Lehet, hogy a fiatalok módszere nem tökéletes, de az idősektől tanulták. Fiatalon egy idősebbekből álló közösségbe kerülnek be, egy olyan közösségbe, melyben alig néhányak próbálnak meg fejlődni és lépést tartani a kor kihívásaival. Ezen kellene elgondolkodni.

Valóban óriási különbség van a generációk között, ennek pedig az az oka, hogy a pedagógusok nem akarnak vagy nincs lehetőségük fejlődni. Tévedés lenne azt hinni, hogy a mai kezdők egy szinten lesznek majd a tíz év múlva jelentkező kezdőkkel. Még arra sincs esély, hogy a digitális világban nevelkedett fiatalok ne maradjanak le a fejlődés során.

Elek György