Legendák szurdoka — a Tordai-hasadék
Erdély egyik leglátogatottabb természeti látványossága. A könnyen bejárható, jól kiépített kanyon csodaszép túrázóhely. Ha Kolozsvár, illetve Torda felé utazunk, mindenképp érdemes végigjárni a nyaktörő sziklafalakban és számtalan barlangban is bővelkedő hasadékot.
„A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építészet pillérei állnak el a falaktól, amiknek ormózata ma is a münsterek cifra, fantasztikus párkányzatát mímeli.” Jókai Mór: Egy az Isten
A Tordai-hasadék a Torockói-hegységben található, pár kilométerre Torda városától. Eredetét tekintve egy nagyobb beszakadt barlangrendszerből jött létre, amit a benne munkálkodó Hesdát patak mélyített és szélesített ki több ezer éven keresztül, míg elnyerte mai formáját. A hasadék még a mezozoikumban keletkezett, vulkáni és üledékes eredetű kőzeteken, a Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc között. 1938 óta védett terület.
Számos legenda fűződik a hasadékhoz, keletkezését például isteni csodának tartják. Szent László királyt és seregét nagyszámú kun harcos üldözte. A király Isten segedelméért imádkozott, amikor a magyarok előtt a gigantikus sziklatömb kettéhasadt. A király katonáival épségben átjutott, míg üldözőik mind a szakadékba estek. A király lovának patkónyoma még ma is látható a hegytetőn, a Patkóskövön.
Szatmárnémetiből indultunk Tordára. A főúton Szentmihály felé haladunk, majd Mészkő falu felé jobbra kanyarodva rátérünk egy kavicsos bekötőútra. Egészen a hasadék bejáratáig lehet haladni a gépjárművel, és a szomszédos menedékház előtt parkolóhelyet is találhatunk. Már messziről látni a hatalmas sziklákat, s ahogy közeledünk, úgy nő bennünk a kíváncsiság Erdély legnagyobb turisztikai látványossága iránt.
A túra egy nagyon könnyű, kellemes erdei sétával kezdődik. Bár a látvány magáért beszél, látni és érezni, hogy ezen a helyen naponta több száz vagy ezer ember is megfordul, akiknek a nyomai óhatatlanul is beleégnek a környezetbe. Az alpinisták a hatalmas sziklafalakat célozzák meg, míg mások csupán a kirándulás kedvéért látogatnak el ide. Az első benyomásunk az volt, hogy sokan nincsenek tudatában azzal, hogy a Tordai-hasadék gyakorlatilag egy szakadék, mely önmagában is veszélyes, hát még megfelelő felszerelés nélkül.
Az erdei sétát függőhíd követi, mely átvezet a patak másik oldalára. Látványos az emelkedő, ahogyan a vízpart mellől egyre magasabbra jutunk a sziklafal peremén. Az eső és a sok látogató nem csak élesre, de tükörsimára, csúszóssá dörzsölte a köveket. Először elhaladunk a Sárga-torony mellett, ezt követi a 200 méter magas Falkolosszus, melyet sima, lapos oldaláról ismerhetünk fel. Itt nincs helye a kapkodásnak és tolongásnak. A néhol alig 50 centi széles párkány megköveteli nemcsak a természet, de embertársaink iránt is a tiszteletet, hogy egymásra figyelve, óvatosan és rendezetten haladjunk előre. Újabb híd következik, mígnem elérünk a hasadék közepe táján található Csorgóhoz. Szép látvány, ahogy a mohás köveken megtisztulva kristálytiszta víz csordogál szomjoltóként. A hasadék körülbelül a felénél elérjük a Danila-tavat, ahol tulajdonképpen a patak kiszélesedik, és álló víztükörnek tűnik a lassú folyása miatt. A tó után a Kis- és a Nagy-Balika-barlang következnek. A régiek szerint a barlangot tündérek lakták, akik közül egy beleszeretett az állatait legeltető pásztorfiúba. Mivel ez a tündéreknél tiltott volt, a tündér kővé változott, amely kőoszlop most is ott magasodik a barlang fölött. De ezen barlangok bujtatták el Balika román betyárt is, aki a szabadságharc ideje alatt a labancok elől menekült. Más népi hiedelmek szerint Dárius kincse van eldugva a Tordai-hasadék Kéményseprő-barlangjában, de kincset rejt a Tündérvár-barlang is, hiszen a monda szerint minden évben Szent György-nap éjjelén megnyílik, és tündérek röppennek ki a ragyogó kincsekkel. A hasadék végén a meredek sziklaszirtek elfogynak, és barátságos kis rétre érünk. Itt eldönthetjük, hogy visszajövünk a patak mentén, vagy a piros turistautat választva fölkapaszkodunk a hasadék peremére, és a turistaúton, a sziklák peremén térünk vissza kiindulópontunkhoz.
Maga a hasadék 1270 méter hosszú összesen. Végig jól kiépített az útvonal, a veszélyesebbnek tűnő részeken láncok biztosítják a továbbjutásunkat. A Tordai-hasadék 32 barlangot rejt, ám ezek közül csak 12 van, amely több mint 6 méter hosszú. A legnagyobb a 75 méter hosszú, 19 méter széles és 11 méter magas Porlik-barlang, a leghíresebbek pedig a Kis- és a Nagy-Balika-barlang.
A hasadékot 1983-ban természeti rezervátumnak nyilvánították, flórája és faunája országunkban a legszínesebb, a 3500 növényfajból 997 található meg itt. A csúcsok árnyékában, a szélvédett szorosokban és a sziklahajlatok között megmaradtak a különlegességnek számító harmadkori, jégkorszaki, fekete-tengeri, pannóniai, sztyeppei, valamint alpesi növényfajok is. Ezek közül egyesek nagyon ritkák: vadfokhagyma, egyfajta vadon élő szegfű, a gyantácska, valamint az égéséről híres ördögszem, amelynek káros hatása a bőrön két évig is eltarthat. Állatvilága is nagyon gazdag és egyedi. Itt látható a kövirigó, hantmadár, hajnalmadár, szirti sas és fülesbagoly, valamint több különleges pillangóféle; a hasadék szikláin gyakori a fali gyík; a patak melletti erdő jellegzetes kétéltű faja pedig az erdei béka.
A szurdok végében állva, letekintve a rétre és a patakra, föltekintve a hatalmas sziklaoszlopokra azon elmélkedtünk, hogy milyen csodálatos a természet teremtő és formáló ereje. Végigjárni ezt a legendás vidéket nemcsak kirándulás, de egyben tanulás és tiszteletadás is. A Tordai-hasadék minden Erdélybe utazó számára kötelező látványosság és maradandó élmény.
Habarics Ilona
Fotó: Habarics Zsolt
