Közeleg a hallás világnapja

A 2022-es hallás világnapján (március 3.) az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a biztonságos hallás fontosságára összpontosít, mint a jó hallás egész életen át tartó megőrzésének eszközére. A WHO 2021-ben tette közzé a hallásról szóló világjelentést, amely kiemelte, hogy egyre többen élnek halláskárosodással, és egyre többen vannak, akiknél fennáll a halláskárosodás kockázata. A jó hallás és kommunikáció kulcsfontosságú a társadalmi interakcióink, az oktatás, a foglalkoztatás és általános jóllétünk szempontjából is.
A 2022-es hallás világnapja a halláskárosodás megelőzésének fontosságára és eszközeire összpontosít. Felhívja a figyelmet arra, hogy a fül- és hallásgondozás révén egész életen át jó hallás érhető el. Azt is kiemelik a szakemberek, hogy a halláskárosodás számos gyakori oka megelőzhető, beleértve a hangos hangok által okozott halláskárosodást is, illetve hogy a „biztonságos hallgatás” csökkentheti a rekreációs hangexpozícióhoz kapcsolódó halláskárosodás kockázatát.
A becslések szerint jelenleg közel félmilliárd ember szenved halláscsökkenésben világszerte. Ha nem teszünk ellene, az előrejelzések szerint 2030-ra a 630 milliót, 2050-re pedig a 900 milliót is elérheti a hallássérültek száma.
A fogyatékkal élő személyek jogvédelme országos hatóságának (ANPDPD) statisztikája 23 759 halláskárosult személyt tart nyilván, 21 668 felnőttet és 2091 gyermeket. Szatmár megyében a hivatalos adatok szerint 359 halláskárosult személy él, 331 felnőtt és 28 gyermek.
A „hallássérültek” gyűjtőfogalom a siket és a nagyothalló személyeket egyaránt magában foglalja, függetlenül a hallássérülés okától, súlyosságától, a hallásállapot milyenségétől. Különféle eltérések vannak a siketség és a nagyothallás között, és ezen különbözőségekből adódóan más a szociális helyzetük, eltérőek a kulturális igényeik és legfőképpen a lehetőségeik. A siketek nem rendelkeznek hasznosítható hallásmaradvánnyal, általában nem viselnek hallókészüléket, állapotuk hallókészülékkel sem korrigálható, és többségük a jelnyelvet használja.

Mi okozhat halláskárosodást?

Ha a családban volt már hallássérült felmenő, akkor lehet, hogy az újszülött is hallássérült lesz. De emellett ha a terhesség alatt az anya elkapott valamilyen fertőzést, vagy a csecsemő koraszülött, illetve a születéskor oxigénhiány vagy súlyos sárgaság lép fel, ezek mind okozhatnak halláscsökkenést.
A gyermekek és a felnőttek körében különböző fertőző betegségek, például agyhártyagyulladás, kanyaró, mumpsz vagy fülfertőzés, egyes gyógyszerek alkalmazása, a fej vagy a fül sérülése, túl hangos hangok hallgatása (rendezvényeken vagy zenelejátszó eszközökön) is okozhat halláskárosodást.
Idősebbek körében a felsoroltakon kívül az öregedéssel együtt jár(hat) a hallásvesztés, de a magas vérnyomás, cukorbetegség következménye szintén lehet halláscsökkenés.
Ha folyamatos fülfájással szenved valaki, vagy olyan gyógyszert kell szednie, ami árt a hallószerveknek, érdemes orvossal beszélni. Ahhoz, hogy orvosolni lehessen a problémát, fontos, hogy minél hamarabb észrevegyék, hogy az illetőnek baj van a hallásával. Ha a gyereknél azt lehet észrevenni, hogy nem reagál a hangokra, nem érti, amit mondanak neki, késett vagy helytelen beszéde van, vagy ismétlődő fülfájása van, akkor érdemes elvinni szűrővizsgálatokra. Felnőtteknél, ha az illető gyakran megkéri az embereket, hogy ismételjék meg magukat, hangosabbra veszi a rádiót vagy televíziót, rendszeresen kimarad/lemarad a beszélgetésekből/beszélgetésekről, vagy túl hangosan beszél, akkor valószínű, hogy halláscsökkenése lett.

Kritikus a szakemberhiány

A hallássérülések nagy része az idő előrehaladtával súlyosbodik, ezért kulcsfontosságú a probléma minél korábbi kezelése. Erre azonban sok helyen kevés lehetőségük van a betegeknek: a WHO tavaly kiadott jelentése szerint a legtöbb országban a fülészeti ellátást nem vagy csak részben tartalmazza az állami alapellátás, és kevés a felvilágosító kampány arról, hogyan előzhetők meg a súlyos hallásproblémák.
A szegényebb államokban kritikus a fülész szakorvosok hiánya: a fejlődő országok 78 százalékában egymillió emberre egynél kevesebb fül-orr-gégész jut, 93 százalékában pedig egynél kevesebb hallásspecialista jut egymillió emberre.
A WHO jelentése felhívja a figyelmet arra is, hogy a siketek nagy része nem jut oktatáshoz, a fejlődő országokban egymillió siket emberre legfeljebb egy jelnyelvet használó tanár jut. A jelnyelv mellett a siketek oktatását nagyban segíthetik olyan digitális technológiák is, mint a beszédet írásra fordító alkalmazások.
A szervezet az összes államnak azt javasolja, hogy fordítson több erőforrást a hallásvesztés megelőzésére és kezelésére, valamint a nagyothallók és siketek integrációjára. A WHO számítása szerint ez gazdasági befektetés is lenne; mint írják, minden, a területre befektetett egymillió dollár 16 millió dollárnyi pluszt eredményezne.

Hogyan lehet megelőzni?

A halláscsökkenés és halláskárosodás megelőzésére csak a zajártalom által kiváltott nagyothallás esetén van egyértelműen bizonyítható mód. Fontos, hogy azok, akik zajártalomnak vannak kitéve munkakörülményeikből adódóan, munka közben viseljenek megfelelő védőfelszerelést. Káros hatása van a fülhallgatón keresztül hallgatott hangos zenének is (például MP3-lejátszók), ennek használata során kerüljük a nagy hangerőt.
A hallásvesztést tehát első sorban úgy tudjuk megelőzni, ha védjük a fülünket a túl hangos zajoktól. Ha fáj a fülünk, vagy fertőzés jeleit vesszük észre, akkor orvoshoz kell fordulni. Ha valaki gyógyszereket szed, akkor érdemes megkérdezni a kezelőorvost, hogy azok lehetnek-e hatással a hallásra.

Bumbuluţ Krisztina